Szerintem ez egyáltalán nem kirívó eset. Mondjuk lehet, hogy másnál mások az arányok, de biztos vagyok benne, hogy minden bűvésznél halmokban állnak a feldolgozatlan, használatlan anyagok. A Bűvész egy ilyen fajta. Ami nagyobb probléma, hogy a bűvészboltok elhitetik a kezdőkkel, hogy a legújabb verzió mindig a legjobb is, illetve, hogy az, akire így egyszer csak rászakad ez a hatalmas tudás, annak nagyon nehezen lesz rendszerezett tudása.

nekem is hasonlóak a tapasztalataim. el lehet veszni a hatalmas videó anyagban. én eléggé specifikusan rágom át magam rajtuk/tanulom a trükköket. lásd szépen végigmentem a Figarós DVD-ken, volt trükk amit előbb, volt amit később tudtam csak elsajátítani, volt ami nem volt a kedvencem, így bele sem vágtam. Viszont egy éve csak a kártyás videókat nézem/használom. Szépen beosztom magamnak a trükköket. Általában 1 adott sleight of hand-be mélyülök el, és az arra épülő trükkökre alapozok.
Szerintem sem szabad elkapkodni. Chicago-hoz, kötelekhez érmékhezhez még nem nyúltam és a thumb tippel is csak most barátkozom.

Ez egy nagyon jó, és fontos téma szerintem! Én is szinte csak a kártyatrükköket gyűjtöm, ill. tanulgatom meg már egy jó pár éve. Nekem pld. vannak olyan előadók akiket különösen szeretek, és őket keresem mindenhol ahol lehet, és ami nagyon megtetszik, azt meg is tanulom, de nálam az a speciális eset van, hogy általában egy trükkben néhány szellemes megoldás tetszik meg, és azokat építem be valamilyen mutatványba a saját elgondolásom szerint. Na persze nem minden tetszik meg, vagy vannak olyan fogások, amelyek nekem nem érnek annyi időt, mint ami az elsajátításukhoz szükséges.

Vajon ez a hatalmas videó dömping hosszútávon kedvez a bűvészetnek? Nem lesz egyre nyilvánosabb és egyértelműbb sokaknak jó néhány alapfogás? Szinte nincs olyan ismertebb kártyatrükk, ami a megoldásával együtt nem nézhető meg teljesen szabadon a youtube-on is. A bűvész trükköt a titok élteti, és természetes vágy, hogy meg akarjuk ismerni a megoldást. Ma ez az internet segítségével szinte korlátlanul lehetséges.

Szeretem a könyveket (szépirodalom, krimi, tudományos művek, stb.) és gyűjtöm is őket, 3000-nél több könyvem van. A könyveim egy jó részét nem olvastam. De mégis jó érzés, hogy megvannak, bármikor levehetem a polcról, ha a munkámhoz, kikapcsolódáshoz, bármihez szükségem van valamire, és nem kell könyvtárakat összejárnom, hogy van-e bent belőlük kölcsönözhető példány, stb. És még mindig veszek újabb könyveket. Mert érdekel a szerző, a téma. Pedig a már meglévő könyveim is pár évig kitartanának, ha elkezdeném olvasni őket. És járok könyvtárba is szinte hetente, mert az új könyvek nagyon drágák, és ha érdekel valami közülük, akkor kikölcsönzöm.

Ha nem is ekkora könyvtára van otthon mindenkinek, de gondolom, a könyvekkel sokan vannak így, hogy több van nekik, mint amennyit elolvastak belőlük.

Miért ne lehetne ez így a bűvészkedéssel is, hogy sokkal több anyagom van, mint amennyit földolgoztam? Mondjuk most nincs szükségem egy anyagra, de ha kell a műsorba, vagy csak látok valakitől valamit és megtetszik, és elkezd érdekelni az, ami eddig nem, akkor jó ha van mihez nyúlni.

Minden gyűjtőszenvedély így működik szerintem.

Letöltés: sajnos a reklám megtévesztő sokszor és a review is; demo, amin elejétől végéig láthatnám a trükköt nem létezik; megveszem, és otthon derül ki, hogy a trükk nem ér semmit. Nem kevésszer csalódtam már. Kellékben is: sokkal jobban nézett ki a képen, mint amit kaptam.

Nem ítélek el senkit, aki letöltöget. Ki az az idősebb nemzedékből, aki pár évvel ezelőtt nem a másolt videókról, xeroxozott könyvekből tanult itthon? A különbség csak annyi, hogy mi fizettünk az illegális másolatokért, a mai fiatalabbak pedig nem. Én nem irigykedek emiatt rájuk.

@rodolfo: "A bűvész trükköt a titok élteti" Szerintem nem. A bűvész trükköt a bűvész élteti. Ezért vannak jobb bűvészek és rosszabbak (még akkor is, ha ugyan azt adják elő)és ezért mindegy, hogy mi folyik a neten.

Néhány gyakran alkalmazott fogás vagy kellék lehet hogy kárát látja, de alapvetően a laikus közönségnek mindig lehet majd újat, érdekeset, meghökkentőt, szórakoztatót mutatni. És nem azért mert nem napra készek, hanem azért mert a laikusnak nem ez a foglalkozása, ezért csak pár dolgot tud előhúzni a memóriájából, és azok összekapcsolása már többnyire követhetetlen.

Ilyesmi minden szakmában van. A kedvencem amikor valaki folyton egy program legújabb verzióját rakja fel, mert szerinte anélkül nem lehet dolgozni.

Általában ezek az emberek szakmailag nem túl jók és a szorgalmukkal is baj van. Ezért kell valami magyarázat, valami ami mögé elbújhatnak.

@endike: "Általában ezek az emberek szakmailag nem túl jók és a szorgalmukkal is baj van. Ezért kell valami magyarázat, valami ami mögé elbújhatnak."

Nagyon durva általánosítás. Ezt hány példából szűrted le, ha szabad kérdeznem? De ha lehet, ne egy általános "magyarázat mögé bújj majd", hanem konkrét számokat kérek szépen. Én például jobban megbíznék valakiben, ha programozó és a legújabb programokat is ismeri. Az meg, hogy használja-e, már nem érdekel. Mindenképp a szorgalma mellett és nem ellene szól, ahogy te írod, hogy ismeri, utána jár a legújabb dolgoknak a saját szakmájában. Profizmusra vall, ha valaki a szakmája, tudományága legújabb kutatásaival, eredményeivel tisztában van, és nem csak hézagosan emlékszik még arra, amit az egyetemen tanult 20 éve, ami már akkor is 50 éve elavult volt.

Vannak, akik megveszik a legújabban kiadott kártyacsomagokat. Nem hiszem, hogy ne lennének vele tisztában, hogy ettől nem lesznek jobb bűvészek. De miért ne vennék meg, ha egyszer tetszik nekik, gyűjtik a kártyákat vagy bármilyen más okból, ami esetleg eszembe sem jut. Van aki gyűjti a bűvészkönyveket, DVD-ket, videókat, és megelégedéssel tölti el, hogy a szobájában körbe a falak azzal vannak teli. És arra gondolhat, hogy majd ezeket egyszer mind végignézem, elolvasom, vagy ha szükségem lesz valamire, akkor leveszem a polcról és megkeresem.

Attól, hogy valakinek sok feldolgozatlan dolga van, még lehet kevés, ami viszont jól fel van dolgozva.

Egyáltalán mit értünk feldolgozáson? Én például, ha elolvasok egy könyvet, megnézek egy videót, azzal sokszor feldolgozottnak is tartom. Annak ellenére, hogy találtam benne jó trükköket, mégsem akarom megtanulni egyiket sem. Egyszerűen tudok csak értékelni egy effektre egy másik okos megoldást. De van nekem is már valami a repertoáromban, és azt nem akarom lecserélni, mert hasonlóan okos.

Nem csak azt tartom földolgozottnak, amit ki is gyakorol, meg is tanul valaki, ahogy azt Botond, a bejegyzés írója. Mivel Magyarországon kevés bűvész van, aki elő is ad, és még kevesebb, aki ebből él, ezért a földolgozásnak ez a fajtája egyáltalán nem számot tevő. De azt hiszem ez az egész világra nézvést elmondható, hogy sokkal több a műkedvelő bűvész, mint a profi. A legtöbbünknek ez egy hobbi, akármilyen komolyan vesszük is. Én nem profi vagyok, aki a műsorába keres trükköket, amiket megtanulhatna, előadhatna, nekem csak maga a trükk ismerete is örömöt okoz.

Botond nem hiszem, hogy a kérdést fölteszi annak is, aki bemegy a boltba vásárolni: "Földolgoztad már előadásra képesen, amit a múltkor vettél? Mert ha nem, akkor ne vegyél most addig semmit."
Mindenkinek rengeteg fölösleges kelléke van, amit megvett, aztán nem is használt. De lehet, hogy mindegyik segített neki abban, hogy eljusson oda, ahol most tart: pl. az én esetemben oda, hogy nem veszek már semmi trükkös kelléket.

Minél több trükköt ismerek, annál jobb lesz a rálátásom mindenre, annál jobban fogom érteni azt a keveset, amit meg is tanultam.

Hány másodfokú egyenletet oldottunk meg az iskolában? Nem csak egyet, ugye? Minél többet ismerek, annál jobban értem az egyenleteket. És ma már egyáltalán nem is használom, sőt el se tudnám mondani, hogyan kell megoldani egyet. De úgy érzem, attól, hogy annak idején "fölöslegesen" megtanultam, jobban tudtam később más dolgokat tanulni, jobban értettem más dolgokat. És azt érzem, a bűvészetet is jobban értem, hogy látok, olvasok trükköket "fölöslegesen", amiket aztán nem dolgozok föl abban az értelemben, hogy meg is tanulom.

Kicsit úgy érzem, savanyú a szőlő: "Igaz, hogy a csávónak rengeteg anyaga van, de nem tanult meg annyit, mint én."
Kérdezzük meg, hogy akar-e annyit megtanulni, előadónak készül-e, ő mit tekint földolgozottnak, stb., mielőtt lefikáznánk a földolgozatlan anyagmennyiség miatt.

Ennyi akkor. Mindent leírtam, ami eszembe jutott hirtelen. Nem következik egyik gondolat a másikból, de nem is azzal az igénnyel írtam.

"A kedvencem amikor valaki folyton egy program legújabb verzióját rakja fel, mert szerinte anélkül nem lehet dolgozni." - Ezzel messze nem értek egyet.
Én például programozó vagyok, és mindenkinek azt javaslom, hogy a használt programnak lehetőleg mindig a legújabb verzióját használja, mert abban már kiküszöbölték az addigra megismert hibák nagy részét, és az eredeti funkciók is valószínűleg újakkal bűvültek. Természetesen, ha az új verzióra való frissítés pénzbe kerül, akkor mérlegelni kell, hogy a pénzért kapunk-e annyi javítást és annyi pluszt, hogy az megéri-e, de az ingyenes frissítéseket saját érdekünkben mindig fel kell tenni, mert ezek általában hibajavításokat, biztonsági javításokat tartalmaznak.