A legtöbb bűvészdoboz bevezetője úgy kezdődik, hogy "Soha még a legjobb barátodnak se áruld el trükkjeid titkát". Ez a tilalom olyan mélyen benne él minden bűvészben, hogy szerintem legtöbbünknek eszébe sem jut megkérdőjelezni. De valaki meg tudja magyarázni, hogy miért nem szabad elárulni?

Elsőként talán az vetődhet fel érvként, hogy a megoldás lelövésével a trükk elveszti minden érdekességét. Szerintem ez nem igaz. Egy trükk megoldása (mágnes, dupla oldalú kártya stb.) körülbelül a felét adja egy bűvészprodukciónak: enélkül nem lenne bűvésztrükk. A másik - talán nagyobbik - fele viszont az előadásmód, misdirection, humor, mondanivaló, szöveg, zene stb. Egy jó példa: az 1988-as FISM zárógálájában Paul Daniels megcsinálta a négy karikás kínai karika rutinját. A rutinban szakmai szemmel nem sok újdonság volt és a nézőtéren ülő több ezer bűvész között szerintem nem volt olyan - beleértve a kihívott nézőt is - aki ne ismerte volna a metódust. Mégis hihetetlenül jól szórakozott mindenki. De lehetne még sorolni Amazing Johnathantól, Wayne Dobsonon át Williamsonig olyan előadókat, akik teljesen maguktól érthetődő, vagy menet közben leleplezett dolgokat mutatnak be szórakoztatóan. Nem is beszélve a trükkjeiket folyamatosan lelövő Penn & Tellerről. Hogy hogyan lehet egy lebegtetés szórakoztató és titokzatos, miután úgy konferálták be, hogy "the following trick is done with thread"? Kétségtelenül magasabb így a léc, amit át kell ugrani. De ha valakinek a produkciójából a trükk megoldását elvéve semmi nem marad, akkor azzal az produkcióval/előadóval komoly baj van.

Felmerülhet az is, hogy miért is mondanám el azt a titkot aminek megoldásáért (dvd, könyv, trükk vagy torrentmeghívó formájában) komoly pénzt fizettem és jó esetben sok tíz órányi munkám van benne (gyakorlás, előadásmód, script)? De nem gondolom, hogy a legtöbbünknek ez járna a fejében, mikor kitérő választ adunk a hogyan csináltad? kérdésre.

Talán érdemes máshonnan megközelíteni a dolgot. A bűvészet egy olyan szórakoztató előadóművészeti műfaj, aminek egyik fő érdekességét az adja, hogy olyan illúziókat épít fel, amiknek nem árulja el a megoldását, sőt: megpróbálja nagyon megnehezíteni a megoldás utólagos megfejtését is. Kicsit olyan ez, minta a zenészek eltitkolnák a nagyközönség elől a hangszerek működési elvét és így amellett, hogy az ember élvezi a zenét, gondolkozhatna rajta, hogy vajon mi és hogyan adhatja ki a hallott hangokat.

Aki árult már el trükköt - és valljuk be ez már mindenkivel előfordult - az tudja, hogy sokszor nem az a nézői a reakció erre, mint amit az ember várna. Ahelyett, hogy "Milyen okos megoldás", "Ezt tényleg nehéz lehet megcsinálni", "Milyen jófej vagy, hogy elárultad" általában a reakció ez: "Ennyi az egész?!". Ugyanis valljuk be, a trükkök megoldása legtöbbször végtelenül egyszerű. A lényeget sokszor egy tőmondatban el lehet mondani. A nézők viszont ha igazán jó vagy, nagyon összetett megoldásokra gondolnak. Az információ hiányát kitöltik a képzeletük segítségével és elektromágneseket, digitális kütyüket, hologramokat, szuggesztiót képzelnek oda, ahol valójában csak egy double lift történt.

És persze mindez csalódottsághoz vezet. Még olyan is előfordul, hogy valakit zavar, hogy hogyhogy ő nem jött rá egy ilyen egyszerű dologra. Én pontosan ezért szinte soha nem árulok el trükköket. Viszont nagy kedvenceim a kamumagyarázatok: mikor mintha mondanál belső információt, amivel közelebb viszed őket a megoldáshoz, de valójában csak egyre beljebb viszed őket az erdőbe. Majd hirtelen jön a csavar (megcáfolod az addig elhangzott megoldást) és már sosem találnak ki. Itt az ad exra izgalmat a trükkhöz, hogy egy pillanatra úgy tűnik, mintha beavatnád a nézőket a titokba. Van, hogy ha nagyon kérlelnek mondjuk baráti társaságban, akkor belemegyek, hogy most mutatok egy trükköt amit el fogok magyarázni. De általában ezeknek az egyszerű trükköknek is nagyon nagy sikere van - részben pont azért mert mindenki várja a trükk megoldását. Ezért végül általában inkább mégsem mondom el nekik a titkot. Igen, én ilyen szemét vagyok.

De van, hogy kivélelt teszek: most szilveszterkor az egyik pincér miután már vagy ötször végignézte különböző asztaloknál a one-coin rutinomat, odajött hozzám. Elmondta, hogy ő nem szeretne bűvészkedni csak egyetlen egy dolgot szeretne megtanulni: azt, hogy hogyan lehet a néző füléből pénzt kivenni. Először próbáltam kitérni, de annyira kérlelt, hogy gondoltam miért is ne. Elmondtam neki a trükköt. A reakció nagyon meglepő volt. Azt hitte, hogy szívatom. Mondtam, neki hogy nem: tényleg csak ennyi a titok. Mire ő a következőket mondta: megérti, hogy nem akarom elmondani, de azért hülyének nem kéne nézni, többször végignézett és látta volna, ha csak ennyi lenne. Ő tudja, hogy van valami szerkezet a kabátujjamban, ami kiadja az érmét vagy valami hasonló a titok. Majd megsértődve otthagyott.

Hogy miért nem árulják el a bűvészek a trükkjeiket? Mert a megoldás felfedése sokszor inkább elvesz az élményből, mintsem hozzáadna.