Vonatkoztassunk el a bűvészkongresszusok karakter műsorszámaitól, ahol a speciális kosztümök, öltözetek elengedhetetlenek, s helyezzük figyelmünket a kommersz, általános ruha választásra. Jean Eugene Robert-Houdin a XIX. század derekán meghonosította a frakkot, mint ideális kosztümöt, s ez ki is tartott közel másfél évszázadig. A 90-es évekig szinte elképzelhetetlen volt, hogy egy bűvész ne frakkban (esetleg szmokingban) mutassa be műsorát, s ez még a fiatalokra is vonatkozott. Hétköznapokon a tizenévesek farmerben, pólóban és sportcipőben jártak, de mikor varázsolni kellett, mindenki átvedlett a karmester kosztümbe. Én tizenöt évesen így képzeltem el az elegáns bűvészt. (Balra lejjebb) Szerintem úgy nézek ki, mint egy elegáns rendezvény főpincére.
Itt van Lance Burton is példaként, ő legalább elegáns a frakkban.
Szinte egyik pillanatról a másikra azonban minden megváltozott. Rövid idő leforgása alatt átalakult az ideális öltözetről alkotott kép, az elegáns öltöny, ing-zakó-szövetnadrág, sportzakó-farmer variációk gyors leforgása után, ma már a farmer-kitűrt póló a mérce. A hétköznapi öltözetek színpadra vitele, teljes mértékben meg is felel az összművészeti neoavantgárd irányelveknek, melyek az 1960-as években indultak el, s főként a fiatalok körében a mai napig hatalmas népszerűségnek örvendenek. Nem is meglepő, hogy ma így néz ki két sztárbűvész, azaz a Buck fivérek:
Kétségtelen, hogy ez a változás modernebbé tette a bűvészetet, a műfaj nyitottabb lett a társadalmi elvárásokra, s hozzásegítette az előadókat, hogy helyet találjanak a különböző rendezvények újabbnál újabb koncepcióiban. A Street magic megjelenése kötelezővé tette a hétköznapi viseletet, az már más kérdés van e egyáltalán létjogosultsága az utcai bűvészetnek, aki próbálta már nem barátok számára a bűvészkedést, biztosan beleszaladt egy-két nem túl lelkesítő elutasításba. A fejlődés, a változás megállíthatatlan, így is van ez rendjén, egy kérdés azért motoszkál bennem, amire talán a kommentelő olvasók megadják a választ. Vajon tényleg jobb dolog letolt nadrágban, tornacipőben, s kitűrt ingben-pólóban bűvészkedni, mint elegáns ruhában? Lehetséges, hogy a hétköznapi öltözet elfogadhatóbbá tette a bűvészt, mint embert, de egy kicsit elvett az eleganciájából, megkockáztatom a varázsából is.