Idén 110 éve született Rodolfo. Ebből az alkalomból szeretném közelebbről megvizsgálni életének néhány jelentős mozzanatát. Elsőként a bűvészettel való találkozásának körülményeit járom körül. Fontos, hogy nem a legendát szeretném lerombolni - szerintem kevés ember van, aki nálam jobban rajong Rodolfoért - csak szeretnék teljes képet adni az eseményekről és azok alapján mindenki eldöntheti, hogy mit gondol a történetről.

A közismert anekdota szerint Rodolfo egy kínai gyöngyárust mentett ki a Dunából és tőle tanulta első trükkjét, majd másnap Ódry Zuárd látta bűvészkedni és tanítványává fogadta. Nézzük hogy idézi fel Rodolfo a történteket 1987-ben megjelent memoárjában:

"Az én csodám meglehetősen prózai helyszínen, a lágymányosi Duna-parton köszöntött rám. Vasárnaponként testvéreimmel ide jártunk ki - persze szigorú szülői kísérettel - fürödni. Egy félreeső partszakaszon telepedtünk le, ahol kevesebben szorongtak. Apám éppen elvonult sörözni, amikor Emma húgom felfigyelt a fuldoklóra. Tőlünk talán 50 méterre kapálódzott a Dunában. Lemerült, feljött artikulálatlanul hörgött, elnyelte a víz, azután tíz méterrel arrébb ismét kibukkant. Nem sokat teketóriáztam, bevetettem magam a vízbe, ódaúsztam, elkaptam a fürdőtrikóját, és hiába hadonászott, valahogyan kimentettem. Hozzáteszem, föltűnően kis emberkének bizonyult, én meg jól fejlett, erős fiú voltam és kitűnően úsztam.
A parton aztán fölöttébb meglepődtünk. A vizet öklendező, szederjes képű úriember szeme ferde vágású volt, és a haját varkocsban hordta. Egy kínait mentettem ki a Dunából! Hamarosan magához tért és tört magyarsággal hálálkodott. Kiderült, régóta itt élő gyöngyárus. A húszas években több kínai gyöngyárus működött Budapesten. Nagy szalmakalapjukkal, kínai papucsukkal festői látványt nyújtottak. A nyakukban tálcán hordták a sokféle színes, csillogó gyöngyöt, és szívárványszínű papírlegyezővel hűsítették magukat. Azt, hogy kínait mentettem ki még nem számítom csodának, hiszen melegben még  egy kínai gyöngyárusnak is kedve szottyanhat fürödni, még akkor is, ha nem tud úszni.
Csakhogy a kis kínai meg akarta köszönni, amit érte tettem. És hálából dunai kavicsokkal bemutatott két bűvésztrükköt. Csillogó szemmel néztük ügyes kezét, de csak nekem jutott eszembe megkérni, hogy mutassa már meg, hogyan is csinálta. Percek alatt megtanította mind a két - egyébként elég könnyű-  trükköt. Mindkét kezébe három-három kavicsot vett. Aztán megmutatta a kezeit: az egyikben négy volt, a másikban csak kettő. Csiribí, csiribá, az egyikben már öt, a másikban csak egy. Végül az egyikben hat kavics lapult, a másikban egy sem!"

A történet úgy folytatódik, hogy másnap a Mátyás téren mutatta be barátainak a trükköt, ahol meglátta Ódry Zurád, aki a tanítványává fogadta és évekig ingyen tanította. 

A történetet valóságtartalmát többen megkérdőjelezték. Az életrajzi könyv krónikása, Berend Mihály így reagált a könyv lapjain a történetre: "Bevallom, sokallom a véletleneket. Már a kínai gyöngyárus kimentését is túl regényesnek találtam, de hogy másnap, a már akkor is nagy Budapesten éppen akkor járt a Mátyás téren egy bűvész, amikor éppen te produkáltad magad, ráadásul egy önzetlen és ingyen tanító bűvész, akinek ezen felül szoros kapcsolatai voltak a művészvilággal, hiszen a nagy Ódry Árpád testvérbátyja volt, hát azért ezt már túlzásnak találom!"

Fekete Anetta, színháztörténész, Rodolfo hagyatékának kurátora pedig így fogalmaz a digitális Rodolfo tárlat kiállításvezetőjében: "Nem tudjuk, hogy találkozott a bűvészettel, csak a legendát ismerjük, melyet számtalanszor elmesélt élete során."

Vajon miért kételkednek többen az anekdota valóságtartalmát illetően? Nézzük meg, hogy mennyire reálisak a történet egyes elemei.

1. Elképzelhető-e, hogy egy jó fizikumú tizenéves éves fiú (aki jó úszó, de nincs vizimentési tapasztalata) kimentsen a Dunából egy fuldokló kisebb termetű felnőttet?

Ennek a kérdésnek a tisztázására felvettem a kapcsolatot a Vízimentők Magyarországi Szakszolgálatával. Bagyó Sándor, a szolgálat elnöke ezt a szakmai véleményt adta: "Függetlenül attól, hogy kinek a személyéről van szó, az Ön által leírt kérdésre a válaszom: igen, elképzelhető, vízimentő szempontból ez egy teljesen hétköznapi mentésnek tűnik." Tehát a történet ezen része reális.

2. Életek-e kínai gyöngyárusok Budapesten az 1920-as években?

Boros Juli írt néhány éve egy összefoglaló cikket, az 1910-es, 20-as évek budapesten élő kínai bevándorlókról. A cikk szerint: "Magyarország sem maradt ki a kínai migráció azon hullámából, amikor a 20. század elején sok európai városban feltűntek. Kenyerüket úgy keresték, hogy az utcán, illetve kávéházról kávéházra járva kínálták portékájukat. Többnyire kis szobrokat, porcelánt, legyezőket, ékszereket árultak, ezek egy részét maguk készítették. 1925-ben nagyjából ötven kínai élt Budapesten, dísztárgyak árusításával foglalkoznak, és egyáltalán nem beszélnek magyarul. A Budapesten élő, pontosabban pár évet töltő, folyton cserélődő kínai árusok feltehetően a nagy gazdasági világválság idején tűntek el az országból, és egészen a rendszerváltást követő újabb nagy hullámig a főváros el is felejtette, hogy valaha itt jártak." Vagyis ez is stimmel. 

3. Jártak-e fürdeni a Lágymányosi Duna partra az emberek a 20-as években?

A Duna vize egészen az utóbbi évekig igen szennyezett volt, ráadásul évtizedek óta tilos a fürdés a Duna budapesti szakaszán. Így joggal merülhet fel a mai olvasóban a kérdés, hogy fürödtek-e a Duna ezen részén Rodolfo gyerekkorában? Újbuda lágymányosi része a 20-as években még nagyon máshogy nézett ki mint ma. A Műegyetem főépületétől délre a mai Infopark területén a Duna holtága helyezkedett el. Ezt a nagy, a folyótól leválasztott állóvizet Lágymányosi tónak is nevezték és egyfajta szegények fürdőjeként, szabadstrandként használták a 20-as, 30-as években. Az alábbi, 1926-os fotón jól látszik az előtérben a Gellért szálló, mögötte a BME épületei és az azok mögött elhelyezkedő tó. Ekkor még nem épült meg a Petőfi híd, a háttérben a Lágymányosi vasúti híd látható.

A Duna ezen szakaszán bár előfordult, hogy fürödtek abban az időben az emberek, de jóval népszerűbb volt a hajóforgalom és örvények által nem zavart tóban való fürdés. Én úgy gondolom, hogy az is lehet, hogy Rodolfo és családja a tóhoz mentek fürdeni és innen láthatta meg a Dunában fuldokló embert. Mindenesetre a történet ezen eleme is reális, hiszen volt itt strand, ami ráadásul ingyenes volt, így a nem túl tehetős család is megengedhette magának az itt fürdőzést. 

4. Találkozhatott-e másnap a Mátyás-téren egy neves amatőr bűvésszel Rodolfo?

Maga a találkozásuk biztosan lezajlott valahogy, hiszen tényleg ő volt a mestere. A kérdés az, hogy valóban másnap találkoztak és valóban ott-e. A Mátyás tér a Nagyfuvaros utca 27 mellett van közvetlenül, ahol Rodolfoék abban az időben laktak. Ódry Zuárd pedig a közeli József utca 66-ban lakott. Olyannyira közel laktak egymáshoz, hogy konkrétan ugyanabban a háztömbben volt a lakásuk. (Az alábbi, 1937-et térképen piros pont jelöli Rodolfoék lakását, kék pont Ódry lakását és zölddel jelöltem a Mátyás teret). Vagyis teljesen elképzelhető, hogy a Mátyás téren találkozzanak. Mintahogy az is elképzelhető, hogy Rodolfo a tanult trükköt egy nap alatt megtanulja, bemutatja és ezt Ódry meglátja. Ódry jómódú volt, lelkes amatőr bűvész, nem volt rászorulva a pénzre, így az is reális, hogy ingyen vállaljon tanítványt. 

Tehát megállapíthatjuk, hogy a történet egyes elemei elképzelhetőek. Persze lehet, hogy például az Ódryval való találkozás nem pont a kimentés másnapján történt, de összességében nem irreális, hogy a dolog igaz legyen. Akkor miért kérdőjelezik meg többen Rodolfo bűvész eredettörténetét?

Már láttuk, hogy hogyan mesélte el a történetet élete utolsó évében, de a válaszhoz nézzük meg, hogy hogyan idézte fel az eseményeket korábban. A Színházi Élet-ben 1931-ben így nyilatkozott a kezdetekről: "Rodolfo ur (ez a művészneve a pesti előkelő családból való bűvésznek) ezeket mondja el magáról: — Három évvel ezelőtt édesapámmal a Lágymányoson sétáltunk. A Duna-ágnál segélykiáltásokra lettem figyelmes. Odarohantam és az utolsó percben kimentettem a fuldoklót. Egy kínai gyöngyárus volt. Gyorsan elütöttem a vigyorgó kínai hálálkodását, siettem haza átöltözni. És mégis ez a kinai lett a végzetem. Pár nap múlva felkeresett lakásomon (máig sem tudom, hogy nyomozta ki) és hálából bevezetett a kínaiak titkos mágiájának tudományába. Eleinte nevettem rajta, később kedvet kaptam és teljes három évig tanultam a bűvészetet."

Ebben az interjúban rögtön szembetűnik, hogy előkelő családból származónak titulálják, pedig a valóságban ez közel sem volt igaz. Mindenesetre Rodolfo karrierjének kezdeti éveiben szeretett magáról reklám céllal a valóságtól távol álló dolgokat nyilatkozni, ezt tudjuk be ennek (például rendszeresen külföldi turnéjáról hazatért nemzetközi hírű bűvésznek titulálta magát, pedig ebben az időben nem szerepelt még egyáltalán külföldön.). A nyilatkozatban 3 évvel ezelőttet említ, ez 1928, vagyis 17 éves korára teszi az eseményeket. Viszont érdekes, hogy itt úgy meséli, hogy a kínai nem a parton tanította meg trükkökre, hanem a lakásán kereste fel. 

Egy évvel később, 1932-ben az Újság cikkében ez jelent meg róla: "Rodolfo is szerencsés véletlen folytán jutott tudományához. Hat évvel ezelőtt történhetett, amikor az akkor még cingár gimnazista a Dunaparton segélykiáliásokra lett figyelmes. Öt perccel később barátunk már a partra húzta a kapálódzó fuldoklót, akit csak ekkor ért rá jobban szemügyre venni. Egy furcsa kis emberke, egy töpörödött öreg kínai volt előtte. Amikor a kínai magához tért, elkezdett hálálkodni a gimnazistának, akinek azt mondotta, hogy olyasmire fogja megtanítani, ami egész életére boldoggá teheti. Ettől kezdve a kis gimnazista futballozás és játék helyett szorgalmasan járt a kínaihoz, aki a legcsodálatosabb bűvésztrükkökre tanította meg. A későbbi Rodolfo nagy tehetsége tárult fel új szakmájában és amikor egy évvel később a kínainak el kellett hagynia Magyarországot, már kész bűvész volt."

Ebben a cikkben 1926-ra, vagis 15 éves korára datálódnak az események. Itt is van némi túlzás, mivel gimnazistának titulálják, mikor a valóságban 15 évesen már nem járt iskolába, 4 elemit és 4 polgárit végzett. Illetve új részlet, hogy az itt leírtak szerint a kínai egy évig tanította trükkökre, vagyis itt a kínai veszi át Ódry szerepét a történetben. (Az alábbi, 20-as évek második felében készült képen Rodolfo látható.)

Újabb egy év elteltével, 1933-ban a Friss újságban így emlékezett vissza az esetre: "Hat évvel ezelőtt gimnazista voltam még... a Duna partján sétáltam s egy fuldokló embert láttam a vízben. Utána vetettem magamat és kimentettem. Egy öreg kínai volt. Azt mondotta, hogy hálából olyan dolgokra tanít meg, amit a világon senki sem tud. A kínai bűvész volt és megmentése után hónapokon keresztül órákat töltött el velem, mialatt a legkülönösebb mutatványokra tanított."

Itt 1927, vagyis 16 éves kora a történet időpontja. Illetve itt is a kínai bűvész, aki hónapokig tanítja az eset után.

1949-ben a Világ című lapban röviden így számolnak be a kezdetekről: "A bűvésznek érdekes története van. Kimentett a Dunából egy kínait, aki hálából megtanította 500 trükkre. Odry Zuárd (Odry Árpád fivére) tökélelesítette tudományában."

Ekkor már az írás szerint egyenesen 500 trükkre tanítja meg a kínai, viszont újra megjelenik Ódry Zuárd alakja, mint későbbi mesteré.

1958-ban a Magyar Ifjúság hasábjain megjelent interjúban is előkerül vele a kezdetek kérdése: "Régi történet, tizenhárom éves lehettem, kisgyerek. Kint fürödtünk, Lágymányoson. Éppen akkor pottyant a vízbe egy bácsi. Utána vetettem magam és kihúztam a partra.
— Ki volt az az ember?
— Kínai gyöngy- és legyezőárus. Hálából megtanított három trükkre.
— Ki tanította meg a többire?
— Odry Zuárd, a híres gitáros és amatőr bűvész, fivére a nagy színésznek, Odry Árpádnak. Kettőjükön kívül ezerhétszáz tanár tanított engem. (A könyvszekrényhez vezet.) Ekkora gyűjteményem van, bűvészkönyvekből, amelyek a középkortól napjainkig minden bűvésztrükköt őriznek és elmondanak."

Ebben a visszaemlékezésben három trükköt említ, amit a kínaitól tanult és utána említi Ódry-t, mint tanárát.

Egy évvel később, 1959-ben a Népszabadságban pedig így írnak róla: "Hogyan lett bűvész? A 13 éves kis Gács Rezső (ez Rodolfo civil neve), a lágymányosi szabad fürdőben kimentett a vízből egy fuldokló kínait, aki a húszas években gyöngyárusításból tengette életét a pesti körúton. Hálából két bűvészmutatványra tanította meg az életét megmentő kisfiút. így kezdődött, s ezután, ha az iskolai leckéjével végzett, a kora hajnali órákig bűvészkedni tanult."

Itt 13 éves kort említ és érdekes, hogy a lágymányosi szabad fürdőt, vagyis a Lágymányosi tavat említik, mint a kimentés helyszínét. 

1969-ben a Lobogó című lapban már minden részlet megegyezik azzal, ami a könyvében is szerepel: "Tizenhárom esztendős koromban egy olyan regénybe illő esemény történt velem, amely eldöntötte későbbi életpályámat. Lágymányoson, a Duna-parton sétáltam, amikor észrevettem, hogy egy ember fuldoklik a vízben. Nem sokat tétováztam, beugrottam utána és kimentettem. Az illető egy kínai árus volt — sokan éltek közülük akkoriban Budapesten, gyöngyöket, legyezőket árultak. Az én kínaim emellett amatőr bűvész is volt. Hálából rögtön megtanított néhány mutatványra, amelyet másnap azonmód bemutattam a Mátyás téri srácoknak. Éppen egyik trükköm kellős közepén tartottam, amikor megállt előttem egy elegáns úr. „De ügyes vagy kisfiam — mondta. — Mikor tanultad ezeket a mutatványokat?” „Tegnap, Lágymányoson” — válaszoltam. „Ne hazudj, édes fiam — feddett meg szigorúan — hiszen akkor még nem tudnál ilyen jól bűvészkedni”. Pajtásaim védelmemre keltek és bizonygatták: de igen, Rezső tegnap tanulta ezeket a trükköket egy kínai bácsitól.
Újdonsült ismerősöm hitte is, nem is, mindenesetre a kezembe nyomott egy névjegyet és azt mondta, keressem fel másnap a lakásán. Kipróbál és ha ügyesnek bizonyulok, elvállalja a tanításomat. A kis kártyán ez a név állt: Ódry Zuárd. A véletlen a nagy hírű Ódry Árpád testvérével hozott, össze. aki. mint kiderült, jónevű bűvész volt.  Ódry Zuárd két esztendeig tanított."