Múlt hétvégén került megrendezésre az 53. osztrák bűvészkongresszus, a Bécstől nem messze fekvő St. Pöelten Városában. A kongresszuson a világ minden tájáról érkeztek bűvészek (még a bűvészet igazi otthonából, Magyarországról is!!!). Olyan sztárvendéget léptek fel, mint a világhírű Peter Marvey, a 2006-os FISM grand-prix győztes Pilou, a lenyűgöző Golden Lion díjas Timo Marc, és bár nem lépett színpadra, de a kongresszus fényét nagyban emelte Siegfried Fischbacher (a világhírű Siegfried & Roy párosból).

A Joker magic day után én néhány napig Joshua Jay-el, és két Grazból hozzánk csapódott bűvész kollegával sightseeingeltem (új magyar jövevényszó) Budapesten és környékén. Ez remek lehetőséget adott nekem arra, hogy jó barátságba kerüljek az addig számomra ismeretlen Grazi bűvészekkel. És mivel ők is jöttek az osztrák kongresszusra, foglaltak nekem is szállást, és mit ne mondjak sokkal szórakoztatóbb volt így a kongresszus néhány korombeli duhajjal, mint anélkül hogy ismernék valakit. Arról nem is beszélve, hogy bár kétes volt a magas versenyző létszám miatt, de sikerült versenyeznem, és ebben is igen nagy segítségemre voltak Paul és Philipp.

Csütörtök éjszaka érkeztem éjfél körül. Némi beszélgetés, egy sörös pohár fenekének megvizsgálása, valamint néhány új kártyatrükk és egy hosszú nap után eldőltem, mint egy merev fatuskó, majd másnap reggel nyolc óra előtt nagyjából ugyanabban a pózban ébredtem, egy eddig számomra ismeretlen szőrös alvótárs mellett (Paul-ék egy szintén grazi haverja volt). Zuhany, a zoknik felmásztak a lábfejeimre, és egy igen ínycsiklandozó házi baracklekváros piritós bekanyarodott a számba. 20 perccel később már a kongresszusi központban voltunk. Molnár Gergely (Jupiter magic), Csiki Zoli (Astor Magic), és Czili Gyula (Joker magic) már kedves felségeikkel a pultok mögött várták a mélyen tisztelt vevőket, és hogy azok minél több lehetőség szerint zöld színű Euro bankót hagyjanak ott náluk. Igen sok dealer volt, bár meg kell hagyni, az árusok elrendezése igen-igen csapnivaló volt a hely kialakítása miatt, és ebből kifolyólag sokan nagyon félreeső helyen tudták csak felállítani standjukat, ami hát nem kell, hogy marketingstratégák legyünk, hogy lássuk, nem a legszerencsésebb a bevétel tekintetében.

A bűvésztalálkozó egyik leggyakoribb, visszatérő műsoreleme a verseny volt. Egész hihetetlen mennyiségű versenyző érkezett St. Pöelten kicsiny városába, hogy megmérettesse magát az ambiciózus bűvészkollegákkal. Closeup-ban 11, és színpadiban nem kevesebb, mint 25 versenyző állt ki, hogy a szórakoztatás érdekében varázsoljon 8-10 percet a publikum és a zsűri előtt. A verseny 4 felvonásban gyakorlatilag egész pénteken és szombaton folyt. Feketeszínháztól kezdve, hasbeszélőkön át, mentál, általános, manipulációs, és kártya produkciók egész hada sorakozott fel. Én az egészben csak a szegény zsűrit sajnáltam egy kicsit, akiknek ezt a temérdek produkciót végig nézni, és igazságosan lepontozni… És hogy őszinte legyek, véleményem szerint nem is nagyon sikerült ezt megtenni, mivel a Grad Prix díjat egy svájci fekete színház produkció kapta. No comment. Ezt egy bűvészversenyen olyannak tartom, mintha egy focimeccsen az egyik partjelzőt hoznák ki legjobb játékosnak. És még csak azt sem lehetett mondani, hogy valami hihetetlen első osztályú produkció lett volna, ami aztán igazán megérdemli. Én személy szerint színpadi manipulációban indultam, ahol hálaégnek első lettem. Számomra nagyon nagy segítség volt, hogy a versenyt követően volt lehetőségem leülni a zsűri néhány tagjával, akiktől kemény de nagyon jól hasznosítható kritikát kaptam.

Péntek este, a bűvész élet StPöeltentől körülbelül 30 kilométerre folytatódott, ahol egy kis borfalu adott otthont a mulatságnak. Borospincék, és apró lokál agyagfalba vájt éttermekben fogyasztottuk a helyi bort, és az igen ínycsiklandozó hústálakat. A hely láttán nekem némiképp Gyűrűk Ura utánérzésem volt, mintha a Megyében mulatoznánk, annyi különbséggel, hogy a jelenlévők nem hobbitok voltak és a bort nem Zsákos Bilbó szolgálta fel.

A szemináriumok közül Juan Tamariz, Mike Oberon, Gene Anderson, és Wolfgang Moser előadását kell, hogy megemlítsem. A 8 meghívott szeminarista közül ők 4en tartottak érdekes, használható trükkökkel tarkított fejtágítást. Valamint semmiképp se szeretném elfelejteni, hogy a szombat esti gálaműsor után hajnalig tartó iszogatás és bűvészkedés kerekedett a hotel lobbijában, ahol Juan Tamariz egy olyan 25 perces kis rögtönzött kártyaműsorocskát produkált, hogy mindenkinek joggal maradt tátva a szája. Olyan ’any card at any number’ variációkat mutatott, hogy egykét trükkjét még most sem értem.

De ne siessünk annyira előre… Néhány órával korábban volt a Gálaműsor, amiről mindenképp szeretnék néhány szót kanyarítani. Az első produkció Timo Marc volt. Nem tudok jobb szóval élni, mint: Briliáns!!! A német bűvész sorra nyeri a legrangosabb nemzetközi bűvészversenyeket. Műsora egy igazi közönség kedvenc. A félelmetes vidámság és jókedv, ami sugárzik belőle színpadon, egészen lenyűgözi és magával ragadja az embert. A www.timomarc.de –n találhattok videókat róla. Érdemes belekukkantani. Nekem személy szerint ő volt a legkedvesebb aznap este. Az első felvonásban még fellépett a finn Jay Niemi, aki műsor végén egy óriás papagáj (amilyet Brett Danielstől is láthattunk) megjelentetése után, az állatot kidobta a közönség fölé. A tarka madár nyílt szárnyakkal 3 gyönyörűen szabályos, óriás kört írt le az egész nézőtér felett, majd visszarepült gazdájának karjára. A fiatal skandináv tehetséget a spanyol Xavier Tapias követte. Műsorának címe: „Recycling magic” A koszos külvárosi utca jelenetben az arra járó Xavier a temérdek szemétből épít egy mozgó robotot. Arról nem is beszélve, micsoda éljenzés volt, mikor a műsora végén a szemetes kosár átalakul „robot”-kutyává, majd az ET szerű Robot és Xavier kézen fogva lemennek a színpadról oldalukon a virtuális négylábval. A „félidőt”, a szintén német, Marc és Alex illúzió showja zárta. Annak ellenére, hogy igen rossz volt a műsorszám megvilágítása, gyors, pergős és élvezhető volt.

A második felvonásban mindössze két előadónk volt. A rövideke sort a 2006os GradPrix győztes francia származású Pilou nyitotta. Mondjon bárki bármit, nekem nem tetszett a műsora. Felvételről sem volt az igazi, de most élőben talán még gyengébb is volt. Ráadásul még ahhoz is lusta volt, hogy almákat használjon, így a kísértés lédús gyümölcseit fakó piros gumilabdák helyettesítették. Számomra túl sokat rohangál Pilou a színpadon felalá, mindenhová kártyát és konfettit szórva (nem is értem miért nem hívták meg Tina Lenert-et is seperni utána), és igazából újat, fantasztikusat, vagy forradalmit nem mutat. És még hozzá kell tennem, hogy bár nem beszélgettem vele valami sokat, de személyesen se volt a legszimpatikusabb jelenség. Az ifjú francia sztár után pedig Peter Marvey bemutatta a világhírű repülését. Hát, hogy megmondjam őszintén engem ez se fogott meg rettenetes módon. Szép volt, jó volt, csak hát az addig teljesen fekete hátteret hirtelen egy irgalmatlan módon csillogó élénk-kék függöny váltotta fel, amit még színpadról is legalább egy féltucat reflektorral megküldtek. De ami számomra az igaz probléma volt a repüléssel, hogy csak fel-le valamint jobbra-balra. Marvey csak 2 dimenzióban mozgott. És kétségtelen, hogy nagyon szépen megcsinálták a repülést, de ez nem az a helyszín volt, ahol ezt be kellett volna mutatni (legalább is számomra). A nyitógálán előadott világbajnok manipulációs műsora, rám sokkal nagyobb hatással volt. Bár lehet, hogy ez már csak szakmai ártalom. Összességében egy igen színvonalas gála műsor méltó zárása volt ennek a remek kongresszusnak. Jövőre is lesz, ugyanígy májusban, úgyhogy én mindenkit bíztatok arra, hogy látogasson el szomszédainkhoz, mert 3 óra utazással igen kevés helyen lehet részünk ilyen élményekben.

Hajnóczy Soma