Múlt hétvégén került megrendezésre  a Zürichtől 20km-re fekvő Baden városában a 2 évente esedékes svájci bűvészkongresszus. Néhány szó az oda útról: Szóval az úgy történt, hogy 2 nappal a verseny előtt kifogyott egyik kellékem újratölthető egysége, és minden erőfeszítésem ellenére sehonnan se tudtam szerezni utánpótlást. Már Ausztrián haladtunk keresztül, mikor Kelle Botond barátom informált, hogy talált egy svájci céget aki árulja a számomra szükséges kelléket. Telefonáltunk, volt nekik. Cím, GPS, és hálaégnek a bolt pontosan útba esett. A GPS az új útiránynak megfelelően levitt minket az autópályáról, és egy az osztrák határ közvetlen közelében lévő kis településbe navigált minket. "20méter múlva fordulj jobbra, következő lehetőségnél balra (ja bocs jobbra), újratervezés..." szóval minden erőfeszítésével azon volt a robot-ribanc, hogy oda juttasson minket a kívánt kellékhez. A gyanús csak az volt, hogy olyan feelingem volt mintha Gyanógeregye (magyar világváros) utcáin járnánk. Jobbra egy pajta, balra, egy kis mezőcske majd egy lovarda. És ezen a pontom már kezdtem érezni, hogy valami gikszer lesz a dologban. Még egy jobbra, még egy balra, és még egy újratervezés, majd Andrea az apró fekete elektrokütyü hátából: "menj 20métert majd érkezés a célhoz!" Megálltunk. Teljes mértékben lehetetlennek tartottam, hogy azon a helyen fogom megkapni a kis utántöltő patronomat. Kiszálltam, körülnéztem, majd gyanakvásomból kifolyólag felhívtam a boltot telefonon. 2 perccel később a házból kijött egy 30-35éves figura, és beinvitált minket. Óriási bűvész raktár volt. Az ő elmondása szerint Svájc legnagyobb bűvészboltja. Mit is mondjak, nem picit voltam meglepődve. Teljesen valószínűtlen volt. Mondtam mi kell, ő hozta, fizettem, és már röpültünk is, mint a sóhaj Baden felé.

A kongresszus:  Az első esti gálaműsort JUNO, egy svájci származású komikus bűvész vezette, jó poénokkal, vicces trükkökkel, igen jó hangulatot teremtve végezte munkáját. A műsorban fellépett a világhírű LOSANDER, akinek az asztallebegtetése amiatt a legfélelmetesebb, mert egy ponton látszólag mindkét kezével elengedi az 50cm-rel a föld felett repkedő asztal, hogy meggyújtson egy gyertyát. De a közönség egyértelmű imádatát a német JUNGE-JUNGE nyerte el, akik három különálló számmal mutatkoztak meg. Többször is láttam őket élőben, és számtalanszor felvételről, és fantasztikusan megkoreografált műsoruk tényleg elvarázsol minden szakmai és laikus közönséget, annak ellenére, hogy két számuk a háromból nem is igazán bűvészet.

Második este került megrendezésre a verseny-gála. 8 fellépő volt. Svájcból, Németországból, Olaszországból és Magyarországról érkeztek a versenyzők. A harmadik helyet egy 15 éves Jojo nevű német bűvészpalánta kapta, aki korához képest meglepően jól kidolgozott, modern és lezser műsort adott elő. Farmerben, sportcipőben és Spelding trikóban állt ki, és igencsak Topaz mozgáskultúráját idézően adott elő egy manipulációs számot, önműködő postaládával, valamint visszatérően megjelenő baseball-sapkákkal.

A második helyezést egy idősebb Svájci bűvész kapta. A fickó teljesen őrült volt, de tényleg. Az öltözőben is és a színpad mögött is, folyamatosan röhögött, és poénkodott. Személyiségére rímelő vicces műsora közben a közönség is, hát mondhatjuk "szétröhögte magát". Semmilyen fantasztikus dolgot vagy forradalmi újítás nem láthattunk tőle, mindazonáltal, műsora remek példa volt arra az igen bölcs mondásra: Nincs rossz trükk, csak rosszul előadott trükk van!

Az első helyezés pedig hazajött velem Magyarországra. A mobiltelefonok a svájci zsűrit is kellőképpen megfogták, és nekem ítélték a közelről egyébként ritka ronda trófeát, amely leginkább egy afrikai maszáj figurára emlékeztet, akit belemártottak egy demizson szurokba.

A kongresszuson egyébként szemináriumot tartott és a Close-up gálában fellépett még Jay Sankey és Richard Sanders, akiket sajnálatos módon nem láthattam, mert szombat kora reggel indulnom kellett Bécsbe ahol a Bécsi bűvészklub 100. évfordulójának színházi dísz gálaműsorában léptem fel.

Hajnóczy Soma