.jpg)
Arra gondoltam, hogy a jó visszajelzéseket kapó hajós beszámolóm után, írok egy rövid cikket a 41. Ron MacMillan Convention-ről, ami ez évben a Mermaid Theatre-ben került megrendezésre. A verseny miatt elég felületesen vettem részt a rendezvény programjain, de nem gondolnám, hogy mindenkit az érdekelne, melyik szemináriumon, mit mutattak be, célom sokkal inkább az, hogy kedvet csináljak nektek egy ilyen eseményen való részvételhez és ha sikerül, akkor úgyis láthatjátok saját szemetekkel, ami titeket a legjobban érdekel.
Egy jó angol reggelivel indítottuk napunkat Árpival (Godfather), majd nekiindultam kis bőröndömmel a pár lépésre lévő színházterembe, ahol már vártak a szervezők, hogy megebszéljük a technikai részleteket a műsorral kapcsolatban. Fellépési sorrendben 3. voltam, így nem kellett sokat várni, hogy bemutathassam műsoromat a korán kelő bűvészeknek és a zsűrinek. Azt kell mondanom, hogy nyugodt és magabiztos voltam, így jól sikerült a műsor (szépen bejöttek a tapsok), úgyhogy elégedetten távozhattam a színpadról. Ezután elhagytam a helyszínt, hogy egy kicsit relaxáljak, ezenkívül nem akartam látni a többieket, majd visszatértem Gábor műsorának végére tapsolni. Azt gondolom, a díjakat azok kapták, akik megérdemelték, idén a mezőny még erősebb volt, mint az előző években, úgyhogy nem ért nagy meglepetés a díjkiosztón – habár egy Merit Award-ot mertem remélni nagy titokban, pechemre ezt egy norvég, egy angol (tessék megnézni: http://www.faypresto.com/)és egy japán kapta, ahogyan azt Botond már korábban leírta.
A Dealer-room egy kisebb teremben volt, ahol Joker Magic, Mr Jupiter és Astor is kiemelkedett kelendő kellékeivel a kereskedők kavalkádjában (alliteráció). A bár is egy jó helyszínnek számított, aki kollégákkal akart bűvészkedni, vagy csak a Temze hullámait akarta csodálni egy hosszú éjszaka után.
Az egyik lecture, amit kiemelnék Simon Drake-é volt, aki gyakorlatilag elmesélte híres „Siluette” műsorát, majd megmutatta lépésről lépésre a titkokat, ezután pedig találmányairól beszélt, például egy magától nyíló lakatról, amit párosított a haunted key-vel…tehát amikor a kulcs forgott a néző tenyerében a lakat kinyílt a másik néző kezében. J Ez egy olyan szeminárium, ahonnan a legtöbb ember kimegy a teremből, mert várja a 235. fogást a következő trükkjéhez és nem ismeri fel, hogy ez az előadás pont arról szólt, hogy hogyan mutassunk valami újat, hogyan kisérletezzünk, illetve ne azt csináljuk amit a másik 99 bűvész. A hátralevő részben még hasonló érdekes dolgokról mesélt, valamint megmutatta híressé vált Dancing Cane rutinját, amivel aztán a gálán is nagy sikert aratott.
A másik Stephen Bargatze, aki egy általam még nem ismert előadói stílussal érkezett: “hogyan szivassuk a gyerekeket úgy, hogy azt a többiek élvezzék és ő se sértődjön meg” – címet is adhattuk volna neki. Habár trükköket magyarázott, nagyon okos apróságokat mutatott be rajtuk keresztül, olyanokat amik sok év alatt alakulnak ki egy profi előadónál.
Gala Show, Gala Show, Gala Show…ha éppen nem süti ki a szemünket a biztonsági reflektor, amit nem lehetett kikapcsolni a szigorú szabályozások miatt, akkor még tökéletesebb lett volna. Tehát a fellépők:
Simon Drake: Pohár-pezsgősüveg rutin nyitásnak- kicsit langyos - aztán táncoló bot rutin, a színházterem felrobban, annyira együtt él a zenével. J Nyitásnak pont jó.
Arthur Benjamin: Aki még nem látta volna, az emberi számológép, így most nehéz lenne elmesélni, maradjunk annyiban, hogy szórakoztató karakterével, lehengerlő négyzetre-emelési képességével talán a legerősebb szám volt a gála első felvonásában.
Ouka: “The world’s most amazing object manipulator”, keressetek rá, tényleg félelmetes volt elsőre, de nem harmadszorra, főleg nem a gála végén, ahol egyértelműen nem neki kellett volna zárnia a műsort, két, S-alakú lemezével.
Jeff McBride: Azt hiszem erről nem kell semmit mondanom. Mintha még elsöprőbb lenne, mint fiatalon…hogy csinálja…na, gondolom nem véletlenül van Vegasban.
JoJo: Close up, színpadi műsorként előadva, egy teadélutánt eljátszva…színfolt a gálában…kekszmanipuláció, muffinok, süteményestál BIG FINISH…mi kell még? J
Neal Austin: Aki zseniális, az zseniális. Bohócos bűvészkedés a legmagasabb színvonalon. Kérdésemre elárulta, hogy 1988 óta dolgozik ezzel a műsorral, eleinte 5.30 perc volt most már van 10-15 perces anyaga!
Stephen Bargatze: Hogyan szabaduljunk ki egy straight jacket-ből, úgy, hogy a közönség feküdjön a röhögéstől? Így! (Nekem kicsit vontatott, unalmas volt)
Lucas: Dél-Koreai barátaink továbbra is tartják magukat a topon. Lucas műsora egy picit talán elmarad Ju Ho Jin-étől, de nem is biztos hogy össze kéne hasonlítani a kettőt. Lassú zenére, gyönyörű mozdulatok, kerek történet, és az árnyéka annyira éles, hogy akár azt is nézhettem; művészileg tökéletes. Szerintem a szervezők pont jól fogalmazták meg a Gála-prospektusban: “Magic performed so slowly and exquisitely you will not believe your eyes.”
Azt se felejtsük el, hogy a gálán az emberek 70%-a laikus néző és ezek az előadások többnyire annyira jók, hogy mind a bűvészek, mind a laikusok igényeit egyszerre elégítik ki. MAGIC!
Úgy tűnik, a néhány évvel ezelőtti bűvészes filmek (Prestige, Illusionist) sikerei után újra rákaptak Hollywoodban a bűvészetre mint témára. 29-én (most csütörtökön) kerül mozikba a kicsit elborultabbank igérkező mentalistás-médiumos 
6. Joker Magic Varázsdélután
Vállalva minden kommentparadicsomot leírom ide, hogy az ide mezőny vérgyenge volt. Az, hogy ez az amatőrségnek, a felkészületlenségnek vagy a kialvatlanságnak tudható be inkább, nem tudom, de az tény, hogy összes produkcióból legfeljebb 2-3-ra mondtam volna azt, hogy valóban versenyműsort láttam, nem pedig egy összecsapott valamit, elavult kellékekkel, alacsony színvonalon. A vattaszerű pókhálóval átszőtt mellékhelyiségben hallottam két ember beszélgetését. Az egyikük megkérdezte, hogy attól még, hogy az épület az ötvenes éveket idézi, a versenynek miért kell ugyan ezt tennie. Nem volt kedvem közbeszólni. Szeminárium Sugár Péterrel, miniszemináriumok. Ezekről nincs mit mondani, a miniszeminaristák továbbra is ugyanolyan lelkesedéssel és felkészültséggel oktatnak, mint eddig minden alkalommal.
A verseny 'szépen' lezajlott, voltak kiemelkedő produkciók (akiktől ezt el is vártuk) és, hogy így fogalmazzak, meglepőek is. Bemutatkoztak a Corodini Klub bűvészei, illetve bűvész tanoncai is. Azt kell mondjam, hogy jó úton haladnak, hogy sikeres és népszerű előadók legyenek, a verseny után felüdülés volt. Sugár Péter szemináriuma úgy zajlott, ahogy azt vártam. Péter most mikro helyett a tőle már jól ismert színpadi trükkökhöz mellékelt magyarázatokat. Kellékvásár szokásos, a mini szemináriumok pedig jól megszervezve adtak át némi tudást az érdeklődőknek. A fénypont a GÁLA volt, igen, csupa nagybetűvel, a GÁLA! Azt kell mondjam, hogy soha jobb gálát, volt minden, ami kell egy ilyen eseményre. Mentál, klasszikus, humor, illúzió, rég nem látott NAGYOK, sokat látott NAGYOK, szóval minden ami kell! Ha kijön a DVD, már csak Kelle Botond miatt is érdemes lesz beszerezni!
Hétvégén rendezik a legjelentősebb európai close-up versenyt, ahol a rangos nemzetközi mezőnyben ezúttal két hazai előadónak is szoríthatunk. Kolos a Corodini gálában látott produkciót fogja bemutatni, Dr. Szabó G. Gábor pedig ismét új műsorral készül (ő korábban már nyert itt különdíjat).
Update: Szerintem lassan nagyobb összegekben fogok fogadni bűvészverseny-eredményekre.
.jpg)
.jpg)
Régen volt Soma-hír, pedig lett volna miről írni. Volt Soma az elmúlt időszekban Japánban, USA-ban, tarott majd egy hónapos kanadai szeminárium-kőrutat és most éppen Washingtonban van.