A rendezvény első napján nem tudtam részt venni, mivel egy Svájci kongresszus versenygáláján léptem fel (a svájci útról részletes beszámoló lejjebb olvasható). Szombat reggel, a Svájci Banden kisvárosában (bár minden porcikám ellenkezett) reggel hétkor kellett kelnünk, hogy időben odaérjünk a bécsi előadás délután tartott színházi próbájára. Németország szép ország, igen összetett autópálya hálózattal rendelkezik, és a német hatóságok a 130km/h-t csak javasolják, és nem felsőhatárnak szabják meg. Jókat mosolyogtunk János barátommal, mikor egy-egy Audi, Lexus, vagy Porsche jelent meg úgy a popónkban, hogy 5-10 másodperccel korábban, kb 160as tempónál a visszapillantó tükrök teljes mértékben megnyugtattak minket, hogy nem fenyeget semmilyen négykerekű előzési szándéka hátulról.
Délután 3 órára értünk Bécsbe. Miután piszok szerencsésen pont a színház hátsó bejárata mellett sikerült parkolnunk, felszerelkeztünk a műsorhoz szükséges cuccokkal, és mint két karácsonyfa módjára túlpakolt hordárlegény ügettünk be a színházba. Ahogy beléptem a színpadra, hallom a nevem. Odaléptem és kérdeztem mi a helyzet, én vagyok az emlegetett illető. Kiderült, hogy percre pontosan akkor estem be a színházba, mikor a próba (hangok, fények, függöny és színpad beállítása) az én műsorszámomhoz ért. A zeném (amit előző héten már elküldtem a rendezőknek postán) pillanatokkal később már zengette is az 1889ben épített, közel 1000 fős, lélegzetelállítóan gyönyörű színháztermet. Tucatnyi színpad közül, ahol életem során felléptem, kétségtelenül ez volt az egyik legszebb, és legemlékezetesebb.
A gálaműsor:
A műsor számomra meglepő érdekessége azon furcsa tény volt, hogy nem vezette senki az előadást. Ennek oka (mint számomra az később kiderült) az volt, hogy a főszervező Magic Christian legkevésbé sem szereti, ha a műsorszámokat konferálással, viccelődéssel szakítják félbe. Én személy szerint nem értek ezzel teljesen egyet, és ráadásul, minthogy függönyt sem kívántak használni, igen nagy problémát okozott a műsorszámok között a rekvizitek ki és bepakolása. Véleményem szerint ez holtidőt eredményez a műsorban, amelyről mondanom sem kell mennyire nem szerencsés. A nézők figyelmét egy percig sem szabad elveszteni.
A cikk a tovább után folytatódik!
A gálát a négyszeres manipulációs világbajnok, Magic Christian nyitotta a díjnyertes műsorával. A bécsi bűvészklub tagjai is felléptek a gálaesten. Az érdekes ebben csak az volt, hogy a színpadon megjelent emberek nagy része közel se mondható képzett bűvésznek. Ennek ellenére mégis igen élvezhetőre formálták meg a szervezők a klubtagok előadását. Minden illető 3 percet kapott a színpad egyik oldalán (ezalatt csak a színpadnak azon oldala volt megvilágítva, amelyiken az aktuális illető dolgozott) és ezalatt a következő előadó be tudott készülni a színpad másik oldalára. Mikor az első ember végzett a lámpák váltottak a színpad másik oldalára és jött a következő. Az első és második felvonásban is volt egy ily módon megkreált 4 hobbibűvészből álló blokk.
A külföldi meghívott vendégek közül a legnagyobb tapsot a Franciaországból érkezett OTTO WESSELY kapta. Én sajnos nem láttam a műsorát, mert az öltözőben pakoltam, de az öltözőmben elhelyezett hangfalakon keresztül (amin egyébként mindig bemondták, hogy ki a következő előadó, kit várnak a színpad mögé, hány perc van még kezdésig, stb) hallottam, hogy a közönség széttombolja magát. A többiek elmondása szerint, Otto a műsorában szinte minden trükk koncepciószerű elrontásával és végtelenül humoros előadásával mélységesen belopta magát az emberek szívébe. Egy másik tehetséges bűvész, akiről említést kell tennem, az a Németországból érkezett, de görög származású JORGOS. Érdekes műsor mutatott be, melyben a főszerepet a nagyítók kapták. Dolgok szemvillanás alatt nőttek meg és gyulladtak ki a nagyítók hatása miatt. A műsor végén Jorgos állványa összement és a rajzfilmfiguraszerűen túlsminkelt előadó pedig 3méter magasra nőtt meg. A gálaest végén hagyományszerűnek mondható finálé pedig külön meglepetést tartogatott mindenkinek, mert egy piros Toyotát jelentettünk meg együtt előadók.
A gálaesten jelen volt a bűvészvilág egyik legjelentősebb tagja SIEGFRIED FISCHBACHER a világhírű Siegfried & Roy párosból. Külön megtiszteltetés volt, hogy Siegfried a szünetben hátrajött az öltözőkhöz, és megdicsérte a műsoromat. Összességében egy igen jól megszervezett, profi gálaestet sikerült színpadra vinni. Az egyetlen hibája, mint annyi más gálaestnek is, hogy szerintem kicsit hosszura nyúlt.
Másnap délelőtt a jubileumi hétvége záróakkordjaként a kongresszusi központban tartottak egy kis close-up műsort is, amelyet inkább aranyosnak mondanék mintsem izgalmasnak, lévén az előadók itt is a bűvészklub lelkes, de nem kimondottan tapasztalt előadói voltak. A műsor után a teremben ingyen osztották a sört és a kimondottan finom magos pereceket, ez remek lehetőséget adva nekem arra, hogy János komámat szorítsam a hazáig vezető rövidke úton a volán mögé.
Hajnóczy Soma