Annak ellenére, hogy önálló estem még sosem volt, mentál mutatványt még sosem adtam elő, kritikát írni meg pláne nem tudok, gondoltam írok pár sort a csütörtöki előadásról. Elég komoly elvárásokkal ültem be a műsorra és a produkció hozta is amire számítottam: vagyis nagyon színvonalas volt.

Az Eötvös u. 10. szám alatt található fantáziadús módon Eötvös10 nevű színház kamaraterme abszolút jó helyszínválasztásnak bizonyult, a 110 fős előadóterem kellően intim egy one-man showhoz. Egyedüli hátrány talán a nézőtér lépcsője, aminél a fokok kiosztása, a lépcsők emelkedése korántsem ideális - ezért mind az előadó, mind a nézők botladozva jutottak ki sokszor a színpadra. A nézőtér lépcsőzetesen emelkedő, így a közönség "fentről" látja az előadást, emiatt a műsor elején szétszórt kártyalapok, újságpapírok eléggé rontották a színpadképet.

Miután a nézők elfoglalták helyeiket (teltház volt), indult is az előadás. A kezdő színpadkép: középen hakniasztal, két oldalt állványon piros és kék boríték, két szék, valamint két kisasztal plexidobozzal és pohárral. Introzene és villódzó fények közepette megjelent az est fő (és egyben egyetlen) szereplője: Holcz Gábor. Némi gerjedés és kártyaszedés után jött az első mutatvány: piros és kék boríték, amikből választva a néző pénzt nyerhetett. Ha jól emlékszem összesen négy mutatvány forgott a pénz körül: az elsőnél még 100 000 Ft volt a tét, később még három pénzes mutatvány is volt, ahol már kisebb összegek szerepeltek.

Gábornak nem kellett nagyon a nézők nevének megjegyzésével bajlódni - lévén a premier közönsége nagyrészt szakmabeliekből, ismerősökből, rokonokból, tanítványokból, barátokból állt - ezzel gyakran ironizált is a műsor alatt. Vegyesen szerepeltek bűvészmutatványok és mentalista kísérletek: minden mutatványt külön nem sorolnék fel (részben azért mert nem is emlékszem mindegyikre, részben pedig mert nem akarok minden poént lelőni azoknak, akik még nem látták). Úgyhogy néhány emlékezetes momentum:

A dobókockás mutatványnak nagyon nagy sikere volt - a poénok teljesen a helyükön voltak, a folyamatosan csökkenő megnyerhető összeg mint running gag óriási (bár egy hangos nézői beszólás a trükk elején némileg levont a hatásból).

A pohártöréses mutatvány nekem nagyon tetszett, a három trükk kombinációja talán az est legerősebb hatású - de mindenképp a leglátványosabb - mutatványa volt.

A bűvészmutatványok: tojásos kamumagyarázós, zakóátszúrós, kanál helycserés, kártyavándorlásos stb. nagyon jól ültek. Talán csak az alázene volt számomra túl hangos - az egész műsor alatt - ez sokszor részben elnyomta a közönség reakciókat.

Az "okosabb vagy mint egy ötödikes"-re hajazó gyerekek vs. felnőttek mutatványnál volt egy kis kavarodás: a gyerekek - kis segítséggel - 3 helyes választ adtak, a felnőttek 1-et, erre Gábor értékelésként elmondta, hogy a gyerekek 99%-os eredménnyel nyertek. Mivel igen hasonló műveltségi kérdések szerepeltek a kockás mutatványban is, így itt eléggé ismétlődésnek hatottak - valamint nem volt teljesen egyértelmű, hogy itt minek kellett volna lennie a hatásnak.

A mentál "szekcióból" a szó kitörlése két néző memóriájából és a néző kitalálja az előadónál lévő összeget mutatványok szintén nagyon jól felépítettek - láthatóan bejáratott, alaposan kidolgozott darabok.

A műsor vége felé nekem is kijutott a reflektorfényből - a színpadon asszisztálhattam az egyik mutatványnál.  Ez a Blindfoldos-kulcsos-újságos-rajzkitalálós-óratekerős-bankjegysorszámkitalálós mutatvány elemei nagyon tetszettek, de szerintem túl sok minden volt összezsúfolva egy produkcióba. Talán ennek is volt köszönhető, hogy volt mikor a kihívott néző nem tudta pontosan, hogy mit kell csinálnia (pl. a pénzét a mutatványhoz kölcsönadó néző a nem teljesen egyértelmű instrukció miatt kis kavarodást okozott a kulcsoknál).

A legutolsó cetlis névkitalálós mutatvány a korábbiaktól eltérően nem a humorra, hanem a nézők emlékeire és érzelmeire volt kihegyezve. A műsor vége kicsit Vidám Vasárnaposra sikerült, áradt a szeretet mindenfelé - de Gábor számomra hiteles volt ebben a szerepben is. Talán az a pillanat ötvözte leginkább a bűvészetet és a mentalizmust, amikor Gábor az univerzális bűvészjelkép cilinderbe gyűjtötte össze a billeteket. A nézők felállítása a műsor legvégére nem tudom mennyire szerencsés,  úgy gondolom, hogy a kellő hatás ülő nézőkkel is elérhető lenne és így az elbúcsúzás és a végső meghajlás nem állva érné a tapsolni kezdő nézőket (és így nem jönne létre az itthon szinte ismeretlen, számomra standing ovation-re hajazó szituáció). A műsorról kijövő nézők beszélgetését hallgatva, és a jelenlévő kolegákkal beszélgetve az est hozzám hasonlóan mindenkinek elnyerte a tetszését.

Összességében minden bűvészet és/vagy mentalizmus iránt érdeklődőnek kötelező, a szórakozni vágyó nézőknek pedig erősen ajánlott az előadás megtekintése. A fent részletezett apróbb hibák szerintem főként az első előadásnak tudhatók be, nyilván össze fog még jobban csiszolódni majd a program az elkövetkező előadásokra. A műsor végig profi, szórakoztató és humoros volt: én nagyon jól éreztem magam, köszönöm az élményt. A következő előadás március 4.-én esedékes: jegyvásárlás a bűvészboltban és a helyszínen - vagy majd az előadás előtt dupla áron nálam.