Május 23 és 26 között rendezte a FISM a 3 évente megtartott bűvész Európa-bajnokságot Olaszországban, St. Vincent-ben. Kíváncsi vagy milyen produkciók voltak a FISM bűvész Európa-bajnokság versenyén? Készítettem egy video összeállítást a számomra legemlékezetesebb versenyszámokról sok fotóval és videóval illusztrálva. Jó szórakozást hozzá!
Nemrég értünk haza a bűvész Európa-bajnokságról, alább olvashattok írásban is beszámolót a versenyről.
Akik nem lettek helyezettek, de viszont valami miatt szerintem érdekes volt a műsoruk:
Kártyabűvészet:
A kártya kategóriában volt egy Emil nevű német srác, aki egy olyan kártyatrükköt csinált, hogy széttépett egy kártyát, és a darabok nagyon szépen mentek át egyik kezéből a másikba. Szintén kártyabűvészetben volt egy Oscar Escalante nevű kártyabűvész, akinél az volt az érdekes, hogy volt egy külön paklija, amiben lapokra fel voltak írva a klasszikus kártyabűvész plotok, és fel volt írva, hogy trióm, fel volt írva, hogy olaj és víz, és mindig csengetett egy kis csengővel, felütötte a felső lapot, és azzal a trükkel folytatta. Ami igazán poén volt benne, hogy volt egy ambiciózus kártyanevű felirat, ami mindig megkavarta az egészet, és felülre jött, hiába dobálta el, hiába dugta be középre, ez egy külön jó kis belsős bűvészpoén volt. A kártyabűvészet és a close-up kategóriában is egy visszatérő motívum volt, hogy rengetegen bűvészkedtek hófehér csomaggal, amiben először megjelent néhány nap, mondjuk a nézőválasztott kártyája, és aztán a végén megnyomtatódott az egész csomag. Szerintem legalább tíz vagy tizenkét ilyen produkciót láttunk, úgyhogy mikor valaki elővett egy fehér csomagot, én már tényleg úgy éreztem, hogy az arcomat lekaparom, ha még egy ilyen produkciót végig kell nézni, de ennek ez a szépsége, hogy a verseny megye senki nem tudja, hogy a többiek milyen produkcióval készülnek, így simán lehet, hogy hasonló műsorszámot rak össze, mint valaki más.
Mikromágia kategória:
A mikro kategóriában indult egy Adrian Vidala nevű svéd srác, aki egy gyönyörű szép műsorszámot csinált, rózsát tüntetett el jelentetett meg, széthullottak a szirmai, egy ilyen igazán érzelmes műsorszám volt. Nagyon jó a karaktere is hozzá. Én ennek a műsornak láttam a korábbi verzióját egy évvel ezelőtt Tom Stone a kurzusán, és azóta ő már rengeteget fejlődött, és szerintem ma ezzel tovább dolgozik, simán befér majd egy dobogós helyre.
Szalonbűvészet:
A parlour kategóriában is volt több olyan bűvész, aki ugyan nem lett helyezett, de a műsor említésre méltó. Az egyik egy Magic Jose nevű spanyol bűvész, aki egy Any card at any number rutint csinált, viszont az volt az érdekessége, hogy számolta le a néző a kártyákat, a lapoknak a hátulján rajta volt az, hogy hányadik a kártya, így egyrészt ő se rontotta el a számolást, másrészt a bűvészeknek is az érlelhetetlenebb volt, hogy hogy jött ki pontosan oda a kártya. A másik, akiről szeretnék beszélni, egy Zaza nevű olasz bűvész, akinek egy elég humoros műsora volt, úgy kezdte az egészet, hogy adott a nézőnek egy Rubik-kockát, és mondta, hogy itt van ez a másik Rubik-kocka, megkeverve valahogy betette a zsákba, és mindenki gondolta, hogy ez a klasszikus Matching Cube effekt lesz, amikor ugyanúgy jönnek ki az oldalak, de a nézőnek a kezében szétesett a kocka, és utána ő elkezdte odavágni a jóslat kockát, és azt is kiöntötte, és abban is darabokban voltak, így mondta, hogy stimmel a jóslat. Nagyon sok belsős poén volt, ezek a klasszikus bűvészválasztások, hogy a kéket vagy a pirosat választod, és amelyiket a néző mondta, természetesen a másikat adta oda. Nagyon jó volt a hangulata az egésznek.
Általános bűvészet
Az általános bűvészet kategóriában is sok érdekes produkció volt. Volt egy dolog, ami nagyon-nagyon sok műsornál hibaként felróható volt, méghozzá az, hogy rengetegen használták a black outot a műsoruk vége felé, ugye ez, amikor elsötétedik a színpad, és annak ellenére, hogy ilyenkor beindult a taps, és mindenki azt hitte, hogy vége van a műsornak, visszajött a fény, és ez legalább egy hat-hét színpadi produkciónál, de close-up produkciónál is látható volt, hogy blackout után visszajön a fény, és elkezdenek csinálni még valamit fél percig, és pici kis effekt még történik, vagy egy pici kis jelenet, és utána kijönnek meghajolni. Én azt gondolom, hogy amikor egy black out bejön, akkor onnantól kezdve ott le kell zárni a műsort, ott nem nagyon lehet már bármit csinálni a végén, vagy valami nagyon nagyot kell húzni ahhoz, hogy ez működőképes legyen, ezt nagyon-nagyon sokan elrontották. Az általános bűvészet kategóriában volt egy Calista nevű francia nő, aki egy nagyon érdekes koncepciójú műsort csinált, egy ilyen teraszajtó előtt állt egy öreg hölgy, aki visszatekintett az egész életére. És ahogy végiggondolta, folyamatosan visszafiatalodott, először középkorúvá, aztán fiatallá, aztán tinédzserré, és a végén egész gyerekké. És természetesen alakultak át a haja, a ruhája, a különböző gesztusai, nagyon jók voltak az atmoszféra hangok, és aztán ahogy elért a gyerekkorhoz, aztán hirtelen visszaalakult megint öreg hölggyé, kinyílt a teraszajtó és átsétált rajta. Ilyen igazán szép, megható dolog volt. Nagyon jó volt szerintem a koncepció. A kivitelezés nem volt az igazi, ugyanazt az egy technikát használta a dolgoknak a kicserélésére, viszont én azt gondolom, hogy ebből egy zseniális műsort lehetne csinálni, még sokkal jobb átöltözésekkel. A másik nagyobb produkció, ami nekem nagyon tetszett, ez a Taylor Morgan nevű brit bűvésznek a műsora, aki egy szál piros héliumos lufival állt bent a színpadon, egy nagyon erős kép volt, széttépte a darabokra, a darabok megálltak először a levegőben, majd utána úgy állt össze a lufinak a szára, hogy ez a gipsy ballon effekt, hogy a levegőben egyesültek a darabok. Egész nagyon jó volt az alapkoncepció, a végén kidurrant a lufi, viszont nagyon sok volt benne ez a mutyizás a kötelekkel egy idő után, illetve kicsit el is fogyott, és a végén félre is ment valami, de azt gondolom, hogy ebben is nagyon-nagyon sok fantázia van. Ha ezen a műsoron ő tovább dolgozik, akkor ebből egy igazán erős emlékezetes szám lehet. Volt egy Yannis Why nevű francia bűvész, akinek inkább komikus volt a műsora, de az általános kategóriában indult, egy Aladdin lámpát jelentetett meg, azt elkezdte dörzsölni, és akkor a Jim megkérdezte tőle, hogy mi szeretne lenni. Azt mondta, hogy rocksztár, és átalakult rocksztárrá, de mondjuk egy ilyen KISS jellegű ruhát képzeljetek el, tehát bőrszerkó, nagy haj és lángnyelvek csaptak föl, tehát ilyen igazi látványos agymenéssé alakult az egész. Aztán volt egy Gonzalo Albinana nevű spanyol bűvész, akinél le volt téve egy kalitka, biztos ismeritek ezt a Vanishing Birdcage kelléket, amikor egy kis kalitka eltűnik. Na most ez egy öt másodperces effekt. Ő csinált belőle egy 6 vagy 7 perces számot. Le volt téve először a kalitka egy zseblámpával megvilágítva, és volt egy vászon, amire óriási alapon ki volt vetítve ezzel. A kalitka bent állt középen, és arról beszélt, hogy a Kalitka itt ebben a műsorban a félelmeinket szimbolizálta, és arról beszélt, hogy a félelmeink hogy korlátoznak minket, hogy kötnek minket gúzsba. Aztán fölvette a kalitkát, többen megfogták, eltűnt, és akkor mondta, hogy meg tudunk szabadulni a félelmeinktől, de aztán újra megjelent a kalitka, és ezt többször eljátszotta, hogy újra és újra visszakerült abba az állapotba. Egy nagyon mély mondanivalójú dolog volt, nekem nagyon-nagyon tetszett. Volt egy olyan produkció, ami nekem talán a legjobban tetszett az egész versenyben, egy Tim Oelbrandt nevű belga bűvész csinálta, egy ilyen rézből készített nagy golyópálya volt a színpadon, és ő megjelentetett golyókat, és azokat rátette, a golyók gurultak végig rajta, utána fölemelkedtek, megint gurultak, és a kezében is elkezdte forgatni a golyókat, és ugyanúgy, ahogy a kontaktlabdákat szokták így forgatni, arra a ritmusra, ahogy a golyók mentek le, ugyanúgy a kezében is forogtak a golyók, szép lassan eltűntek, és aztán végül eltűnt az egész golyópálya, és aztán eltűnt ő is a színpadról. Ez egy igazi új bűvész produkció volt. Engem nagyon megfogott, sajnos helyzet nem lett, viszont ő kapta a legeredetibb műsornak a díját, ami szerintem mindig az egyik legkülönlegesebb díja a világbajnokságokon és Európa-bajnokságon is, hiszen annak adják, aki valami olyat újít, nem feltétlenül technikailag, nem feltétlenül megoldásban, hanem valami olyan új irányt hoz, ami talán követendő vagy megfontolandó más bűvészeknek is. Itt az általános bűvészetben nagyon-nagyon sok jó produkció volt. Volt egy Tiziano Cellai nevű olasz bűvész, aki egy íjász műsort csinált. Először megjelentetett egy óriási íjat, aztán megjelentetett egy ilyen húrt hozzá, vagy nem tudom, hogy húrnak hívják-e, mindegy, egy ilyen kötelet, és aztán egy ilyen láthatatlan nyilakat elkezdett lövöldözni, és egy almát például kettészelt egy ilyen láthatatlan nyíllal. Ez egy nagyon érdekes koncepciójú műsor volt, még nem volt igazán vége, egy picit rövid volt, de szerintem ebben is nagyon sok fantázia van. Volt egy másik olasz bűvész, Nick Blaze, akinek egy kiégett fehér fa volt a díszlete a színpadon, galambokat jelentetett meg, és volt egy gyönyörű pillanat, amikor először lehullottak ilyen szirmok a földre, és utána ezek a szirmok fölrepültek vissza a kezébe, és egy galamb lett belőle. Itt sem volt igazán vége még a műsornak, meg sok mindent lehet még rajta javítani, sok mindent lehet még rajta fejleszteni, de én azt gondolom, hogy ez is egy nagyon érdekes produkció lehet majd. Egy másik érdekes általános produkció volt Daniel Sankin-nak a produkciója, ahol egy állvány volt, egy ilyen lámpaállvány, amiből kicsavarta a villanykörtét, és gyakorlatilag a villanykörtével küzdött. Folyamatosan az eltűnt különböző helyeken megjelent, hol világított, hol nem világított, és az igazán érdekes az volt, hogy a végén ő maga vált villanykörtévé, egy ilyen óriási villanykörte lett a fején. Én azt gondolom, hogy már az új bűvészetnek a határait súrolta ez a produkció, úgyhogy ez is nagyon érdekes volt. És még egy utolsó produkció, amit az általános kategóriából ki szeretnék emelni, ez Vladim Gordeev és Elenának a produkciója volt. Képzeljétek el, körülbelül a Tökéletes trükk filmnek a hangulatát, körülbelül ezt hozta az ő produkciójuk. Először is egy ilyen feltalálót alakított a srác, aki egy mechanikus galambot szerelt. Aztán egy ilyen lebegtető szerkezetet csinált, amivel különböző dolgokat tudott lebegtetni. Almát például volt egy asszisztense is, egy partnernője, aztán a partnernőjét is lebegtette, és aztán egy pillanatra a partnernő megmerevedett, és aztán kiderült, hogy a partnernője is egy gép. Ennek is gyönyörű szép volt szerintem a mondanivalója is, és a hangulatot is fantasztikusan hozták.
Az újbűvészet - Magie Nouvelle
Ennek kapcsán szeretnék kicsit kitérni az új bűvészetre. Ugye ezt Magie Nouvelle-nek nevezik, ez Franciaországból indult valahol a 2000-es évek elején. Rafael Nevarroék kezdték el csinálni. A Yann Frisch-t biztos ismeritek, aki ezt az irányzatot követi, vagy akár a Laurent Piron, de nagyon sok példát lehetne mondani. Azt lehet látni, hogy ez az irányzat egyre inkább kezd a bűvészetben elterjedni, és jól látszik, hogy a versenyben is több ilyen produkció volt. Ezt körülbelül úgy képzeljétek el, aki még nem látott ilyesmit, hogy itt a bűvészetnek a fókusza megváltozik, nem öncélú lesz az, hogy trükköket csinálunk, hanem alá lesz rendelve a bűvészet valaminek, mondjuk egy mondanivalónak, egy hangulatnak. Itt a színpad nem úgy néz ki, mint egy hagyományos bűvészelőadás, hanem a kellékek hétköznapi tárgyaknak tűnnek, vagy akár egy hangulatot, inkább egy színpadi előadásnak a díszletét idézik. Nem úgy néz ki a műsor, mint egy bűvész előadás, hanem tényleg mintha egy jelenetet látnál egy filmből vagy egy színházi előadásból. Itt nagyon gyakran a bűvész nem okozója a trükköknek, hanem áldozata vagy inkább szemlélője. Tehát gyakorlatilag úgy lehetne talán összefoglalni, hogy ez a bűvészet, aminek értelme van. Én azt gondolom, és azt remélem, hogy egyre inkább el fog terjedni, és hogy ez egyre jelentősebb irányzata lesz a bűvészetnek. Nem tudom, hogy fog-e ez valaha a bűvészet mainstreamjévé válni, de az jól látszik, hogy ez egyre inkább jelen van egy FISM-ön is, és én azt gondolom, hogy ez nagyon jó dolog.
Komikus bűvészet
Amennyire gyenge volt három évvel ezelőtt az Európa-bajnokságon a komikus bűvészet kategória, most annyira erős volt. Volt 7-8 olyan szám is, ami akár vagy lehetett volna dobogós is, vagy legalábbis én mondjuk nagyon-nagyon jól szórakoztam rajta. Nagyon mutatja, hogy például ott volt ez a Michael Petrick nevű izraeli srác, aki ilyen tojásos orosz rulettet csinált, ő csak tízedik lett, de ez is nagyon-nagyon szórakoztató volt még. Különböző tartókba betettek kis tojásokat, a többség ki volt fújva, és egyetlen egy volt, amiben pedig valódi tojás volt, és akkor a néző rámutatott a tojásokra, és ő mindig a fejéhez vágta a remélhetőleg üres tojásokat. Az utolsó kettőnél az volt a poén, hogy a fejéhez vágta és végigfolyt az arcán a tojás, aztán az utolsó tojást összetörte, és bár mindenki azt hitte, hogy elrontotta a trükköt, de kiderült, hogy az utolsó tojásban pedig egy szög volt benne. Ez például szerintem egy nagyon ötletes dolog volt. Kicsit ilyen David Stone-ra emlékeztetett a stílusa a srácnak. Ezen kívül volt egy Dong Ni és Paul Borrel nevű bűvészduó Spanyolországból, ami igazán vicces bűvészparódia volt. Általában, amikor egy bűvészek viccesek próbálnak lenni, ez nagyon sokszor erőltetett. Itt a srác hihetetlenül azon volt színpadon, megpróbált megjelentetni egy lányt, és a lány beverte a fejét a dobozon belül, elájult, és kicsit ez a Hóbortos Hétvége nevű vígjáték, amikor egy hullát visznek mindenhova bulizni. Egy kicsit olyan volt az egész, hogy próbálta úgy a színpadi produkciót csinálni, hogy néha kiemelte a lánynak a kezét, néha a lábát, mintha csinálna valamit az egészben. Nagyon kevés bűvészkedés volt benne, de nagyon sok ilyen belső bűvészpoén, amin én például nagyon jól szórakoztam. A Stagio Starmant biztos sokan ismeritek, ő ugye talán harmadik lett vb-n Close-át műsorával. Most egy teljesen új műsort hozott, amiben egy szemetessel küzd, egy ilyen takarítónak volt ő beállítva, aki egy papírgalacsint próbál mindig kidobni, aztán egyre több papírgalacsin lesz, mindig visszarepül. Maga a koncepció nagyon jópofa volt, míg ennek a műsornak nincs meg szerintem teljesen, hogy hova akar kifutni, de kicsit emlékeztetett a Lorán Pironnak a műsorára, de szerintem ebben is van fantázia, tehát ebből is lehet majd még egy nagyon jó műsor. Na most volt egy Pepito nevű francia bűvész, hát ezen sírva röhögtünk. Az egész műsor annyi volt, hogy bejött egy mexikói ruhában, és egy nagy dobozból, amit megmutatott üresen, elkezdett megjelentetni hangszereket. Az egész színpadot telepakolta mindenféle gitárokkal, meg nagybőgőkkel, meg a legkülönfélébb dolgokkal, és aztán átment a műsor ilyen teljesen szürreálisba, az asszisztense az egy ló jelmezbe öltözött valaki volt, és aztán egy teáskanna átváltozott egy óriási képpé, amin Erzsébet királynő volt, aki integetett egy zászlóval. Nekem a műsor csúcspontja az volt, amikor a sok hangszer után egy komplett mosógépet megjelentetett ebben a dobozban, amiben forogtak a ruhák. Szóval egy teljes agymenés volt. Volt az egésznek egy kicsit ilyen fura bája, de ez ötödik lett végül ez a produkció. Sokak szerint itt például a magyar delegációban, akikkel beszéltem, akár első helyre is várták volna ezt a műsort, de mindenesetre akár egy kiváló gálaszám lehet valahova. Szintén még komikusból egy utolsó produkciót szeretnék megemlíteni. Volt az a Magic Maxl nevű német srác, őt biztos ismeritek, Fool us-ban is volt, korábban ilyen hagyományos bajor népviseletben bűvészkedett perecekkel, meg ilyesmikkel. Most egy iskolai műsort csinált, ahol az játszotta el valószínűleg a saját életét, hogy ő egy tinédzser srác, aki bűvészkedik, ezért az iskolában cikizik. És ami érdekes volt, voltak olyan poénjai például, hogy nem is igazán azzal cikizték, hogy bűvészkedik, hanem hogy az apukája mentalista. Szóval voltak azért ilyen kis finom kis beszólások is. És a néző, akit kihívott, ő alakította, egy felnőtt hölgy volt, de ő alakította az ő tinédzserkori szerelmét, és egy kicsit együtt improvizatív módon születtek meg a poénok. Zsonglőrködött almával, Rubik kockával, de egy igazán jópofa kis rutin volt.
Manipuláció
A manipuláció kategóriából csak egyvalakit szeretnék kiemelni. Volt egy Jad nevű francia bűvész. Manipulációban általában mindenki golyóval vagy kártyával manipulál, ő is kártyával manipulált, de úgy vezette be a kártyákat, hogy ragasztószalagból tépett le egy kártyányi darabokat. Visszajöttek a ragasztószalagok, aztán hullottak a kártyák, aztán hosszú szalagok is jöttek a végén. Ugyan volt egy pár dolog, ami kilátszott, de ő épphogy lecsúszott a harmadik helyről, negyedik lett végül a manipuláció kategóriában. A manipuláció kategóriában is volt visszatérő motívum. Itt az volt a fák és a falevelek. Nagyon sok versenyzőnek volt egy nagy fa, vagy egy kisebb fa a színpadon, ami díszlet volt, és ilyen faleveleket használtak kártyák helyett manipulációra.
Mentalizmus
A mentál kategória viszonylag gyenge volt. Sokszor előfordul VB-n és EB-n is, hogy nem ez a legerősebb kategória. Szerintem nagyon nehéz mentál produkciót értékelni is egy bűvészversenyen. Akiket kiemelnék, az egyik egy Niccolo Fontana nevű olasz bűvész volt, aki egy ilyen nagyon érdekes hangulatot csinált a színpadon. Kortalan díszletben volt egy robotszerű nő, egy női alak, aki egy ilyen PK touches rutint csinált egy valódi nézővel, és a robot mondta végig a szöveget, ő közvetített az egészben. Egy pár dolog sajnos félrement benne, de maga az alapkoncepció, meg a díszlet az nekem nagyon tetszett. Volt egy Damien Dubi nevű nevű francia bűvész, aki az Invention díjat kapta. Ezt a díjat akkor adják ki, amikorr valaki valami olyan vagy technikai újítást, vagy fogást talál ki, ami még eddig nem létezett. Nem igazán volt jó előadó, illetve a néző kezelése sem volt jó, de maga a trükk elég lenyűgöző volt. Négy nézőt kihívott, akik különböző italokat megneveztek, és az asztalon volt négy kis henger, levette a hengereket, és azok az italok voltak abban a sorrendben, mint amit a nézők kiválasztottak. Nem volt semmiféle forszírozás, tehát itt tényleg meglévő nyolc vagy tíz italból a nézők teljesen szabadon mondhatták, hogy melyik legyen. Ha ez egy nagyon jó előadással párosult volna, akkor abszolút le lennék nyűgözve, így inkább csak a trükköt tudja az ember értékelni.
A díjazottak
Kártyabűvészet
Kártyabűvészetben volt egy Air One nevű francia bűvész, aki egy túszdrámát adott elő, olyan volt, mintha fegyvert fognának rá, és meg is volt bilincselve, meg volt kötözve, és mintha egy bűnbanda arra kényszerítené, hogy nekik osztóként ilyen illegális játékokban mindig jó lapokat osszon le. Gambling demonstration rutinokat csinált, és a vége volt igazán szép, amikor is kicsit a Közönséges bűnözők filmre emlékeztetve, addig egy ilyen tutyimutyi kis félő embert alakított, és egyszer csak átváltozott, a ruhája is átalakult, és kiderült, hogy ő a rendőr, és hogy valójában ő beépített ügynökként most elkapja a bűnözőket. Egy jópofa kis csavar is volt, meg az egész műsor egyébként jó volt. A második lett Robin Deville, szintén Franciaországból, aki egy olyan műsort csinált, hogy kint volt az asztalon egy piros és egy kék folyadékot tartalmazó üveg, és attól függően, hogy melyikbe ivott bele, egy teljesen más karaktert csinált. Az egyik karakter egy visszahúzódó, szemüveges, kutató volt, a másik meg egy harsány, spanyolos, igazán nagy előadó, kicsit olyan volt, mintha egy skizofrén lenne, és egyik karakter választhatott a nézővel egy kártyát, aztán a másik meg nem tetszett, hogy kék színű a csomag a hátoldala, azt átszínezte, de mindig, amikor ő is átöltözött, a ruházata is átalakult, a szemüvege eltűnt, a zsebe átszíneződött, és tényleg jól színészkedett. Sajnos a legtöbb művész, aki színészkedni akar, az szörnyen csinálja, és itt az egészben a fogások is jók voltak, és maga a műsor is szórakoztató volt, standing ovation-t kapott. Azt gondoltam, hogy megnyeri, de végül második lett, úgyhogy nem adtak ki első díjat.
Mikromágia
Mikromágia kategóriában harmadik lett Morgan De Cecco, aki egy zsebtolvaj életét mutatta be, pénzek, pénztárcák, hitelkártyák, mobiltelefonok jelentek meg nála, és közben folyamatosan azt játszotta, hogy mintha tömegközlekedésen utazna, és így kapaszkodott, és a műsor végén elkezdték üldözni a rendőrök, és aztán elmenekült. Teljesen szimpatikussá tudta tenni ezt a zsebtolvaj karaktert, illetve anélkül, hogy bárki más lett volna rajta kívül a színpadon, láttuk magunk előtt, hogy mi a jelenet és mi történik. Szintén harmadik lett (mivel itt megosztva adták két embernek a 3. díjat) Gonclao Gill, talán így kell mondani, egy portugál bűvész kártya és Rubik-kocka trükköket csinált. Vagy a kártya ment össze, vagy a Rubik-kocka, az egyik kisebb lett, másik nagyobb lett. Egy nagyon érdekes, nagyon szép műsor volt. Második lett Rune Karlsen norvég bűvész, aki egy Okito doboz rutint csinált, de úgy, hogy Okito dobozt megmutatta üresen, a nézők bele is nyúlhattak, és mégis folyamatosan jelentek meg a pénzek. Aláírták a nézők a pénzeket, aztán egyszer csak eltűntek a dobozból, és megjelentek a plexi asztalnak a két plexi rétege között. És aztán föl is emelte, tényleg a nézők ellenőrizhették, hogy az ő érméik voltak ott. Előadási szempontból nem volt annyira erős, de effekt szempontból meglepő volt, és nagyon szép tisztán dolgozott. És Mikróban az első egy Vova nevű orosz bűvész srác lett, akinek hát nekem talán a legjobban tetszett a műsora az egész Close-up blokkból. Itt annyi történt, hogy ő egy ilyen graffitiművészt alakított, akinek egy ilyen fejkendője is volt, és spray-zett egy párat, aztán szétszedte a spray-t, és a spray alja egy pohár lett, megjelentek dobókockák, és ez a klasszikus dice stacking rutin csinált, amikor fölveszi a pohár forgatásával a kockákat és megállnak ilyen toronyban, de aztán lefújta egy másik spray-vel a kockákat, átszíneződtek, akkor a sála is átszíneződött, utána minden átlátszó lett. Nagyon szépen használta ezeket az ilyen offbeat cseréket, amikor az egyik effekt történik, közben fölvesz valamit, és gyakorlatilag egymásra voltak pakolva az effektek, tehát nem volt időd pihenni. A vége volt még igazán jó a műsornak, a vége egy olyan close-up terítőn dolgozott, aminek ilyen tégla mintája volt, és a pohár eltűnt, átváltozott egy olyan téglamintás faldarabbá, ami rajta volt egy kislány, amint feltartja a kezét, és biztos ismeritek a Banksy-nek ezt a képét a kislánnyal, a lufival, rátett a close-up terítőre, felállította és előjött mögüle egy piros lufi. Nagyon szépen összerakott műsor volt, nagyon jól kivitelezve. Én azt gondolom, hogy ha lett volna Close-up nagydíj, akkor valószínűleg ő kapta volna. De itt az Európa-bajnokságon nincsen nagydíj, hanem csak a helyzeteket osztják ki.
Parlour kategória
Volt egy Adrian Carratala és Katerina nevű spanyol duó, akik inkább mentálműsort csináltak, mint parlor, és szerintem, ha ott indulnak, akkor valószínűleg még jobb helyezést érnek el. Itt ugye harmadikok lettek. Annyi történt, hogy egy néző választott egy híres művészeti alkotást, és azt belesuttogta egy teáskancsóba, egy porcelán teáskannába, és utána összetörték a teáskannát. A lánynak egy turbán volt a fején, médiumot játszott, de az egészet ilyen humorosan adták elő. Összetört a darabokra, és már kezdett lejárni a műsoridő, vagy kezdtek kifutni a dologból, és egy kis pálcikákra föltűzte a darabokat, aztán bekapcsoltak egy zseblámpát és a zseblámpával megvilágítva kirajzolta a Michelangelo Dávid szobrának az alakját, amint a néző választott. Egy nagyon humoros műsor volt, és a végén, ha nem is volt meglepő, mert bűvészként nyilván sejtette az ember, hogy mire fog kifutni, viszont nagyon szépen ki volt vitelezve és nagyon szórakoztató volt az előadás, nekem ők nagyon tetszettek. Második helyezett megosztva lett Martin Hanson Svédországból, ő már az előző Európa-bajnokságon is helyezett lett, talán harmadik lett akkor. Most lett egy kerete a műsorának, egy lufit fogott, ami fölszáll a levegőbe, és ilyen bohócorrokkal bűvészkedett, egy Cups and Balls-t csinált, illetve a bőröndjében megjelent egy csomó szivacslabda, és a végén keretként megint csak visszaállt a kezdő pozícióba háttal, és visszarepült a kezébe a lufi. Ez egy nagyon szép hangulatos szám volt. Volt egy Kenneth nevű spanyol bűvész, aki pedig Miser's Dream rutint csinált azzal a különlegességgel, hogy buborékokat fújt, és a buborékokból lettek érmék, és aztán azokat dobálta bele a vödörbe. Gyönyörűen adta elő, nagyon-nagyon szórakoztató volt. Az első helyezett pedig Piero Venezia nevű olasz bűvész lett, aki egy nagyon-nagyon jó színész. Visszatérő probléma a bűvészeknél, hogy amikor megpróbálnak eljátszani valamit, az nem hiteles, és ezt a nézők nagyon érzik. Na, most itt egyáltalán nem ez volt a helyzet. Be volt a színpadon egy Singer varrógép állvánnyal, ő elővett egy cérnát, egy tűt, benyálazta a cérnát, próbálta befűzni a tűbe, aztán benyálazta a tűt, és véletlenül lenyelte. Úgy ízlett neki, hogy elkezdte nyelni a többi tűt is, lenyelt vagy nyolc vagy tíz tűt, utána fogta és próbált rágyújtani egy cigire, aztán lenyelte a cigit is, lenyelte az égő gyufát, aztán gondolta, hogy iszik rá egy kis bort, kinyitotta az üveget, aztán lenyelte a kupaknak a dugóját is, kitöltötte a bort, megitta, és annak rendje és módja szerint lenyelte a cérnát, majd a cérnára felfűzve kijöttek a tűk, majd előjött a dugó a szájából, majd előjött az égő gyufa, és a végén előjött a cigi, amit meggyújtott. Egy abszolút klasszikus trükk volt, nagyon jó poénokkal és nagyon jól előadva. Ő gyakorlatilag akármilyen műsorszámot tudott volna csinálni és sikere van vele, ő is egyébként standing ovationt kapott.
Mentalizmus
A mentál kategória nagyon gyenge volt idén, nem is adtak ki első és második díjat, harmadik díj lett csak. Doc 3J nevű francia bűvész kapta, aki a Vissza a jövőbe filmből a dokit alakította, és az egészben a zenében, a díszletekben, mindenben folyamatosan előjött ez a karakter, időpontokat mondtak, és az kijött ilyen mindenféle számolásokból. A trükk sem volt igazán erős szerintem, illetve a kivitelezés is nagyon gyenge volt. Talán a tematika miatt, nem tudom miért, adtak neki egy harmadik helyet, én nem adtam volna neki, tehát szerintem nem volt az a szint, de egy érdekes színfoltja volt a versenynek.
Komikus bűvészet
David Sousa Portugáliából, aki 2006-ban lett második a világbajnokságon most egy új műsorral készült, egy komikus műsorral, a kínai karika paródiát adott elő, összekapcsolta a karikákat, és sehogy nem tudta szétszedni. Rengeteg gaget csinált, nagyon sok zenei gag volt benne. Egy abszolút szórakoztató, ilyen igazán lecsiszolt, letisztult fajta komikus műsor volt. Én azt gondolom, hogy ez méltó volt hozzá ez a műsor, és megérdemelte a harmadik helyet. Egy másik korábbi díjnyertes bűvész, az Artem Shchukin, aki világbajnok manipulátor, Oroszországból egy utazóként egy reptéren ment egy bőrönddel, és folyamatosan ráakadt a lábára vécépapír, és ő WC papír darabokkal küzdött egész végig. Vicces volt, lebegések voltak benne, aztán a végén megadta magát, a vécépapír kis fehér zászlót lelengetett. Abszolút egy profin összerakott műsor volt. Az első komikusban egy Manolo Costa és Mindanguillo nevű spanyol duó lett. Én nem nekik adtam volna az első helyet. Jópofa volt a műsoruk, de nekem egy picit túl sok volt. Ilyen slapstick comedyt csináltak, de nekem nagyon-nagyon túl volt játszva. Az volt a műsorban, hogy először volt egy elegáns manipulátor, és volt egy asszisztense, aki meg kis szerencsétlen volt. A bűvész kártyákkal manipulált nagyon elegánsan, és az asszisztens bejött, és meggyulladt a keze. És itt nagyon érdekes, hogy a legtöbben, akik a kéztüzet csinálják, azok vagy semleges szemlélődőként egyszerűen csak jelen vannak, és közben ég a kezük, vagy ők okozzák azt, hogy kigyullad a tűz a kezükben. Itt viszont azt mutatták meg, hogy milyen lenne, ha valaki áldozatként tekintene magára egy ilyen helyzetben. Elkezdett rohangálni és rázni a kezét, hogy most neki ég a tenyere, kirohant, aztán mind a két tenyere égett, aztán már a feje is elkezdett égni, és az elegáns bűvész, aki addig bűvészkedett, egyszer csak egy kendőből előrántott és megjelentetett egy komplett tűzoltó készüléket, amivel így eloltotta a partnerét. Utána elkezdtek csinálni egy kartondobozos átszúrás produkciót, ahol volt benne egy-két jó ötlet, hogy például fölvett láthatatlanul egy rudat, eldobta, és a dobozból pedig kinyílt egy megjelenő bot, és mintha megjelent volna ott egy dárda. Még több dárdával átszúrta, aztán utána ernyőkkel is átszúrta, aztán elővett egy ilyen komplett fogast, azzal is átszúrta, aztán napernyőket hozott, és azzal is átszurkálta, átment az egész egy agymenésbe, aztán kiszedte belőle a dolgokat, és szerintem ezért kaptak egyébként első díjat, hogy ahogy letépte a dobozt az asszisztensről, ott benne feküdt az a férfi, aki remegve sírt, és gyakorlatilag hirtelen átváltott a produkció meghatóba a humorosból, és így azt láttuk, ahogy mondjuk egy bántalmazó kapcsolatban bántják egymást, a bűvész egy idő után rádöbbent, hogy mit tett, és akkor a végén megölelték egymást. Azt gondolom, hogy ez volt az a pont, ami akiknek tetszett ez a műsor, azoknak valószínűleg ez tetszett benne. Ők lettek végül az elsők.
Általános bűvészet
Általános bűvészetben egy Lucas Kaminski nevű német bűvész lett a harmadik. Nem értem, hogy miért. Én tizedik helynél előrébb nem soroltam volna, nem tudom, hogy itt mi történt. Igazából nem is emlékszem pontosan, hogy mi volt a műsorában, annak ellenére, hogy ő volt a legutolsó produkció az összes versenyszám közül az egész versenyben. Buborékok voltak, amiket így lebegtetett, meg aztán lettek belőle tömör átlátszó kontakt labdák. Lezárása sem volt a műsornak, nekem egy rejtély, hogy ő miért lett helyezett. A második Filberto Selvi nevű olasz bűvész lett, aki hangszerekkel bűvészkedett. Egy olyan utcazenészt alakított, aki egy festékes vödörbe gyűjti a pénzt, és volt egy gyönyörű jelenet, amikor egy érmét felpöccint, és így lassítva forog a levegőben, de voltak különböző lebegtetések benne még ezen kívül hangjegyeket jelentetett meg, a fénnyel nagyon ügyesen játszott. Standing ovation-t kapott, egy nagyon erős produkció volt. Első lett Nicolai Streibel nevű német bűvész, aki eredetileg manipulációban indult, de a zsűri végül áttette általánosba, mivel ez egy általános műsor volt, nem sok manipuláció volt benne. Papírrepülőkkel bűvészkedett, azok összehajtódtak, eltűntek, megjelentek, gyönyörű szépen átrepültek egyik kezéből a másikba pontosan, aztán két kézbe átrepültek, aztán nagyon nagy köröket repültek, berepültek a papírkosárba. Volt például egy jelenet, amikor levette az egyik cipőjét, becsomagolta a papírrepülőt, összegyűrte, a cipő eltűnt, és akkor leesett az égből, és benne volt a cipőjében a papírrepülő. Még a lezárása nekem hiányzik kicsit ennek a műsornak, oda még valamit ki kell találni, de standing ovation-t kapott és abszolút megérdemelt az első hely.
Illúzió
Illúzióban nagyon sok rossz produkció volt, nem volt túl erős a felhozatal. Raul Algeria nevű spanyol bűvész lett a harmadik. Egy katonai tematikájú műsort csinált, rakétavetők voltak benne, harci járművek, mindenki ilyen katonai ruhában volt. Az egészen komikus volt, hogy valamiért nem tudták föllógatni őt fejjel lefelé a kényszerzubbonyos szabaduláshoz, úgyhogy konkrétan olyan magasan tudták csak felhúzni, hogy a feje az lelógott, de úgy lelógott, hogy a színpadon rajta feküdt így a feje. Tehát, hogy tényleg nem is volt a levegőben, így nem igazán értékeltük azt a veszélyt, hogy mi fog történni, hogyha ő nem tud kiszabadulni és így lezuhan, meg rácsapódik ez a szerkezet. A végén megjelentetek egy No War feliratot. Nekem nagyon-nagyon furcsa volt ez az egész. Harmadikok lettek. Második lett Alberto Giorgi, akivolt az Illúzió Mesterein is, egy nagyon érdekes jelenetet csinált, ahol ő összeállított egy robotot, majd a robot életre kel, elkezdi üldözni, és aztán a robot hirtelen szétjön, leveszi magáról, és kiderül, hogy ő van benne a robotban. Standing ovationt kapott, én meg voltam győződve róla, hogy megnyeri. Szerintem abszolút megérdemelte volna. Végül második lett, és egy invention díjat adtak neki, tehát ennek a trükknek a megoldását úgy ítélték meg, hogy annyira újszerű, hogy megérdemli. Én azt gondolom, hogy első helyet meg kellett volna adni neki.
Manipuláció
Az utolsó kategória a manipuláció, amit talán mindig a legnagyobbra értékelünk, meg a legjobban várunk. Itt egy G. Alexander nevű spanyol bűvész nyert harmadik díjat. Ő festékkel bűvészkedett, önmagát is összefestékezte és akkor abból lettek kártyalapok. Jó kiállása volt, egy jópofa műsor volt. A díjátadón volt egy kis kavarodás, hogy volt egy Gregorij Alexander nevű bolgár bűvész, aki szintén manipulációban indult, és véletlenül neki adták oda a harmadik díjat a díjátadón. Úgyhogy szegénytől vissza kellett kérni, és aztán megkapta a megfelelő G. Alexander. Az egy kicsit kellemetlen volt, de hát ha mondjuk egy Oscar-díjátadón előfordulhat ilyesmi, akkor egy FISM-ön is eljött az ideje, hogy egy ilyen legyen. Második lett egy Sergi nevű grúz srác, aki ilyen szálak fogságában lévő manipulációt adott elő, kártyákkal manipulált, így szálak hálózták be, és gyönyörű szép fogásokat csinált, nagyon egyedi fogásokat. Ő is kapott egyébként invention díjat. Egész elképesztő módon tűntek el jelentek meg a keze között a kártyák. Nagyon jó mozgása is volt, én azt gondolom, hogy ez is egy abszolút indokolt díj. Manipulációban első lett, illetve a nagydíjat is ő kapta volna, ha lett volna itt nagydíj kiadva, hiszen ő kapta a legmagasabb pontszámot. Egy Maurice Grange nevű német bűvész, aki kiállt a színpadra fekete frakkban, bemondták, hogy manipuláció következik, és elkezdett beszélni. Mesélt magáról, mesélt a barátnőjéről, a bűvészethez való viszonyáról humorosan. Nagyon jó poénjai voltak, nagyon jó belső poénokat mondott bűvészeknek. Volt egy-két spontán dolog is szerintem benne, például a győztesek gálájában, amit előadott, szóval egy igazán szórakoztató jelenség volt, és közben olyan manipulációs fogásokat csinált, amik egész elképesztőek voltak. Nagyon szépen is dolgozott, reflektált mindig a manipuláció arra, amit mondott, és egy idő után, annak ellenére, hogy nagyon jókat nevettünk, elkezdtek a kártyákon megjelenni sötétebb fekete foltok, és elkezdett a műsor egy egész mélységet kapni, és elkezdett arról beszélni, hogy például ő sokszor a manipulációba menekült, hogy volt, hogy nem találta magát, és elkezdett egész mély gondolatokat mondani. Úgyhogy ez egy nagyon-nagyon érdekes produkció volt, ő is álló tapsot kapott, abszolút megérdemelten, és én azt gondolom, hogy tényleg talán az egyik legemlékezetesebb műsorszám volt itt az Európa-bajnokságon.
Mi - talán az egész magyar delegáció nevében mondhatom, akik kint voltak - nagyon jól éreztük magunkat, nagyon inspiráló volt, úgyhogy ha tehetitek, a következő EB 2027-ben Spanyolországban, Manresában lesz, szerintem érdemes eljönni, mert nagyon fontos az, hogy lássuk azt, hogy milyen irányba tart a bűvészet, ez a sok-sok ember, aki a világ különböző tájain állítja össze ezeket a műsorokat, mit gondol a világról, és nekem nagyon tetszik, hogy ezek a dolgok egyre inkább reflektálódnak a műsorokban is.