Visszatért az álarcos mágus! A Cool televízió műsorra tűzte a bűvészmutatványok leleplezéséről szóló sorozatot, melynek korábbi részeit már évekkel ezelőtt bemutatták. Tény ami tény, sokan nézik, hisz soha ennyien nem kérdezték még a véleményem olyan tévéműsorról, ami a bűvészetről szólt.
Érdekes, hogy a legtöbben azt gondolják, a bűvészek nagyon dühösek, hogy bemutatják mutatványaikat, amiben biztosan van is igazság, noha nem tisztem megítélni, hogy ki, miként vélekedik róla, mindazonáltal engem is elgondolkodtatott, vajon jó e egy ilyen műsor a bűvészetnek avagy sem. Alaphelyzetben az átlagemberek is inkább azon a véleményen vannak, hogy nem szép dolog nyílvánosan bűvészmutatványokat elárulni, mégis megnézik, hisz a kiváncsiság nagy úr. Kétségtelen, hogy a televíziós csatornáknak tartalommal kell megtölteni az adásidőt, s rengeteg szakmát, mesterséget bemutatnak, tehát jogosnak tűnik az érvelés, hogy miért a bűvészet lenne kivétel.
A probléma az, hogy a bűvészmutatványnak egy fontos alappillére a csoda illúziójának létrehozása, s ha ezt az illúziót elvesszük, bár az előadás még akkor is élvezhető, sokat veszít értékéből. A XXI. században az interneten minden elérhető, könyvek, dvd-k ezrei teszik közkincsé a bűvészet tudományát, s annak titkait, amire mondhatnánk, hogy mindezekért pénzt kell fizetni, ha nem tudnánk, hogy a torrentoldalak és a youtube jóformán ingyen biztosítja az információkat. Nem szabad ezért rögtön megijedni, ha elindul egy ilyen leleplező film, hisz aki nagyon akarja, úgyis mindennek utána tud nézni.
Másik oldala a dolognak, hogy vajon etikus e, sok energia és idő befektetésével kifejlesztett bűvésztitkok televíziós leleplezése, ahol a néző nem fizet a titkokért, (most ne beszéljünk a kábeltévé díjakról) hanem könnyedén hozzájuthat. A válasz: nem etikus. A producerek védelmében azonban meg kell említeni, hogy nagyon ravaszul írták meg a forgatókönyvet. Bemutatnak két-három nagyon egyszerű, szinte minden kezdőknek szóló bűvészkönyvben leírt mutatványt, valamint négy-öt "nagyágyút", amik végül is eladják a műsort. Az itt bemutatott megoldások rendkívül szellemesek, ötletesek, de sok helyen bizony nem a valódi titkokat mutatják be, s ezzel kissé félrevezetik a nézőket. A néző elégedett, mert "megtudta" a titkot, a film készítői is elégedettek, mert pénzt keresnek, s még a valódi titkok is rejtve maradnak.
Összegzésképpen azt nem tudnám megítélni, hogy jó vagy rossz egy ilyen jellegű leleplezés, mindenki döntse el maga, de abban biztos vagyok, hogy ha az emberek beszélnek a bűvészetről, a televízió foglalkozik vele, nem fog kihalni ez a művészeti ág, s ez mindenképpen jó. Persze nem ártana, ha több olyan tévéműsor is lenne, amiben a bűvészettel foglalkoznak, s nem csak leleplező jelleggel, de meg kell becsülni minden kis megjelenési lehetőséget, s örülni, ha foglalkoznak velünk. Lehetséges, hogy a leleplezéseknek az is elejét venné, ha nem próbálná meg senki a bűvészmutatványokat különleges, természetfeletti csodáknak, képességeknek beállítani, s a szenzációkeltést hajhászni, hanem visszatérne az egyszerű szórakoztatáshoz, mely során nyugodtan elhangozhatna Rodolfo Mester örökzöld mondása: Vigyázat! Csalok!