GRATULÁLOK! Nagy betűkkel írva. Nem ringatom magam abban az illúzióban, hogy a múlt heti kirohanásom hatására lett jobb a műsor, de amit el kell ismerni azt bizony el kell ismerni. Toronymagasan a legjobb adást nézhettük végig. Korai feudális mezőgazdaságból megismert kétnyomásos gazdálkodás történik, miszerint egy jót, egy rossz követ, majd megint egy jó. Most nem voltunk ugaron, s öröm ezt kimondani. A tv2 finomított promóciós tevékenységén, nagyon sokat visszavett a lendületből. Nem kellett volna, ez az adás megérdemelte volna a hírverést. Egy-két cikk jelent meg, de nagyon kötözködésre nem adnak indokot, mindösszesen Danny Blue indította meg marketing ámokfutását, miután két oldalon lehozták a Story Magazinban, hogy hosszútávú kapcsolatuk lesz Beával, a mokkában közölték: mégsem! Claudia majd megfulladt a röhögéstől, miközben próbált komolyan kérdezni. A héten kiderült, hogy egy a Pókerarc című vetélkedőből megismert játékos is Beára hajt, így mindenki számára világossá vált, hogy az újságokba való -teljesen értelmetlen- bekerülés legjobb eszköze egyfajta közeli kapcsolat Beácskával. Javaslom a fiúknak, hogy inkább jöjjenek össze ők, mert hát minek a menyecskét bevenni a románcba, s remek fotók készülhetnének róluk, amint a Kék Osztriga bárban táncolnak. Tuti címlap, s hát ez a cél, ugye? Néhány hónappal ezelőtt Dani még gőzerővel illuziónista bűvésznek készült a Xayron show próbáin, akkor felkért, hogy legyek szakmai tanácsadója. Akkor nagyon hallgatott rám, s remélem most is megteszi, mert azt tanácsolnám neki, próbáljon meg szakmai teljesítménnyel előrukkolni, ne ilyen bulváros baromságokkal, ez értelmetlen, értéktelen, s szerintem visszatetsző is.

Nézzük a showt. A rendező sokat hibázik. Rakonczai Máté névre mutatják Breiner Tamást, Mátéval mindig gond volt ilyen szempontból, Uri beszélne, ráindítják a zenét, Breiner bejövetelénél nem indítják a zenét, de a legnagyobb probléma az, hogy állandóan azokat az embereket mutatják, akik felfelé néznek a taps lámpára. Szerintem négy jelzés létezik ezen a taps monitoron:

1. TAPS

2. OVÁCIÓ

3. NAGY OVÁCIÓ URI JÖN

4. ELQRTUK A TRÜKKÖT! SZUPER NAGY OVÁCIÓ, HOGY AZT GONDOLJÁK MINDEN JÓ VOLT

Mindazonáltal szeretném hangsúlyozni a rendezői bakikat csak azért emelem ki, mert ezek kiiktatása még javítana az egészen, de az élvezeti értéket -legalábbis számomra- nem csökkentették.

Uri nem nagyon produkálta magát, biztosan fáradt az ingázástól, mert hétközben a török testvéreinknél keresi utódját, hisz már nem reméli annyira, itt találja azt meg. Megmondom őszintén ha nem lennének Uri hülye orditozásai, meg a multimédiás központban beolvasott kamu üzenetek, egész jó kis műsor lenne. Szerintem ezek lehúzzák a színvonalat, mert értelmesebb emberek számára komolytalanná teszik az egészet. Tudom, a nagy tömeg a lényeg, el kell fogadni az üzleti érdekeket. Somogyi Zoli javul, de nem az igazi továbbra sem.

Sztárvendégek: Hornyák Hajnalka jó benyomást tett rám. Jól beszél, nem idétlenkedik szerintem megfelelő egy mentalista show-ba meghívni vendégnek. Engem zavart ez az állandó "dundikázás", lehetne a rendes nevén szólítani. Rúzsa Magdi csodálatosan énekel, elismerésre méltó a tudása, sajnos akármit csinálnak vele Magyarországon nem tudnak egy csinos nőt összehozni belőle. Neki Amerikában lenne a helye, ahol Celine Dionból is szépséget varázsoltak, talán még rosszabb "alapanyagból". Lui nem álmodhatott volna jobb alanyt a mutatványához. Frei Tamás végig mosolyogta az egészet, még akkor is, mikor az volt a tét, vajon hosszában ketté lesz e vágva. Látszik nem hisz az egészben, szimpatikus ember benyomását keltette, de talán ez a magatartás a műsor és annak üzenete szempontjából nem volt a legideálisabb.

Vicha Attila kezdte meg a produkciók sorát. Importáruval van dolgunk hisz Angela Funovits az amerikai változatban ezt már prezentálta. Két dolog rögtön szembetűnő volt. Először is az, hogy Angela sokkal jobb nő, mint Attila, a másik; eddig ez a kisérlet volt a legtesthezállóbb mentalistánk számára. Fura viszont, hogy mindenkinek ezt a kócos hajat csinálják a fodrászok, mintha csak ezt ismernék. Az rendben van, hogy ez a trend, de azt észre kéne venni, Attilának nagy feje van, s ezzel még nagyobbat csinálnak neki, esetleg lehetne azt is nézni mi áll jól egy embernek. Na mindegy. A bemutatkozó filmet Oscar díjra jelölném, mert a múltheti borzalmas képválogatásból (szándékosan nem írok mutatványt) kihozták, MILYEN JÓ VOLT! Attila rengeteget javult, mozgásának koreográfiája nekem hiteles volt. Szövegében sokszor problémái vannak, következésképpen nem ad egyértelmű utasításokat. Kéri, hogy mondjanak egy számot, utána megkérdi mi a másik szám, majd odafordul a másik vendéghez, hogy gondoljon egy számot, kicsit összevisszaság az egész. Az már nem az ő hibája, hogy oldalról veszik fel a "fűrészelést", így sokat elvéve a hatásból. Frei végig nevetgél. A sors furcsa fintora, hogy akkor kellett elbúcsúznia, amikor a legjobb formáját hozta.

Rakonczai Máté félig-meddig volt csak import, hisz a németeknél zongorával játszották le a gondolt zeneszámot (tán Nikolai Friedrich, ha jól emlékszem...). A preshow jól működött szerencsére, de nekem picit zűrzavaros volt, hogy annyi féle dallam elhangzott, nehezen lehetett követni, hogy zenélgetés megy vagy kitalálás. Szintén a német adásban volt a fej összeérintés, amit a borzalmas hajú germán mentalistától láthattuk, de ez Máténak nem állt jól. Bizonytalanul mozog a színpadon, viszont lehet ez a sármja, mert olyan esetlennek tűnik, ami már szimpatikussá teszi. A produkciója után éreztem nem eshet ki, Uri védettséget is adott neki, szerencsés ezzel a figurával, az emberek szeretik a romantikát.

A kiválasztott című műsort Christian Pantherának találták ki. Nagyon beleillik a koncepcióba, s számomra ebben a szerepkörben ő az egyik leghitelesebb. Többször bíráltam az elmúlt hetekben, de igazából el kell ismernem az én megközelítésem nagyon bűvészes, s annak is a szórakoztató vonulatából. Christian egy teljesen más stílus, s továbbra is azon a véleményen vagyok, ez a stílus bizony megmosolyogható, de ebben a szubkultúrában, amit ez a televíziós show létrehoz, tényleg ő az egyik legjobb. Tűnjék szerénytelenségnek, hogy szakmailag nagyobb tudásúnak tartom magam nála (lévén, hogy tanítottam is), de kullogva mehetnék haza mellőle, ha részt vettem volna a versenyen. Az első két kisérletét végigröhögtem, de az harmadik tetszett. Igazából nem illett száz százalékosan hozzá, mert hát legalább egy madár vagy valami halott, esetleg szellem kellett volna (nem is beszélve egy kis halandzsáról), de mégis egész jó volt. A vörösbor kitalálását nem is tudom száz százalékosan, mert három megoldás is elképzelhető, preshow, transmission esetleg még a finn jon féle impossible choice is, de gyanítom leginkább az első variáció működhetett. A Ted Lesley féle meghajló pohár viszont abszolút beleillett a koncepcióba, kár, hogy a rendező lemaradt róla, nagyon szép effekt igazán megérte volna rendesen mutatni.

Na aztán megjött Lui is. Kezd miatta rossz érzésem lenni. Állandóan bántom, pedig tényleg semmi bajom vele. Továbbra is tartom, nem neki való ez a műfaj, de most ő is eddigi legjobb formáját hozta. Nagyon sokat gyakorolhatta a szövegét, mert egész tűrhetően elmondta, noha érezhető volt még mindig; előző életében nem volt szónok. Két hete említettem Szentpéteri Attila mutatványánál, hogy fogjuk még ezt a rendszert látni (három tárgy kiválasztva a nézőknél), s most Lui ezzel nyitott a golyóknál. A mutatvány második része Magdi és a Dákó címmel illethető bábfilm volt. Luit nem nevezhetjük el Mr.Swami-nak, mert nagyon nincs jó barátságban ezen eszközzel, eléggé ügyetlenkedett a használata során, de a rendező itt nagyon kegyes volt, mert szinte alig mutatott belőle valamit. Viszont utána nagyszerű volt, ahogy Magdi reagált és egy világszenzáció lett, az egyébként nem túl bonyolult trükkből. Megdicsérném a műsor trénerét, mert rám, ennek a kisérletnek a dramaturgja tette a legnagyobb benyomást. Tényleg jó volt! Lui egyébként nagyon színpadias figura és tényleg jól mozog, azonban továbbra is tartom, neki a feliratos változat kéne, vagy szinkronizálás ("magyar hangja Juhász Jácint"). 

Elérkeztünk Danihoz, aki valóban jóképű sármos előadó, ahogy Uri mondta, olyan mint egy filmsztár. Jól alakíthatná a Volt egyszer egy vadnyugat című film 32. percében balról az ötödik halottat, mert hát ahhoz sem kell beszélni. Csodálkozom, hogy Uri nem ment ki teázni a mutatvány alatt, mert ezt már nagyon unalmasnak tarthatja. Amerikában Gerry McCambridge, a németeknél Farid lenyomta már, utóbbinál még a Prediction Box is egyezik a most látottal. Dani mosolyoghat, Dani poénkodhat, ezt már párszor kitárgyaltuk. Továbbra is nyílt titok mindenki számára, Dani nem igazán tud beszélni. Mondatszövési problémái vannak rendszeresen. "Segítek megmutatni, hogy kell célozni." Kicsit angolos, de mindenesetre nekem zavaró ez a sok rosszul fogalmazott mondat. A jóslat attól jóslat, hogy előre felhívjuk rá a figyelmet, Dani ezt elmulasztotta, ezzel gyakorlatilag tönkre tette az egész metodikát. Szerencséjére ez egy olyan produkció, ami önmagában jópofa dolog, tehát nem igazán lehet vele kiesni, de kétségtelen tény, hogy szükség is van egy ilyen mosolygós fazonra, akit majd minden hülyeségre rá lehet venni a kereskedelmi televíziózás jegyében. Bűvészversenyen lepontozták volna, de tudjuk ez nem az, s szímpátia keltésben Dani nem rossz, meg hát a szél is nagyon fúj és elég jó irányból. Megérdemelte a továbbjutást.

A sort Tamás zárta. Elmondta, hogy nyolc éves kora óta nem nyúlt fegyverhez. Előtte megnézhettük a filmen, hogy mégis fegyverhez nyúlt a lőtéren, meg a Blikkben is lehozták van fegyvertartási engedélye. Na most akkor kinek higgyen az ember? Az orosz rulettet véleményem szerint nagyon jól adta elő. Ő az est győztese nálam. Metodikailag jól oldotta meg, átvette Derren Browntól azt az egy momentumot, amit kötelező átvenni, mert annyira jó, hogy azt nem szabad kihagyni ebből a produkcióból. Tamás jól beszélt, remekül fogalmazott, kivetnivaló nincs. Leült egymással szemben a két szemüveges Tamás, aztán elkezdődött a feszültségkeltés. Meg kell mondanom nagyon hiteles volt. Az est folyamán sikerült derrenbrowni magasságokba emelkednie, nem éreztem semmivel rosszabbnak nála. Kicsit tisztább "erefájdi" használat kéne, de azért nem szabad elfelejteni, hogy pisztolyt kell a fejéhez tennie. Egy szokványos mutatvány során legfeljebb kiröhögik az embert ha téved, de itt nem ildomos rontani a csúnya következmények miatt. Szokásos "breineri" probléma, hogy féltávnál megnémul és esik a hangulat, úgy látszik őt már így kell szeretni.

Az eredményhírdetés nagyjából rendben volt, azt nem értem, hogy az utolsó versenyzőre van körülbelül három perc szavazási lehetőség, míg az elsőre két óra. Na meg nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy Dani itt is nyomul. Nem szabadna ennyire előtérbe helyezni a többi versenyzővel szemben.

Nagyon remélem nem folytatódik a tendencia, s jövőhéten nem megint egy közbotrányt kell végigszenvednünk, hanem hasonlóan jó, szórakoztató, s legfőképpen szakmailag színvonalas Kiválasztottban lesz részünk.