Uri Geller mentalistákat felvonultató saját tehetségkutató tévéműsora indulása (2007) óta már nem állítja, hogy természetfeletti képességekkel rendelkezne (más kérdés, hogy azért továbbra is előfordul pl. franchise török, vagy magyarországi műsorának promóciójában hogy az egyes tv-k ennek pontosan az ellenkezőjét hangoztatták). Egy 2007-es németországi nyilatkozata szerint: "Többé nem állítom, hogy természetfeletti erőm van. Szórakoztató művész vagyok. Jó show-t akarok csinálni. Az egész jellemem megváltozott." Aztán még tovább ment és a műsor amerikai verziójában beült Criss Angel mellé ismert bűvészeket és mentalistákat zsűrizni. Majd 2008-ban David Berglastól bűvészetért díjat kapott. Ekkor a következőket nyilatkozta: "Amit egész életemben csináltam nem volt valódi, parafenoménnek mondtam magam, becsaptam az újságírókat, a tudósokat, még a családomat és a barátaimat is. De ha ennyi éven át be tudtam csapni őket, akkor én vagyok a legnagyobb..."

És valóban sok tekintetben ő a legnagyobb. Évtizedeken át vezette az orránál fogva a médiát, sok tudóst és emberek millióit. Iparágak épültek rá: ő volt a bizonyíték, a hivatkozási alap a vajákos embereknek, auralátóknak, kézrátétellel gyógyítóknak. Nagyon ráérzett ennek a műfajnak a lényegére: aki 10 percen keresztül tud felépíteni egy kanálhajlítást, feszültséget kelteni, és mindezt szakmai, technikai szemmel nézve olyan primitív módszerekkel, amikkel egy mentalizmusban közepesen jártas ember meg sem merne próbálkozni. Nagyon nagy előadó, aki pontosan tudja, hogy a metódus, a látvány másodlagos. Természetesen sokszor elvetette a sulykot: komoly pénzekért elrabolt gyerekeket "keresni", gyógyító üveg piramist építeni a hátsó kertbe: ezek már egyértelműen túl vannak azon a bizonyos határon ami ma, a beismerés fényében vállalhatóak lennének. 

2010-ben megkapta a mentalisták életműdíjának számító Dunninger Memorial Award-ot.  2011-ben pedig életében először szemináriumot tartott egy bűvészkongresszuson, a Masters of Magicen ahol szintén díjazták a bűvészek, ezúttal a Golden Grolla Award-ot zsebelte be a bűvészetnek nyújtott inspirációjáért. Múlt hétvégén újabb felkérésnek tett eleget: a Genii 75. születésnapjára rendezett kongresszuson avatta be a szakmai közönséget titkaiba. Ezeken az előadásain a beszámolók szerint teljesen őszinte volt és elsősorban a sajtóval való bánás, a karrierépítés titkairól beszélt, de nem hárította el a trükkök metódusára irányuló nézői kérdéseket sem.

James Randi, aki gyakorlatilag a fél életét azzal töltötte, hogy Gellert leleplezze 1982-ben megjelent könyvének zárószavában arra buzdítja Urit, hogy vallja be, hogy kamu volt az egész. Röhögjön a világ képébe, hogy basszus átvertelek titeket és ti nagyon csúnyán bedőltetek neki. Ennek alapján én azt vártam, hogy Randi a dolgot élete legnagyobb sikerének fogja elkönyvelni és ugyan 30 évvel az általa remélt időpont után, de összeborulnak és akár még valami tisztséget is kap Uri az egymillió dolláros kihívás szakértőjeként. De nem ez történt. James Randi e pálfordulásról a következőket mondta: Gellernek paranormális képességeit megtagadó nyilatkozatai elkésettek. Nézete szerint túl sok tudományos karrier sínylette meg, dollármilliók vesztek kárba amiatt, mert egyesek komolyan vették Geller állításait. Egyetemek, kutatóintézetek, kormányok dőltek be trükkjeinek. Geller tevékenysége rengeteg olyan ember életére volt negatív hatással, akik úgy döntöttek, elhiszik a paranormális képességeiről szóló állításait. 

Ami mindenképp érdekes, hogy Uri karrierjét egyáltalán nem befolyásolta negatívan a beismerés, sőt sokan ennek ellenére továbbra is azt hiszik, hogy amit csinál az valódi. Az meg, hogy majd a történelemkönyvek parafenoménként, bűvészként, csalóként, vagy az általa most előszeretettel használt mystifyerként fognak rá emlékezni talán mindegy is. Lényeg hogy ez a srác, aki annak idején azért kezdett el kamuzni mert híres és gazdag akart lenni (ebben a sorrendben) beírta magát a történelembe. Nekünk bűvészeknek előadásmódot, önmenedzselést tekintve szerintem van mit tanulnunk Uritól. Bob Cassidy szavaival élve: "ha nem lett volna Uri, a mentalizmus ma nem lenne az ami."