Sokszor okoz problémát, hogy a bűvészetet nem igazán tudjuk műfajilag besorolni (bár kérdés, hogy szükséges e ez egyáltalán). Mi szeretjük előadóművésznek, szórakoztatónak vagy "enterténőrnek" hívni magunkat, mások artistának, bohócnak, szemfényvesztőnek, csalónak titulálhatnak. Az elnevezés leginkább azon múlik, hogy a véleményalkotó miként vélekedik a bűvészetről, mint műfajról. Ha megfigyeljük az emberek gondolkodását a bűvészetről, bizony szembe kell nézni a ténnyel, hogy nem mindenki szerint egy divatos előadóművészeti irányzat ez, másrészt sokan vannak, akik nagyon szeretik. Nem jelenthető ki egyértelműen, hogy hazánkban általános megbecsülésnek örvend a műfaj avagy a mellőzött előadói ágazatok keserű kenyerét eszi. Cikkünkben párhuzamba állítjuk azon érveket, melyek igazolják a bűvészet virágzását illetőleg, amelyek a hanyatlást kijelentők érveit támasztják alá. A pozitív gondolkodás jegyében, jöjjenek először a jó dolgok.
Az utóbbi években elérhetővé váltak az információk. Lehetőség van kellékeket, könyveket, dvd lemezeket vásárolni. A határok nyitva, a külföldi kongresszusok látogatása kézzelfogható közelségbe került. A fiatalok angol nyelvtudása fejlettebb mint az előző korosztályoké így ifjúság jobbnál jobb mutatványokat tanulhatnak meg. Évente két kongresszus is van nálunk, mindkettő látogatottsága jónak mondható, a versenyeken egyre többen bontogatják szárnyaikat. A céges fellépéseknek köszönhetően a bűvészek relatíve magas áron kínálhatják szolgáltatásaikat, melynek egyenes következménye, hogy anyagilag magasabb szinten vannak, mint a korábbi időszakokban, sokan professzionálisan a művészetükből biztosítják a bevételeiket. A televíziókban rendszeresen feltűnnek a bűvészek, az internetes megjelenések is számottevőek, így joggal mondhatjuk, hogy egyre szélesebb spektrumon sikerül megmutatkozni, ergó virágzik a bűvészet.
Én is azt érzem, hogy a műfaj keresett: a rendezvényszervezők, cégek és a magánemberek között is egyre többen szeretnének kifejezetten bűvész előadást látni. (Más kérdés, hogy az elvárások és a szakmáról alkotott kép sokszor nem is állhatna távolabb a valóságtól.) Úgy gondolom, hogy az utóbbi időszak média megjelenései (elsősorban Soma hihetetlen sikere) máris éreztetik pozitív hatásukat: nő a szakmánk presztízse. Másik oldalról sok fiatal kezdi el űzni a bűvészetet (youtuberól, majd torrentről tanulva) - még megbecsülni is nehéz hogy hányan foglalkozhatnak ma amatőr szinten kártyatrükközéssel.
A negatív jelenségek sem kerülhetik el a figyelmünket. A bűvészetet nem ismerő emberek - ők vannak többségben - úgy gondolják, hogy ez gyerekeknek való, s a mutatványok a tíz év alattiakat szórakoztatják. Ha van egy bűvészműsor nem igazán tolonganak a jegypénztáraknál, maximum a gyerek születésnapjára hívják bohóckodni a mágusokat. A televíziós csatornák nem karolják fel a műfajt, "igazi sztár" megjelenésére aligha van esély. A Criss Angel által bevezetett tévés bűvészkedésnek hála, a megvalósítható mutatványok nem hozzák annyira lázba az embereket. Kicsit felszínessé váltak az új nemzedék "bűvészpalántái". Nem igazán akarják a szakmai alapokat részletesen elsajátítani, mondván úgysem fogják használni, meg elavult is. Nem látom azokat, akik évekig csak alapoznak, hogy aztán kialakuljon merre induljanak. Próbáljuk követni a divatirányzatokat (mostanában mindenki Derren Brown akar lenni), de keveset alkotunk, s még annál is kevesebbet bizonyítunk a nézőknek, hogy elismerjenek minket előadóművészként. A feladat a mienk, nekünk kell nagyon megbecsülni ezt az ajándékot, hogy bűvészkedhetünk, tenni azért, hogy elismerjék a műfajt, s utána várni, hogy mások is pozitívan gondolkodjanak róla.
Amellett, hogy a korábban tárgyalt tévhitek a bűvészettel kapcsolatban elég mélyen a fejekbe égtek én a legnagyobb megoldandó problémát abban látom, hogy sok fiatal kezd el érdeklődni a bűvészet iránt, de ők egy bizonyos szinten megakadnak. A youtube-os trükknézegetés után egy részük eljut a bűvészboltba, de hathatós szakmai segítség nélkül nem fognak tudni egy idő után tovább fejlődni. Sajnos jelenleg nincs intézményrendszer a tehetséggondozásra fiatal bűvészjelöltek számára. Néhány magántanáron, 2-3 klubon és az iszti-n kívül nem tudnak sehová fordulni és mivel nagy részük vidéki, így kénytelenek egymaguk próbálkozni, illetve egymástól tanulni. Szerintem széles, magasan képzett amatőr bűvész réteg nélkül sosem lesz elismert ez a szakma. Ugyanis belőlük tudnak majd kinőni a jövő profi bűvészei, a többiek pedig éjjel-nappal népszerűsítik a műfajt barátaik, ismerőseik körében. Nagy szükség lenne vidéki nagyvárosokban klubok létrehozására (ami lehet, hogy csak 4-5 embert jelent kezdetben), de biztosan tudom, hogy minden jelentős városban lakik azért rutinos profi, fiatal xcm májszter, stb. Érdemes lenne néha összejárniuk, hátha tudnak egymásnak újat mutatni. Természetesen ehez az kell, hogy mindkét fél nyitott legyen: a fiatal is elfogadja, hogy a kártyatrükkökön és a mentálon kívül más is létezik és lehet jó, illetve a klasszikus bűvész is megismerkedhet néhány emelgetéssel. Amiben pedig jelentős fejlődés mutatkozik az utóbbi időben, a színvonalas szakmai média megjelenések: ez hozza meg a kedvet a szakmához a fiataloknak és teszi ismerté és elismerté a tömegek számára hivatásunkat.