Ma van Rodolfo születésének 103. évfordulója. Ebből az alkalomból külföldi karrierjét szeretném körüljárni.

Hazai sikerei megkérdőjelezhetetlenek és ezeket pontosan ismeri ma is mindenki, de ezen túl az itthoni köztudatban Rodolfo világhírű bűvészként van elkönyvelve. Bűvészkörökben - elsősorban talán az idősebb kollégák körében - sokáig divat volt Rodolfo külföldi sikereit relativizálni. Akkor lássuk a tényeket: valóban komoly nemzetközi sikereket tudhatott Rodolfo magáénak vagy csak "Magyarországon volt világhírű"?

Rodolfo első jelentős külföldi kőrútja 1939-40-ben volt ahol Szófia, Athén, Szaloniki, Isztambul, Alexandria, Port-Szaid és Szuez neves mulatóiban lépett fel társulatával. Ennek a turnénak a legnagyobb sikerét az egyiptomi uralkodó, Faruk-király előtti előadásával érte el, aki összesen három alkalommal kívánta látni a műsorát. 1940 nyarán a háború vetett véget a turnénak. Majd a háború elején és azt követően a környező országokat (Csehszlovákia, Ausztria, Jugoszlávia, Románia) járta műsorával. Ezt követően itthoni karrierjét építette.

1956 nyarán adódott az első alkalom arra, hogy hosszú idő után külföldre utazhasson, s három hónapos turnén vett részt esztrád-csoport tagjaként Moszkvában. Fellépett a moszkvai Gorkij-park hatalmas hatezer fős szabadtéri színpadán, telt házak előtt játszott az Esztrád Színházban, Szokolnyiki-park, és az Ermitázs-park színpadán. Az 1956-os nyári turnén kívül 1959-ben, majd 1963-ban is szerepelt a Szovjetunióban.

1957-es év a Nyugat-Európai nemzetközi karrierjének elindulását is meghozta. Akkoriban érkezett Budapestre a világhírű sanzon-énekes Yves Montand és impresszáriója Monseiur Buossino. Buossino hallott már Rodolfo-ról sőt látta is, és fellépést ajánlott a Párizsi Olympia színpadára, a nyáron megrendezésre kerülő és első ízben életre hívott nagy össz-európai gálaműsor-sorozatában a "1er Festival International de Music-Hall de Paris á l'Olympia" címmel. Az 1957. július 9 - 13. között megrendezésre kerülő gálaműsorba bekerülni azonban csak fokozatosan, és csak keveseknek lehetett. A Párizsi Olympia az akkori világ legrangosabbnak számító helye volt egy artistának.  Több héten keresztül tartó szerepelést követően került sor a nagyszabású gálaműsorra is. Az előadás sikere pedig önmagáért beszél. A premier utáni fogadáson maga Gérard Philipe lépett hozzá és lelkes szavakkal üdvözölte produkcióját. Egyik este a véletlenül kiválasztott, és színpadra kiszólított urak között az akkori idők egyik legismertebb francia bűvészét tréfálta meg, amikor tárgyaitól megszabadította.

Aznap este kereste fel a BBC egyik rendezője öltözőjében, és fellépést ajánlott Londonban, a BBC stúdiójában. 1957. július 13-án, alighogy befejezte a műsorát Párizsban, már a repülőtéren találta magát, útban London felé. A londoni BBC stúdiójában történt fellépése olyan kitűnően sikerült, hogy az év egyik nevezetes műsorszámaként, szavazással bekerült a karácsony másnapján megrendezésre kerülő Boxing Day Party műsorába is, amely a BBC egyik legnézettebb műsora akkoriban, és a Brit-nemzetközösség államaiban is vetített műsort közel 40 millió (!) néző látta, a híradások szerint. Az 1957-es karácsonyi szereplését követően egész oldalas riportok jelentek meg vele, a legolvasottabb brit képes magazinokban. Összesen nyolc alkalommal állt kamerák elé Londonban, a BBC stúdióiban. Utoljára a népszerű brit komikus Kenneth Williams (a Folytassa. sorozatok kedvelt karaktere) műsorában, a hetvenes évek elején, ahová már lánya, Judit is elkísérte.

Tv-s szerepléseinek sikerét meglovagolva angol nyelvű bűvészdoboza is kiadásra került, amiből angol nyelvterületen több tízezer példány fogyott el.

Rodolfo 1957 nyarától fogva Európa számos városában lett ismert. 1958-ban nemzetközi ismertségére való tekintettel bekerült a Brüsszeli Világkiállítás magyar műsorát adó csoport tagjai közé. A Világkiállítás féléve alatt három turnusban összesen 47 alkalommal lépett fel Brüsszelben Külföldi impresszáriók elhalmozták fellépési ajánlatokkal, és karrierje innentől fogva felívelt. Egyik helyről a másikra utazott, egyedül Svájcban 1958 és 1976 között több mint ötven alkalommal lépett fel, egyik alkalommal Lausanne-ban Husszein jordániai király előtt is, aki a műsort követően magán-audiencián is fogadta Rodolfót.

Számtalan alkalommal volt vendége Berlinnek, Lipcsének, Drezdának. 1968-ban elkészült 12 részes tévésorozata Berlinben is. Korábban, már 1961-től fogva alkalomszerűen szerepel a kelet-német televízió adásaiban, de ennek a sorozatnak rendszeresen műsorra tűzött ismétlései még 1984-ben is elkápráztatják a német nézőket.

Rodolfo először 1967-ben vett részt a Bűvész Világbajnokságon (FISM-ön). Díszvendégnek hívták meg Baden-Badenbe, a Német Szövetségi Köztársaságba (NSZK). Díszvendégi felkérés alapját egy akkor nagy népszerűségnek örvendő regény, Otto Beer osztrák író bestsellere: "Ich Rodolfo der Magier" képezte. A mindenféle csodát művelő főhőst, Rodolfo engedélyével Rodolfónak nevezte az író és Baden-Badenben úgy fogadták, mint a regény élő hősét.

1965-ben Bostonban a Jinx "Felis Minuta-Small Cat" diplomáját ítélték neki oda. 1968-ban Tribergben, az Nszk-ban a Német Bűvész Szövetség (MZvD) "Ehrenurkunde" díjával tűntették ki. 1977-ben Vorsicht! Ich trixe! - Das Rodolfo-Seminar címmel jelent meg szemináriumfüzete az NSZK-ban, amiben egyaránt szerepeltek mutatványok profi repertoárjából és a nagyközönségnek szánt megtanítható trükkök. 

1976-ban amikor visszatért svájci fellépéséről, fogadta bátyja halálhíre. Ennek hatására úgy döntött, többé nem vállal külföldi fellépést, távol a családjától (65 éves volt ekkor). Egy alkalmat leszámítva 75 éves koráig lényegében csak idehaza szerepelt.

A ma már nem létező International Magic World Organisation szervezet igen előkelő helyen, a világ legsikeresebb bűvészei között említette nevét éves kiadványában, a Magic Bullettinben 1980-ban. Plakátjai megtalálhatóak a legnagyobb külföldi bűvész gyűjtők kollekciójában - többek között David Copperfield is őrzi plakátjait múzeumában.

Azt mindenképp fontos kiemelni, hogy a háború kezdete és '56 között eltelt 17 év külföldi karrierje szempontjából - a történelem alakulása miatt - szinte teljesen kiesett. És pont ekkor volt 28 és 45 éves kora között, amikor talán még nagyobb sikereket érhetett volna el külföldön. De ezek a kérdések már a "mi lett volna ha" kérdéskörbe tartoznak, így viszont ezeket az éveit a hazai ismertségének és elismertségének megalapozásával tölthette. 45 éves kora után így is számos külföldi sikert aratott, neve itthon pedig legendává vált. A fentiek alapján - úgy gondolom - mindenki el tudja dönteni, hogy ért-e el sikereket Rodolfo külföldön. 

Ma pedig talán úgy emlékezhetünk rá legstílszerűbben, ha mindenki bemutat egy kártyatrükköt az emlékére.

Az összefoglalót Takács István, 2011.-ben a www.szineszkonyvtar.hu-n megjelent írása, a Vigyázat most nem csalok könyv és 1977-ben Astor által írt Rodolfót bemutató írása alapján készítettem. A képek a Rodolfo 100. születésnapja alkalmából megjelent visszaemlékező kötetből; Rodolfo egy külföldi szerződés szerzés céljából készített promóciós kiadványából és 1977-ben német nyelven megjelent szemináriumfüzetéből származnak.