Aki rendszeresen olvassa a blogot, annak feltűnhetett, hogy gyakran írok Houdiniről szóló cikkeket. Korábban írtam többek között arról, hogy Houdini a közhiedelemmel ellentétben nem élete első néhány napját, hanem első négy évét töltötte Budapesten. Mikor tavaly felröppent a hír, hogy Houdiniről neveznék el a Fővárosi Nagycirkuszt, elég sok igen summás vélemény jelent meg róla. Legtöbbször teljesen téves információkra alapozva. Azt gondolom, hogy örvendetes dolog, hogy arról folyt/folyik vita, hogy Houdiniről vagy Rodolfóról nevezzenek el egy hazai intézményt, de újságcikkekben is rengeteg olyan állítás jelent meg, amik egyszerűen nem fedik a valóságot Houdinivel kapcsolatban. És bár úgy gondolom, hogy Houdini attól nem lesz sem nagyobb sem kissebb alakja a történelemnek hogy "mennyire volt Magyar", szeretném helyére tenni a tényeket.

Tudott-e magyarul?

Houdini szülei magyarul, németül és jiddisül beszéltek. Az angolt sosem sikerült teljesen elsajátítaniuk. Houdini leveleit édesanjának angolul írta. A bűvészettörténeti könyvek tanusága szerint a családban szóban egymással elsősorban németül és jiddisül beszéltek. Houdini németországi sikereit részben annak köszönhette, hogy jól beszélte a nyelvet és németül tartotta az előadásait (hangfelvétel is fennmaradt róla, ahogy németül beszél). Okito (Magyarországon és Németországban is többször szereplő neves holland bűvész) feljegyzései szerint azonban ő hallotta Houdinit magyarul beszélni. Az 1954-ben a MUM-ban megjelent beszámolója szerint a 10-es években Houdinivel együtt nézték meg egy szlovák bűvész előadását az USA-ban, és a műsor után Houdini és a bűvész hosszasan beszélgettek egy Okito számára ismeretlen nyelven. Okito rákérdezett, hogy mi ez a nyelv és Houdini azt mondta magyar. Egy későbbi találkozásuk alkalmával Okito ugyanezen a "furcsa nyelven" hallotta Houdinit és édesanyját beszélni. Ekkor is rákérdezett, és azt a választ kapta, egymással ezen a nyelven szoktak beszélni. Houdini pályája végén azzal tesztelte a médimuokat, akik anyja szellemét idézték meg neki, hogy a Cecilia által beszélt mindhárom nyelven kérdezett tőle (amiből általában csak a németre voltak a spiritiszták felkészülve). Kevesen tudják, de Houdini íróként is sokat tett le az asztalra (pár éve Houdini's Strange Tales címmel jelent meg egy kötetben összes ismert fikciós írása). Az 1924-ben megjelent The Spirit Fakers of Hermannstadt című írásából teljesen egyértelműen kiderül, hogy beszélt magyarul (a történetben ő a főszereplő és potosan leírja, hogy nem beszéli tökéletesen a nyelvet, de a magyar szereplőkkel magyarul beszél, a szövegben elég sok magyar szó található, sőt még a trianoni döntést is megemlíti a bevezetőben). Kijelenthetjük, hogy Houdini biztosan tudott magyarul, de valószínüleg nem tökéletesen.

Soha nem ismerte el, hogy hol született?

Ez olyannyira nem igaz, hogy az első róla megjelent cikkekben mindenhol szerepel, hogy honnan származik. A lapok "megnyerő mosolyú, magabiztos fiatal magyar bűvészként" írnak róla. Nagyon nem is titkolhatta hogy nem amerikai, hiszen elég erős akcentussal beszélt még ebben az időben. Először 1907-ben állította magáról managere tanácsára, hogy az USA-ban született. De ettől függetlenül később is büszkén beszélt származásáról. Idézet tőle 1910-ből (The Daily Telegraph Sidney): "You will think I am vain to tell you these things; but I am a Magyar, and Magyars are vain."

Sosem járt újra Magyarországon?

Houdini az USA-ba költözésük után többször is járt Budapesten. 1901 májusában Németországi szereplése után édesanyjával vonatra ültek, hogy meglátogassák a magyarországi rokonokat és ismerősöket. Houdini kibérelte a Royal szálló éttermét, ahol nagyszabású fogadást rendezett (édesanyja egy Viktória királynőnek készült ruhát viselt). Houdini naplójában "élete legboldogabb napjaként" írt erről. Majd 1902-ben ismét Budapestre látogatott. (A képen az 1922-es The Mastery Mystery című filmjének magyarországi bemutatójára készült promóciós kiadványa látható).

Bár tényleg talán nem a Fővárosi Nagycirkusz átnevezése a legjobb módja a róla való megemlékezésnek (én alapvetően nem vagyok híve az átnevezéseknek, illetve Rodolfót valóban ezer szál köti az intézményhez), de a Városligetbe tervezett szobor és az emléktábla a Csengery utcában lévő szülőházán igazán kijárna a világhírű magyarországi születésű amerikai szabadulóművésznek. Emellett valószínüleg turisztikai szempontból sem lenne hülyeség kicsit Houdinire építeni (az USA-ban lévő Appleton városban sem töltött sokkal több időt Budapestnél Houdini és az a város egész szépen megél emlékének ápolásából). Szerintem nem néznének ki rosszul a városligetben a fenti képen szereplő pólók és bögrék egymás mellett a szuveníreket árusító standoknál.