Általában nem könnyű a "klasszikusok" dolga, hiszen a korszakos újítások nagyon gyakran a hétköznapi rutin részévé válnak. A zseniális trükkök az egyre kevésbé zseniális előadókon keresztül egyre átlagosabbakká válnak, mígnem olykor joggal nevezhetjük "elcsépeltnek" a mutatványt.

Ebben a sorozatban azt szeretném megmutatni, hogy lehetséges egyetlen csomag kártyával, vagy akár néhány lappal valódi színházat csinálni.

Állítson az első "Klasszikusok" bejegyzés emléket a hatalmas Fred Kapsnak. Őszinte, eszköztelen előadás, természetes színpadi jelenlét és ízléses humor. Meg öt kártyalap. Tomboló közönség.

Az a fantasztikus, hogy akárhányszor megnéztem ezt a mutatványt soha egyetlen percig sem unatkoztam. Nem tekertem bele, nem vettem le a hangot, kapcsoltam be a tévét, stb. Mindig újra és újra meglep az, hogy mennyire tökéletesen "van kitalálva" minden egyes mondat, mozdulat, a mimika, a játék.

Nézzük meg azt is, hogy a trükk majdnem 3 és fél perc körülbelül olyan hosszú, mint egy átlagos illúziószám. Csak éppen lángok, füst, konfetti és begyes menyecskék nélkül.