A Magyar Hírlap mai számában jelent meg Szász András interjúja Molnár Gergellyel A valódi bűvész a lelkeket is képes elbűvölni címmel.

Mr. Jupiter bűvész 1945-ben Lakiteleken született, Molnár Gergelyként anyakönyvezték. Pályafutása során a világ több mint húsz országában járt. A mai napig szívesen látott vendég mind Moszkvában, mind Hollywoodban. A világhírű bűvésszel a Lakiteleki Népfőiskolán beszélgettünk.

– Néhány évvel az emlékezetes mutatványos fellépése után elköltöztek Lakitelekről. Ez nem okozott nehézséget vágyai megvalósításában?
– Nem, egyáltalán nem. Továbbra is rendületlenül bújtam a szakirodalmat, faggattam a szakmabelieket, közben szorgalmasan gyakoroltam. Mintha tudtam, éreztem volna, hogy hamarosan felléphetek.

– Mikor jött el ez az alkalom?
– Tizennégy éves voltam, amikor Tatán végre közönség elé állhattam. Nagyjából háromszáz ember előtt mutattam be első nyilvános produkciómat, és lelkes tapssal honorálta a publikum. Akkor nagyon örültem a sikernek, ám ennyi idő távolából már csak megmosolyogni tudom hajdani önmagamat.

– Az első sikert követte a második, majd a harmadik, és így, lépésről lépésre jutott el a hírnévig. Ma már az egész világon ismerik és elismerik.
– Pontosan így történt. Bizony nagyon sok munkába, gyakorlásba és kitartásba került, mire sikerült elsajátítanom, felépítenem azt a tudást, amelynek mai elismertségemet köszönhetem. Körülbelül húsz évig dolgoztam a világ minden táján. Ez napi két-három előadással számítva hozzávetőlegesen húszezer fellépést jelent.

– Hosszú pályafutása során feltehetően számos hírességgel találkozott és lépett fel közösen. Kikre emlékezik legszívesebben?
– A mai napig nagyon sok nemzetközi gálaműsorban léptem, lépek fel. Olyan sztárokkal adatott meg együtt szerepelnem, mint a holland származású, háromszoros világbajnok Fred Kaps vagy a Magic Circle volt elnöke, az angol Ali Bongo. Sajnos egyikük sem él már.

– Hány éves korig célszerű bűvészkedni? Egyáltalán köthető ez korhatárhoz?
– Emlékszem, fiatal bűvészként minden héten rendszeresen találkoztam Rodolfóval a budapesti Fészek Klubban. Egy nap meglehetősen bosszúsan érkezett. Mivel nem volt rá jellemző, megkérdeztük, mi dühítette fel. "Képzeljétek – válaszolta indulatosan Rudi bácsi (így hívtuk) –, egy újságíró azt írta a lapjában, hogy Rodolfó kezében már megremeg a varázspálca, de azért még mosolyt tud csalni a nézők ajkára." Ez a mondat rendkívül bosszantotta Rudi bácsit, akkortájt hatvannégy éves volt. Annyi, amennyi én most. Belegondolva, valószínűleg engem is bosszantana egy hasonló kijelentés, mert még sohasem éreztem ennyire biztosnak a kezem, mint mostanság.

– Egyik tanítványa épp a közelmúltban lett világbajnok Pekingben. Ki ő, és hány versenytársát sikerült maga mögé utasítania?
– Bűvész-világbajnokságot háromévente rendeznek. Az ideire, amelynek Peking adott otthont, kétezer-hatszázan neveztek be. Magyarországot hárman képviseltük. Két tanítványom: Kőhalmi Ferenc és Hajnóczy Soma, valamint jómagam. Az utóbbi, a most huszonnégy éves Hajnóczy Soma volt az, aki a világ összes híres bűvészét legyőzve, megszerezte a világbajnoki címet, s három esztendeig egész biztosan magáénak tudhatja. Sikerével nekem is rendkívüli örömet szerzett. Fontos tudni, hogy a világbajnokságon eleve csak az előselejtezőkön sikeresen túljutott versenyzők indulhatnak. Nagyon remélem, három év múlva Kőhalmi Ferenc hasonló sikert ér majd el. Magam legalábbis mindent megteszek ezért.

– Mondják, akiknek hivatásuk van, különböznek a többi embertől. Több a vesztenivalójuk. E mondás alapján meg tudná fogalmazni a bűvészkedés lényegét?
– Nehéz, de megpróbálom. Minden bűvésznek, még ha csak minimális hivatástudatot érez is magában, az a legfőbb célja, hogy mindig olyan műsorral álljon a közönség elé, amelynek a végén ne úgy távozzanak az emberek, hogy egy kóklert láttak, hanem igazi művészt, embert, aki a szórakoztatás mellett egyfajta olyan lelki többletet is tudott adni nekik, amelyet életük végéig meg tudnak és meg is fognak őrizni. Mert érdemes megőrizni.

– Bár már gyerekként elhagyta Lakiteleket, mégis gyakran visszajár. Mi köti ide?
– Petőfi Sándor szavait kölcsönvéve: ez a születésem helye, vagyis a szűkebb pátriám. Ezenkívül ami Lakiteleken, pontosabban a népfőiskolán évtizedek óta folyik, az olyanfajta értékmentő, értékmegőrző tevékenység, amelyet minden józanon és felelősségteljesen gondolkodó ember magáévá kellene hogy tegyen. Elsősorban ez adja, ez táplálja az én kötődésemet ehhez a szép alföldi, Tisza menti településhez. Jövök, ha esik, ha fú. És hívnak is, hál’ istennek.

Pályakép: Molnár Gergely, azaz Mr. Jupiter munkája elismeréseként megkapta a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjét. A Magyar Bűvészegyesület elnöke és számos külföldi bűvészegyesületnek is díszelnöke, dísztagja.