Hivatásos bűvész barátom, Whit Haydn egy Los Angeles-i étteremben dolgozott, s az asztalok közt járkálva, mikromágiával szórakoztatta a vendégeket. Egyik este odasétált egy családhoz, bemutatkozott, kártyacsomagot vett elő és produkálni kezdte magát. Megkérte az asztalnál ülő kislányt, hogy húzzon egy lapot. Mire a gyerek apja közölte, hogy Wendy világtalan. 

-  Ha a kislány nem bánja, mégis szeretnék megpróbálni egy mutatványt – felelte barátom, és a gyerekhez fordult. – Segítesz nekem, Wendy? 
-  A kislány félszegen felvonta vállát, aztán bólintott:
-  Rendben.

Whit helyet foglalt az asztal túloldalán, és így szólt:
-  Felmutatok egy lapot, feketét vagy pirosat. Az a kérésem, hogy használd a hatodik érzékedet, és mondd meg milyen színű lap van a kezemben: piros-e vagy fekete? Világos?
Wendy bólintott. Whit feltartotta a treff királyt. 
-  Nos, pirosat mutatok, vagy feketét?
-  Feketét – felelte egy másodperc után a kislány. A család jóindulatúan mosolygott.
A kör hetes következett.
-  Pirosat mutatok, vagy feketét?
-  Pirosat – mondta Wendy
-  Hát most? - Mutatta Whit a káró hármast.
-  Pirosat! – válaszolt habozás nélkül a kislány. Hozzátartozói idegesen fészkelődtek. Újabb három kártya került sorra, és Wendy mindhárom színét eltalálta. Hihetetlen: hatból hatszor ráhibázott! A család alig akarta elhinni, hogy ennyire szerencsés.

Hetedszerre Whit felemelte a kör ötöst. És így szólt:
-  Most légy szíves, nevezd meg a lap értékét, és a színét is pontosan, tehát hogy kör, káró, treff vagy pikk!
-  Kör ötös – hangzott egy pillanat múlva az igazságnak megfelelő válasz. Mindenkinek leesett az álla! Az apa tudni akarta, valami trükkhöz folyamodott-e Whit, vagy tényleg varázsolt.
-  Wendyt kérdezze! – tárta szét kezét a bűvész. 
-  Hogy csináltad, Wendy?
-  Varázslattal! – mosolygott a kislány.
Whit mindenkivel kezet rázott, megölelte Wendyt, otthagyta a névjegyét, és elköszönt. Valóban varázslatos, felejthetetlen percekkel ajándékozta meg a családot.

Továbbra is kérdés persze, honnan tudta a lapok színét Wendy. Mivel Whit akkor találkozott vele életében először. Nem taníthatta be előre, milyen lapokat fog mutatni neki. Márpedig Wendy világtalan lévén nem láthatta a lapokat. Mi hát a magyarázat?
Barátom egy titkos kódrendszerre és gyors helyzetfelismerésre alapozott. Még régebben megtanulta, miként lehet észrevétlenül, szavak nélkül, lábbal jeleket adni. A gyakorlatban addig sohasem nyílt alkalma, hogy használja a jelrendszert. Amikor leült Wendyvel szemben, és azt mondta „Felmutatok egy lapot, feketét vagy pirosat” az asztal alatt megérintette Wendy lábát – a „pirosat” szónál egyszer, a „feketét” – nél kétszer.
A biztonság kedvéért megismételte a titkos jeleket: „Az a kérésem, hogy használd hatodik érzékedet, és mondd meg milyen színű a lap: piros (egy jelzés), vagy pedig fekete (két jelzés)? Világos?” Amikor a kislány bólintott tudta, hogy megérintette őt. A család persze azt hitte, hogy a „Világos?” a szóbeli utasításokra vonatkozik.
A kör ötös jelzése is igen egyszerű volt. Whit öt érintéssel jelezte a lap értékét, a „kör” szónál pedig egy érintéssel, hogy a kérdéses lap kör.

Az igazi varázslat a történetben az, amilyen hatást gyakorolt Wendyre. A kislány nem egyszerűen a szerettei előtt tündökölhetett pár pillanatig, odahaza is hetekig róla beszélt mindenki, milyen elképesztő, természetfölötti kalandot éltek át.
Néhány hónappal az eset után Whit csomagot kapott Wendytől, benne egy pakli Braille-írásos kártya. A mellékelt levélben a kislány köszönetet mondott, amiért a figyelem középpontjába állította, és pár pillanatig ”látni” segítette őt.
Megírta, hogy otthon még mindig nem árulta el, hogyan csinálta a trükköt, pedig állandóan faggatják. Azzal zárta sorait, hogy reméli: Whit a Braille-kártya segítségével újabb trükköket eszel majd ki a világtalan embereknek. Ez egy igaz történet.