Dr. Jacob Loshin (jogász) a Yale-ről még 2007-ben írt egy részletes dolgozatot a fenti címmel. Érdemes az egészet végigolvasni: papers.ssrn.com/sol3/papers.cfm Kis kivonat belőle:

A bűvészek saját maguk által kitalált trükkjeinek/előadásmódjuknak védelmére nem igazán nyújt jó védelmet sem a szerzői jog, sem a szabadalom és más létező jogintézmények sem. Részben mivel ezek alkalmazásához részletesen fel kellene fedni a trükkök titkait pl. a szabadalom megírásánál, ami széles körben hozzáférhető lenne bárki számára.

Erre a bűvészek régen rájöttek és emiatt hosszú évtizedek alatt kialakítottak egy olyan norma-alapú szellemi tulajdon védelmi rendszert, ami korlátozza a nagyközönség hozzáférését a titkokhoz és mégis lefekteti a használat szabályait és bünteti a kihágásokat.

Vannak a bűvészet alap trükkjei, amik jellemzően több száz évesek, a legtöbb esetben nem is ismert a kitalálójuk. Ezek szabadon használhatóak, hivatkozás nélkül. Többségük magyarázata megtalálható a bűvészetről szóló ismeretterjesztő könyvekben ill. a neten. Az ezeknél komolyabb (új, egyedi) trükkökre, metódusokra, fogásokra és előadásmódokra a bűvészek a következő normarendszert alkalmazzák:

- Azt a bűvészt illeti az érdem (credit) a trükk feltalálásáért, aki elsőként publikálja vagy széles körű szakmai nyilvánosság előtt bemutatja az adott trükköt.

- Más bűvészek szabadon publikálhatják az előző pontban említett eredeti trükkök továbbfejlesztett verzióit, de ezen a származtatott alkotások esetében minden esetben hivatkozni kell az eredeti trükkre és alkotójára.

- Ha egy metódust vagy egyedi előadásmódot nem osztottak meg nyilvánosan, vagy árultak szakmai körökben: az alkotóján kívül senki más nem adhatja elő.

- Ha egy metódust szakmai nyilvánosság előtt megosztottak és/vagy árultak: az bárki által szabadon előadható.

- Ha egy egyedi előadásmódot szakmai körökben alkotója megosztott vagy árusított, az szabadon bemutatható hasonlóképpen a nagyközönségnek, de szakmai közönség előtt illetlenségnek számít.

- Ha egy trükk korábban publikálva volt, de hosszú ideje (legalább kb. 70 éve) nem volt használatban, aki újra felfedezte azt majdnem ugyanúgy kezelik, mintha ő találta volna ki a trükköt. (Természetesen neki is mindig hivatkoznia kell az eredeti kreátorra, de engedélye nélkül nem illik ugyanazt újra publikálni).

Mivel a bűvészek világszerte egy szűk, zárt közösséget alkotnak, ezért akik nem tartják be a fenti normákat, azokat nagyon hamar kivetik maguk közül. Ezek a normák lehetővé teszik a trükkök kitalálóinak azt is, hogy megosszák annak titkát a kollégáikkal, de azt is hogy megtartsák azt maguknak. Ösztönzik a tudás megosztását, de büntetik a lopást. Hitet tesznek az eredetiség mellett mind az előadásmód, mind a metódusok terén és segítenek megőrizni a titkokat. Valamint ösztönöznek a rég elfeledett kincsek felkutatására.