Barátom és szerkesztőtársam Botond, pedzegette azt a témát, hogy vajon jól gondolkodnak e a bűvészetről az emberek, én próbálom kicsit más szemszögből megközelíteni, miszerint: miként gondolkodunk mi bűvészek a külföldi bűvészéletről. A magyar nép alapvetően kicsit panaszkodós fajta, s szeret hivatkozni a "nyugatra", hogy ott mennyivel jobb, ezt próbálom egy kicsit elemezni. Mindez csak egy vélemény, s elfogadom ha valaki másként gondolja.

1. Külföldön imádják a bűvészetet.

Igaz, de csak annyira, amennyire itthon, az átlagember ugyanúgy nem foglalkozik vele, s sokszor még a szó fogalmával sincs tisztában. Persze egy-két sztárt ismernek itt-ott, főleg hallomásból, de ez kinn is ugyanúgy rétegműfaj, mint nálunk, s egyáltalán nem vagyok róla meggyőződve, hogy "cool" műfajnak gondolják a fiatalok. Persze a youtube felvételek mást mutatnak, több ezer fiatalt láthatunk bűvészkedni, vagy nézőként közreműködni, csak hát sok száz millióból ez édeskevés, mindössze egy magyar kisvárosnyi ember.

2. A külföldi bűvészek és a műkedvelők vagyonos, magasan kvalifikált emberek

Természetesen a nagy sztárok igen, de a bűvészek létszámához viszonyítva igen kevesen vannak, akik tényleg nagy vagyonokat tudnak keresni ezzel az előadóművészeti ággal. A kongresszusok látogatói meg legjobb esetben is csak a középosztályba sorolhatók, akad persze néhány gazdag ember is, de nem ez a jellemző. A felső tízezernek ott a hegymászás, búvárkodás, meg ezer más dolog.

3. Külfödön aki jó, annak sok munkája van.

A legtöbb profi előadó keményen dolgozik, hajt azért, hogy rendszeres fellépési lehetőségei legyenek, s ez nem könnyű, hisz hatványozottabban többen vannak a piacon, mint mondjuk Magyarországon, Az, hogy ki a jó és ki nem mindig egy érzékeny téma, de az biztos, hogy ettől függetlenül szenvednek kinn is eleget, a munkahiánnyal. David Stone-t nem kell bemutatni senkinek, ő is említette, hogy vannak időszakok, mikor egyáltalán nincsenek fellépései.

4. A külföldi közönség sokkal lelkesebben fogadja a bűvészt, mint a magyar.

Persze, főleg a lecture dvd-k statiszta nézői, meg a tévéshowk közönsége, akiknek a lelkesedés a dolguk. A "haknikban" ugyanúgy meg kell küzdeni a néző kegyeiért, mint itthon. Tulajdonképpen ez is a szakma szépsége, nem önmagunkért szeretnek, hanem amit produkálunk, de higgye el mindenki, hogy ebből a szempontból sem könnyebb idegen honban.

5. Ha egy magyar bűvész USA-ban született volna, akkor ma sztár lenne.

Szeret mindenki eljátszani a gondolattal (én is), mi lett volna, ha... Nos csak az Egyesült Államokban az SAM-nek havonta 40-50 fővel bővül a tagsága, akkor még nem beszéltünk az IBM-ről és hol vannak azok, akik nem is tagok, meg azért van ott a "közelben" egy Kanada is rengeteg jó bűvésszel. Szóval csak mert ott születik valaki egyáltalán nem biztos, hogy sztár lesz belőle, de nagyon valószínű, hogy nem. Gerry McCambridge-nek saját műsora van Las Vegasban, önálló tévéshow-val büszkélkedhet, s mégis büszkén hírdeti a honlapján, hogy a Phenomenon versenyzője volt. Neki is meg kell ragadni minden promóciós lehetőséget, mert nagyon gyorsan a süllyesztőbe kerülhet. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy ha kinn élnénk sem valószínű, hogy sztárok lennénk.

Mindezek a gondolatok nem azt jelentik, hogy nálunk a legjobb, de semmivel sem rosszabb, mint máshol. Örüljünk annak, hogy itthon egyre több lehetőség nyílik, vannak önálló előadói estek, tévéműsorokba hívják a bűvészeket, fiatal tehetségek egyre nagyobb számban bontogatják szárnyaikat, s látogatottak a rendezvények is. A bűvészet egész jó helyzetben van ahhoz képest, ahogy az ország gazdasági helyzete áll, pezsgőt bontani nem kell (még), de lehet ennek is örülni.