Három kolléga is összegezte az idei Corodini rendezvényt, úgyhogy én kényelmes helyzetben vagyok. Csak össze kell másolnom ide néhány mondatot és kész a "saját" beszámolóm az eseményről. A fotókat Kristály Márton Tamás készítette (a teljes fotógaléria itt érhető el).

A beszámolókhoz talán egyedül annyit tennék hozzá saját kútfőből, hogy számomra nagyon megható volt a Figaro emlék vetítés és azt követő reakció. Hiába, az igazán nagyok még így videóról is tudnak standing ovationt csinálni...

Maár Gergely kritikájának részlete (a teljeset itt olvahatjátok el):

Vállalva minden kommentparadicsomot leírom ide, hogy az ide mezőny vérgyenge volt. Az, hogy ez az amatőrségnek, a felkészületlenségnek vagy a kialvatlanságnak tudható be inkább, nem tudom, de az tény, hogy összes produkcióból legfeljebb 2-3-ra mondtam volna azt, hogy valóban versenyműsort láttam, nem pedig egy összecsapott valamit, elavult kellékekkel, alacsony színvonalon. A vattaszerű pókhálóval átszőtt mellékhelyiségben hallottam két ember beszélgetését. Az egyikük megkérdezte, hogy attól még, hogy az épület az ötvenes éveket idézi, a versenynek miért kell ugyan ezt tennie. Nem volt kedvem közbeszólni. Szeminárium Sugár Péterrel, miniszemináriumok. Ezekről nincs mit mondani, a miniszeminaristák továbbra is ugyanolyan lelkesedéssel és felkészültséggel oktatnak, mint eddig minden alkalommal.
Ha nem vagyok ott, el sem hiszem, hogy a gálát ilyen profin bonyolították le. El sem hiszem, hogy egy bűvész végig a technikus mellett ült és felügyelte az egészet, biztosítva, hogy semmilyen baki ne csússzon közbe. Ha nem vagyok ott, el sem hiszem, hogy a versenyzők ilyen értékes nyereményeket kaptak a bajnoki cím mellé. A Figaró bűvészbolt ajándékcsomagokkal, Astor összesen negyedmillió forintnyi kellékkel, Joó László pedig egy-egy fellépéssel támogatta az arra érdemeseket. Nagyon örülök neki, hogy a kellékkereskedők meglátták a reklámlehetőséget a bűvészversenyekben, és remélem, hogy ez a hagyomány folytatódni fog. Ha nem vagyok ott, el sem hiszem, hogy a Corodini emlékgyűrűt végre az az ember kapta meg, akinek az elsők között kellett volna lennie. Ezúton is köszönöm a munkát és gratulálok Tar Lászlónak, aki nélkül már biztosan nem lenne Corodini. Végül pedig, ha nem vagyok ott, nem hiszem el, hogy a klubnak sikerült egy olyan pazar gálát összehoznia, ami újra meghozza a kedvemet a bűvészethez. Köszönet illeti a szervezők munkáját a gáláért, és azért, hogy a klub most talán újra talpra állhat.

Damien White kritikájának egy része (a teljes kritikáért klikk ide):

A verseny 'szépen' lezajlott, voltak kiemelkedő produkciók (akiktől ezt el is vártuk) és, hogy így fogalmazzak, meglepőek is. Bemutatkoztak a Corodini Klub bűvészei, illetve bűvész tanoncai is. Azt kell mondjam, hogy jó úton haladnak, hogy sikeres és népszerű előadók legyenek, a verseny után felüdülés volt. Sugár Péter szemináriuma úgy zajlott, ahogy azt vártam. Péter most mikro helyett a tőle már jól ismert színpadi trükkökhöz mellékelt magyarázatokat. Kellékvásár szokásos, a mini szemináriumok pedig jól megszervezve adtak át némi tudást az érdeklődőknek. A fénypont a GÁLA volt, igen, csupa nagybetűvel, a GÁLA! Azt kell mondjam, hogy soha jobb gálát, volt minden, ami kell egy ilyen eseményre. Mentál, klasszikus, humor, illúzió, rég nem látott NAGYOK, sokat látott NAGYOK, szóval minden ami kell! Ha kijön a DVD, már csak Kelle Botond miatt is érdemes lesz beszerezni!

Részlet Gyertyán Balázs kritikájából (a teljeset itt olvahatjátok el):

A Corodini Kupáról mindenki azt gondolta, hogy megreformálhatatlan, ám eljött a pillanat, amikor már nem lehetett tovább várni: lépni kellett, mert az egy helyben maradás a halált jelentette volna. Kovács Bence, Kaszányi Roland és Tar László vállalták fel, hogy végigviszik ezt a feladatot, akár árral szemben is. Az újító szellem pedig nem csak lendületet, de friss ötleteket is jelentett. A páros úgy döntött, hogy sokkal magasabb sztenderdeknek próbál megfelelni, mint amit eddig a rendezvény kitűzött maga elé. A versenyen sajnos fájóan alacsony volt a színvonal, de a szemináriumok jól sikerültek, a "Bemutatkozik a Corodini" bájos volt, a gála pedig az elmúlt évek legszínvonalasabb gálája volt! Az új helyszín szerintem sokkal jobban megfelelt egy bűvész rendezvény igényeinek, és a kivetítő kérdését is sikerült megoldani, a fellépők pedig nagyon kitettek magukért! Külön kiemelném Lacát, aki pozitív csalódás volt, minden trükkje sikerült, ezzel el is veszett valami a korábbi hangulatból. Az ő helyét és szerepét most Laci bácsi vette át felejthetetlen performansszal, még a versenyen. A XXV. Corodini Kupa tehát méltó volt a jubileumi évhez, és megmutatta, hogy van jövője a klubnak. Olyan rendezvényt sikerült rendezni, amit végre laikus közönség előtt is felvállalhatunk, és mindezt szűkös erőforrásból, a magyar bűvészek összefogásával!