Befejeződött a Csillag születik második szériája, s felvetődött bennem egy kérdés: "Miért nem volt számottevő sikere a bűvészetnek?" A két évvel ezelőtti CSSZ-ben és a mostaniban három kíváló bűvész tudott elindulni, s midannyiuknak csak egy elődöntő jutott (Fecó szerencséjére a válogató is képernyőre került, így kétszer lehetett tévében). Kijelenthetjük, hogy bűvészettel nem volt esély még csak a középdöntő első adásáig sem eljutni. Az előző szériában Hajnóczy Soma és Bodnár Pál versenyzett, Soma azóta világbajnok lett, ennél többet nem is érdemes róla mondani, hogy megítélhessük kvalitásait, Bodnár Pali pedig egy kimondottan tehetséges előadó, aki stílusával nagyon illett egy ilyen műsorba. A 2009-es Csillag születikben Galambos Fecó képviselte a szakmát, aki szintén magasan jegyzett bűvésznek számít (Vb bronzérem, állami kitüntetés, stb.), tehát tényként fogadhatjuk el hogy ennél erősebb bűvészmezőnyt nehéz összehozni, de az eredmények tudatában megint csak a kérdés marad: "Miért nem?"
Miért nem tudnak a bűvészek legalább egy fordulót túlélni? Ha kihagyjuk a különböző összeesküvés elméleteket (szándékosan kiejtik a bűvészetellenes erők a bűvészeket, meg ehhez hasonló marhaságok), s tudjuk objektíven szemlélni a saját szakmánkat, hivatásunkat, hobbynkat, szenvedélyünket (ki, minek nevezi), tán rátalálunk az autentikus válaszra.
A CSSZ lebonyolításának rendjéből következik, hogy bár vannak nézői szavazatok, de a zsűri véleménye nagyon sokat számít. Szirtes Tamás a musicalekre szakosodott Madách színház rendező, igazgatója, Oroszlány Szonja sokat játszik ilyen darabokban, Hernádi Juditnak van sanzonestje, értelemszerűen nekik a zene, az ének és a tánc lesz, amit érdeklődve néznek a többi műsorszám maximum egyszer válthatja ki tetszésüket. Fáy Miklósról nem tudom megítélni mi az a műfaj, amit szeret, legalábbis a hozzászólásaiból nekem nem sok információ jött le.
A versenyzők 3-4 percet kapnak egy produkcióra, amiről tudjuk hogy a bűvészetben kevés. Természetesen van ilyen időtartamú mutatvány, de általában abban egy csattanó van és ez kevés ahhoz, hogy továbbjutáshoz segítse az előadót. Hol vannak már azok az idők, mikor a Kiválasztottban húsz percet is kapott főműsoridőben egy bűvész? A megadott időn belül egy gyors manipulációs műsorszámra lenne lehetőség, de azt meg nehéz jól felvenni operatőrileg, így nem is lesz hatásos.
Az idei döntősöket és az első győztest (Utasi Árpi-t) megnézve jól megfigyelhető, hogy jó értelemben vett "szerethető figurák", nehéz sorsú, olykor fogyatékkal élő fiatalemberek, akiknek olykor önmaguk korlátait is át kell lépniük. Az ilyen szereplőket hamar szívükbe zárja a televízió néző, s szívesen küldi el az sms-t. Kimondhatjuk, hogy a tehetségkutatós tévéshowba, ők a tökéletes alanyok. Egy bűvész elméletileg a csodát "szállítja", azt a szerepet játsza, hogy képes csodát tenni, s ebbe a képbe nem illene bele a szerencsétlen sors, viszont így megvan az a hátrány, hogy a nézőközönség nem rajong, s ezzel az sms szavazatoknak is lőttek (kivéve, rokonok, barátok).
Meg is érkeztünk a legnagyobb problémához. Bűvészettel négy perc alatt, zenei aláfestéssel rettenetesen nehéz érzelmeket közvetíteni. Egy énekesnek egy jól kiválasztott dallal sikerülhet az emberek lelkét megszólítani, ami gyakorlatilag belépőjegy a következő fordulóra. A bűvészet inkább szórakoztató műfaj, de a reakció általában annyi lehetne, hogy "milyen ügyes vagy!" Táncolni, énekelni a társadalom nagy része szeret, így az ilyen produkciók az ő érdeklődési körükről szólnak, azt hiszem nem mondok túl nagy bölcsességet azzal, hogy a bűvészet viszonylag kevesek hobbyja.
Összegzésül el kell fogadnunk azt a tényt, hogy ilyen versenyeken, televíziós tehetségkutatókban nem lehet felvenni a versenyt bűvészettel az énekesekkel, táncosokkal szemben, ami azonban nem jelenti azt, hogy nem érdemes propagálni a műfajt. Javaslom a fiataloknak, hogy legközelebbi lehetőséget minél többen ragadják meg, s induljanak el, hogy jelezzék a tévénézőknek, léteznek tehetséges, ifjú bűvészek.