Elbúcsúzott az utolsó klasszikus bűvész is a Kiválasztott versenyében Molnár Gergely személyében. Szívesen láttam volna őt még továbbiakban is, de a felvezető filmjében is előre lett vetítve végzete, mert Geller bácsi negatívan beszélt róla, s hogy-hogy nem még egy negatív hozzászólás bekerült a "reklámanyagba".

A műsor legnagyobb problémája egy óriási tévedés. Az interaktív, meg a tv2 abban a hiszemben van, hogy elég mindenféle promóciós reklámokat csinálni, Blikk és hasonló szennylapokban a címlapon nyílávánvalóan hazudni, majd berángatni egy-két bulvár sztárt, mindezt megspékelni sok huhogó kamunézővel, s persze lámpával és mindjárt kész a jó műsor. Hát nem! Esetleg a tartalomra nem kellene már figyelni? Színvonalasat csinálni az már nem megy, helyette hazugságok töménytelen mennyiségben. A pénzért tényleg mindent? Demcsák Zsuzsa is több százezer sms-ről beszél, meg beolvassa ezeket a barom emaileket. A Blikknél dolgozó munkatársak (szándékosan nem írok újságírót) vajon mit gondolhatnak, mikor leírják, hogy szegény Máténak megállt a szíve a próbán és Somogyi Zoltán élesztette újra? Hazamegy megiszik egy sört és elégedetten hátradől: "Ma is jól dolgoztam. Leírtam egy hazugságot, megérdemlem a fizetést."

Nekem személy szerint az a problémám, hogy a mentalizmus, -mely a bűvészet egyik ágaként rendezvényeken lenne hivatott megjelenni, a szórakoztatást szolgálva- úgy van tálalva, hogy az egész botcsinálta mentalista csapatról mindenkinek minden eszébe jut, csak az nem, hogy meghívja őket egy "céges" rendezvényre, ami a tv2-nek nem baj, de derék bűvészeink bizony ezért mentek oda bohócot csinálni magukból. "Egész Magyarország a Kiválasztottról beszél!" hangzik a promószöveg, az igazság azonban inkább úgy hangzik: "Magyarország értelmesebb emberekből álló része a mentalistákon röhög!" Az én szavam persze mit sem számít egy többmilliós vállalkozással szemben, de kikérem magamnak, hogy így lejárassák ezt a szakmát, vagyis a bűvészetet (s ezen belül a mentalizmust), amire az életemet feltettem. Szegény Rodolfo ha élne, biztos nem engedte volna meg ezt a gyalázatot, s három év múlva, mikor elérkezik a századik születésnapja, lehet pont a tv2 csinál majd egy emlékfilmet, melyben a jogos dicsőítés után megjegyzik, hogy azóta sem született hasonló kaliberű bűvész hazánkban. Nos elárulom, született. Több is van ilyen, csak hát nem divat a művészetet támogatni, hanem helyette ilyen nevetséges gagyikat szokás csinálni, mint ez a műsor, s a benne szereplő potenciális Rodolfo utódokat elnyomni, nevetségessé tenni. Remek ötlet! Ahogy a reklám mondja: "Köszönjük Emese!", tehát: Köszönjük tv2! Emesével vagytok egy szinten.

Na ennyit az elméletről térjünk rá a szakmai elemzésre. Somogyi Zoli fejlődött!!! Esküszöm sokkal jobb lett, mint volt. Kár, hogy csak ő javult, minden más zuhanórepülésben van. Múlt héten megdicsértem a produkciót, de nem kellett volna, mert egy hét alatt teljes visszafejlődés lett, s katasztrófába torkollott az egész. Néha tragédia, néha komédia. Most még csak azt ciki kimondani, hogy mentalista, hamarosan bűvésznek is "égés" lesz vallani magunkat.

A sztárvendégek nem tettek mély benyomást, Epres Panni sokat nem beszélt, a ruhája szerintem borzasztó előnytelen volt. Szilvi pösze, de ezen még a szüleinek kellett volna segíteni gyerekkorában egy logopédus megbízásával, csinosan volt öltözve, azonban a lábtartása szörnyűséges volt Máté produkciója alatt, ha valaki modellnek mondja magát ilyen alapdolgokkal tisztában kellene lennie. Értetlen volt a mutatványok alatt, de ez nem az ő hibája, sajnos a kisérletek tényleg elég értelmetlenek voltak. Tilla kifelé mosolygott, belül hahotázhatott, nem vette komolyan az egészet, s legyünk tárgyilagosak, igaza is volt.

Uri szimpatikus vonalat ragadott meg, hisz az embereket a dohányzásról próbálta leszoktatni. Ha igaz lenne, hogy különleges képességeivel meg tudja ezt tenni, valószínűleg egy bérgyilkos golyója már végzett volna vele, hisz a dohánycégek aligha engednének meg ekkora piacvesztést. Mindezt félretéve aranyos volt az "öregúr", ahogy ordibált a színpadon, sajnos a szalvéta összekenését nagyon ügyetlenül csinálta, szerintem a világon mindenki látta. Hiába, azért mert sztár valaki néha gyakorolni is kéne, azért hogy legalább alapszinten be tudjon mutatni egészen egyszerű fogásokat.

Christian Panthera nyitotta a rémálomnak beíllő kisérlethalmazt. A kezdés leginkább egy felvételire hasonlított, amikor valaki a Színművészeti Egyetemre jelentkezik, de valószínűleg Párduc kollégát már a legjobb ötvenezerbe sem választanák be, annyira mesterkélt, s egyébként is félkegyelmű benyomását kelti. Talán ezért van esélye a döntőig menetelni, mert ő tényleg elhiszi ezt az egész borzadályt. Az akadozó szövegfelmondás után pár perc szerelés a sólyomnál, ez a kötözés sehogy sem akart összejönni. Ennél a résznél már valószínű, hogy a nézők jelentős százaléka átkapcsolt az RTL klubra reklámot nézni, mert abban több fantázia volt. ÉS JÖN A HAB A TORTÁN! Párduc a német adásból megismert Vincent Raven-es stílusban elkezd halandzsázni a madárnak. Én először azt hittem hülyéskedik, de aztán kiderült, ez komoly. A mutatvány egy preshow és egy transmission rendszer egyvelege volt, de igazából a madár felesleges is volt hozzá, hisz mindig másfele nézett, amikor Párduc mester "meglátott" a szemeivel valamit. Pozitívumként említeném, hogy minden sikerült, ami az este többi részét figyelembe véve nagy szó, viszont a egész úgy, ahogy van a mentalizmus megcsúfolása.

Második versenyzőnk Vicha Attila volt, aki abszolút nyugodt lehetett, hisz a tv2 honlapján 18.43. perckor a beharangozó cikknek azt a címet adták, hogy "Vicha Attila kapott mentességet", persze mit sem számít ez, tudja mindenki, hazugság az egész műsor, meg a média kampánya, miért pont a szavazás lenne tisztességes. Előre lejátszott dolog ez, nem véletlenül mutatták negatív színben Molnár Gergelyt. Térjünk azonban vissza Attilára. Kíváló illuziónistaként nem sok keresnivalója van a mentálban, ezt ma is bizonyította. A műsor "remek" trénere egy "out of this world" rutint választott ki, melyből szerintem a legjobb Derren Brown Devil's Picturebook 2-es dvd-jén van, Attilának csak egy lebutított változat jutott, melynek részletes leírása az 1973-ban kiadott Rodolfo így csinálja című könyvének 198. oldalán lelhető fel "Péter és Pál" címen. Sajnos ezt sem sikerült bemutatni, hisz annyira belefeledkezett a betanított szövegbe meg a gyertyagyújtásba, hogy a trükk lényegét elfelejtette megcsinálni, így minden maradt négy kupacban, holott csak kettőnek kellett volna maradni. Lényegében értékelhetetlen volt az egész, még Sylvi is furcsán nézett. Természetesen Uri védettséget adott, ahogy kell ebben a közröhej műsorban, igazolva szakmai hozzáértését, lehet, hogy Attila remekül tud gyertyát gyújtani. Könnyen lehet, hogy hívják majd szerepelni kolumbáriumokba. Egy adalék még a kisérlethez. Derren Brown a Trick of the mind sorozatában prezentált egy hasonló rutint, ahol egy temetkezési vállalkozóval csinálja az egészet egy misztikus környezetben, nem pedig színpadon. Nos a mutatvány oda van kitalálva, s close-up környezetben kell bemutatni, ez itt szakmailag nem állta volna meg még akkor sem a helyét, ha sikerül rendesen megcsinálni.

Molnár Gergelynek a számtáblás mutatvány jutott, mely Rodolfo 1965-ben kiadott Bűvészkönyv című munkájának 32. oldalán található, tehát nem mondhatnánk legjobb indulattal sem, hogy egy ekkora kvalítású bűvész hozzá méltó trükköt kapott volna osztályrészül. Dicsértetére legyen mondva, kihozta a lehető legtöbbet belőle, bár értelmetlenné tette a dolgot, hogy Tilla számához miért kellett hozzáadnia 11-et, illetve pontosabban fogalmazva a nézők számára tette értelmetlenné, mert szakmailag hozzáértők, ebből rögtön tudták, milyen módszert alkalmazott a preshowban. Az én jóslatom is bevált, hisz még februárban győzködtem, ne vállalja el a szereplést a műsorban, mert rossz érzés lesz hazamenni Christian Panthera mellől, akit három évvel ezelőtt megbuktatott a bűvészvizsgán. Intelmeim ellenére elvállalta, s tényleg kiesett mellőle, csak abban reménykedem, hogy nem érintette fájdalmasan.

Utolsóként Máté jött az import mutatvánnyal. Guy Bavli csinálta USA-ban a németeknél nem tudom ki, de a kellék a német adásból jött, s holnap már megy is tovább a törökökhöz. Máté édesanya nélkül nőtt fel, ami sajnálatos, könnyei őszinték voltak, s ez produkciójának előnyére vált, az érzelmi vonal mindig fontos, kiváltképpen egy romantikus kisértőnél. Idáig nagyon egyben volt minden, aztán elkezdődött a kabaré. Kinek jutott eszébe ezt a dobot betenni? Mi ez, humoros szám? Komolytalanná tette az egészet. Aztán jött Hildegard főnővér. Fehér köpenyben! Egy esti műsorra elhozza a munkaruháját, gondolom így akarták hitelessé tenni, s ezt nyomatékosítva ráadtak egy három számmal nagyobb klumpát. Vicc az egész. Dilettánsok gyülekezete. Máté nagyon izgult, olyannyira, hogy egészen 61!!! volt a pulzusszáma, ami abszolút egy nyugodt idegállapotra utaló érték. Azután meghalt. Pulzus nincs. A keze meg remeg folyamatosan. Biztosan izgult, hogy meghalt. Majd ugrott egy nagyott (lehet, hogy egy electric chair-en ült?), s minden rendben lett. Ez a Máté egy nagyon jóindulatú rendes srác, aki elindult azon az úton, hogy egy tehetséges, sikeres illuziónista legyen belőle. Sikerült totálisan nevetségessé tenni, s ő tehet róla a legkevésbé.

Összességében nagyon gyenge volt ez az adás, minden eddigit alulmúlt, pedig nem könnyű ezt megtenni. Személy szerint neheztelek az egész produceri stábra, mert én még szeretnék ebből a szakmából élni jó néhány tíz évig, s nem kéne teljesen lejáratni minket. Elhiszem, hogy jó dolog pénzt keresni, de lehet mindezt alkotással is, nem feltétlenül kellene rombolni, egy reményünk maradt csak, mégpedig a nézettség csökkenése, mert akkor legalább kevesebb ember előtt kell majd bűvészként pironkodni. Remélem meghallgattattnak szavaim, s a legközelebbi Kiválasztott legalább 200%-kal javulni fog.