Bár Holcz Gábor szerkesztőtársam szerint az egy bekezdésnél hosszabb cikkeket úgysem olvassa végig senki, én azért mégis tennék egy kísérletet. Megpróbáltam összeszedni néhány szakmával kapcsolatos tévhitet és az alábbiakban kicsit boncolgatom a tévhitek lehetséges okokait is.

1. A bűvész ellopja a pénztárcádat.

Ennek a tévhitnek az alapja, hogy a bűvészet egyik ága a színpadi zsebtolvajkodás - ahol az előadó a kihívott nézővel valami monoton dolgot csináltat, közben meg látványosan kizsebeli, s mindenki jól kiröhögi magát a balekon (a nézőn), akit a bűvész sorra szabadít meg az értékeitől, amiket természetesen a produkció lezárásaként visszaad. Én sosem szerettem igazán ez ilyen produkciókat, valahogy túlságosan a néző kiszolgáltatottságára épít. Valójában Magyarországon hosszú évek óta senki nem csinál zsebtolvaj számot, és külföldön is csak kevesek űzik a szórakoztatásnak eme formáját. Hogy akkor mégis miért kap szinte minden néző a tárcája után, ha bűvészt lát? Azért, mert Magyarországon volt egy Rodolfo nevű bűvész, akinek ez volt az egyik jellegzetes műsorszáma valmikor a hatvanas-hetvenes években és ez a Rodolfo-brand nagyon erős, sok-sok Copperfield tv special, youtubos Criss Angel videó és néhány hazai bűvész hakniműsora sem tudott rajta sokat halványítani. (Pl. a bűvészboltban mai napig úgy kéri minden második vevő a bűvészdobozt, hogy "Rodolfo bűvészdobozt" kér.) Nincs is ezzel semmi baj, Rodolfo tényleg nagy előadó volt, csakhát ezt a zsebtolvajosdit kéne valahogy kiverni a fejekből, ugyanis a bűvész nem lopja el semmidet, nem akar megalázni - szórakoztatni akar.

2. A bűvésztrükkök arra valók, hogy megfejtsék őket.

Az emberek egy része utálja a bűvészetet, amit meg lehet érteni, hisz én is utálok sok mindent például a magyarnótát, az operettslágereket meg a saskabarét, s természetesen nem is megyek el ilyeneket nézni, azonban sokan kerülnek olyan helyzetbe, hogy egy rendezvényen bűvészműsor a program, neki meg nem ez a kedvence. Namost ő nem tudja elviselni, hogy nem tud magyarázatot adni arra, amit lát vagy méginkább az zavarja, hogy nem ő van a középpontban, hanem mondjuk az előadó bűvész, esetleg egy néző. Az ilyen néző típus az, aki az előadás közepén bekiabálja, hogy "én tudom hogy ez hogy van..." és utána el is kezdi taglani. Mondanom sem kell, hogy általában bődületes baromságokat mond. Az itt taglalt jelenség egy színpadi előadásnál ritkább, mikromágiánál talán gyakoribb. Viszont szerintem itt csak részben van szó alapvető neveltetésbeli hiányosságról. A kötekedő néző egy jelzés: valamit rosszul csináltál. Szerintem minél több energiát fektet az ember az előadásmódba, a szöveg megírásába, minél kevésbé lekezelő a nézőkkel, annál kevésbé lesz fontos a nézők számára is a trükk megoldása és az előadó "lebuktatása", megalázása.

3. A bűvészet gyerekeknek való.

Az egyik legerősebben fejekbe égett gondolat: Bűvész = bohóc = gyerekeknek való. Valóban igaz, hogy a bűvészet egyik ága a gyerekbűvészet, ami kifejezetten a legifjabb korosztály szórakoztatásáról szól (képviselői főként gyerekzsúrokon lépnek fel), de ez a bűvészetnek csak egy kis területe ezen kívül ott vannak az illuzionisták, a mentalisták, a színpadi manipulátorok, a céges rendezvényeken szöveges számokkal fellépő bűvészek, szabadulóművészek stb, akik mind-mind felnőtteknek szóló szórakoztató műsorokat adnak. Hogy miért gondolják mégis sokan, hogy a bűvészet gyerekeknek való? Emiatt nagyrészt a bűvészek okolhatók: sok bűvész ugyanis gyerekként kezeli a felnőtt nézőket: finoman megalázza őket a színpadon, a kárukra poénkodik, értelmetlen kérdéseket tesznek fel nekik, amire a válasz nem is érdekli őket. És ha megkérdezik tőle, hogy hogy csinálta a trükköt, akkor olyanokat válaszol, hogy "kameratrükkel", meg "ha elmondom meg kell, hogy öljelek" stb. Kiket kezelnek így? A gyerekeket, nem is csoda, hogy a gyerekszerepből a felnőtt nem kér. Szerencsére a bűvészek többsége nem ilyen: az országban számos nagyon színvonalas műsorral rendelkező kollega dolgozik, akiknek a műsorát látva fel sem merül senkiben, hogy ezt csak a gyerekek élvezhetnék.

4. Bűvészt a cirkuszban lehet látni.

Ez megint egy érdekes dolog. Valamiért a bűvészeket valaki egyszer felrakta arra a polcra, ahol az artisták vannak (zsonglőrök, állatidomárok, ugrócsoportok, levegőakrobaták stb.). Nyilván máshova nem passzoltak, valahova be kellett őket sorolni. Nem is lenne baj, csakhogy szerintem kb. ugyanannyi köze van egy bűvésznek a trapézművészethez, mint például a hasbeszéléshez vagy a stand-up comedyhez. A bűvészek ma céges rendezvényeken, esküvőkön, partnertalálkozókon, születésnapokon, színháztermekben lépnek fel. Egy olyan műfaj, aminek szinte bármilyen rendezvényhelyszínen megél valamilyen ága. Valóban igaz, hogy néha-néha utazó cirkuszokban feltűnik egy-egy "bűvész", de ezek többségében artisták, akik pár hét alatt betanulnak egy-két trükköt és általában igen gyenge előadást nyújtanak. Napjainkban már csak elvétve működik egy-egy ilyen cirkusz. Összességében cirkuszban szinte biztos, hogy nem fog senki bűvészt látni (és ennek csak egyik oka az, hogy maga a helyszín szinte teljesen alkalmatlan bűvészelőadás bemutatására).

5. A bűvész nyuszit húz elő a cilinderből.

A nyúl a cilinderben a bűvészet jelképe, akárcsak a kettéfűrészelt nő és a kártyalegyező. Ugyan az utóbbi kettőt ma is sokan csinálják, a nyuszisat a bűvészek többsége sosem adta elő, sőt, ha belegondolok én még soha senkitől nem láttam előadva ezt a mutatványt. Talán valamikor a XIX. században még csinálták, de azóta világszinten csak elvétve lehetett vele találkozni. Barry & Stuart mutatványával talán sikerül elérni, hogy a bűvészekről egy másik nyuszis trükk ugorjon be: