Az alábbi cikk alapötletét Csizmadi László, Kanadában élő bűvészbarátunk adta, az ő javaslatára boncolgatjuk a témát. A kérdésfeltevés, miszerint "mikor tekinthető valaki bűvésznek?" alapvetően felesleges lenne, hisz mindenki azt mond magáról, amit akar, másrészt, ha bűvészmutatványokat mutat be, akkor elvileg bűvész. Mindez azonban nem ilyen egyértelmű, hisz minden szakmának megvannak az alapkritériumai, s nincs ez másként a bűvészetben sem.

Régebben egyszerű volt a képlet, akinek van hivatásos előadói vizsgája az a bűvész, a többiek "amatőrök". Emlékszem, hogy számomra is ennek a bizonyítványnak a megszerzése volt a fő cél, hisz fellépni is csak ennek birtokában lehetett, legalábbis pénzért. Az utóbbi időben az "artistavizsga" szerepe, s értéke gyakorlatilag a nullával lett egyenlő. Ha feltesszük a kérdést, hogy ez jó e, pro és kontra lehet rá válaszolni. Egyfelől jó, mert intézményesen nem lehet korlátot szabni senkinek, mindenki elmehet produkciókat előadni, ha van aki megnézi őt, másrészről azonban mindenféle kontrol nélkül bárki mondhatja magáról, hogy bűvész, ami sok esetben káros is lehet, -gondoljunk csak arra, ha valaki azt mondhatná magáról, hogy sebész és nekiállna operálni mindenféle képzettség nélkül-.

Én személy szerint örülök a mostani helyzetnek, hogy bárki foglalkozhat a bűvészettel, s minden ajtó nyitva áll mindenki részére, ezért inkább elméleti oldalról közelíteném meg a témát. A magyar nyelv csodálatos, s rendkívül kifejező. A szavaiban egyfajta magyarázatot is találhatunk. A "BŰVÉSZ" szót úgy értelmezhetjük, mint "bűvöletkeltésben ész" azaz, bűvöletkeltésben járatos. El is érkeztünk a dolog lényegiségéhez, miszerint nem elég bemutatni a mutatványt, hanem EL KELL ÉRNI A TÖKÉLETES REAKCIÓT! A nézőnek ámulatba (bűvöletbe) kell esnie, hatást kell rá gyakorolni, el kell érni nála, hogy pozitív reakciót sugározzon magából. Ha azt mondják "ügyes vagy, gratulálok" nem nevezhetjük magunkat bűvésznek, maximum bemutattunk egy bűvészmutatványt. HATÁS ÉS REAKCIÓ e két fogalommal zárul egy igazi bűvész minden egyes mutatványa.

Ajánlom mindenkinek, hogy tanulmányozza a legsikeresebb bűvészek műsorszámait. Vegyük például David Blaine-t, aki egy double lifttel csinált végig egy tévéshowt. Véleményem szerint az ő sikerének a titka, hogy nem azt akarta megmutatni, hogy mennyire ügyes, nem kezdett olyan fogásokba, mint Dan & Dave, hanem elakarta bűvölni a nézőket. A szuggesztív előadástechnikájával, a hatások megfelelő időzítésével elérte, hogy a nézők ámulatba estek, hittek neki, hogy igazi csodát tesz. Juan Tamariz is jó példa, aki egy csomag óriáskártyaval csinált vastapsos műsort kétezer nézőnek. Ő sem trükköt mutatott (hisz alig látszott), hanem reakciót. Arra koncentrált, hogy a nézői reakciók erejét fokozza, s a végére elérte az ovációt.

Összegzésképpen mindenki számára javaslom, hogy a mutatványait szemlélje új perspektívából. Törekedjen arra, hogy érzelmeket, reakciókat váltson ki nézőiből minél többször, ügyeljen, hogy ne csak "ügyesnek" tartsák, hanem különlegesnek is, mert ha ezt sikerül elérni, joggal mondhatja magáról az illető, hogy BŰVÉSZ. Jó munkát!