A hétfői szabadnap után letapadt szemekkel 6 óra körül megérkeztünk Budapestre. Számtalan kiváló bűvészt és trükköt láttunk mind a kongresszuson, mind pedig az kötelező program utáni összejöveteleken. Ezt az előző - kevésbé patetikus - levél miatt az elején szeretném tisztázni. A hidegzuhany annak kapcsán ért minket, hogy a kongresszus a világbajnokság előfutáraként nem hozta a legmagasabb színvonalat. Tudom, hogy a bűvészkedés egy elsődlegesen laikusoknak szóló műfaj, mégis, egy ilyen kaliberű rendezvényen az ember olyan műsorokat is szeretne látni, amelyen még bűvész szemmel is el tud csodálkozni és meglepetést okoz.

Ehhez képest sajnos inkább csalódások értek bennünket. országos fism elnökök angolokkal az élen igen bátran bántak kvótájuk nagyon sok olyan produkciót amelyek gyenge mezőnyben névtelen versenyen sem jutottak dobogó közelébe. ezzel együtt szerintem túl sokat adtak külsőségekre: nagy neveket akik törték össze és elég különös módon szervezők kitűntetésekkel teletűzdelve mászkáltak rendezvény területén. ezért azt ha rendezés jogát egy más mondjuk bulgária kapta akkor sokkal alázatosabban álltak volna a dolgokhoz.

Szemináriumok és gálák

Az első szemináriummal már péntek este nagyon magasra tették azt a lécet, amelyet később nem sikerült senkinek megugrani. A sclerosis multiplexben szenvedő kerekesszékbe kényszerült Wayne Dobson nyitotta a szeminaristák sorát. Dobson nekem személy szerint a kedvenc bűvészem. Évekig volt az Egyesült Királyság David Copperfieldje. Pontosabban Copperfield az Államok Wayn Dobsonja és azt hiszem, ez tükrözi a valóságot. Dobson számtalan műsorával bejárta Britanniát, Amerikát és talán neki volt a legtöbb tévés műsora is. Betegsége olyan fokúvá vált, hogy kezének felemelése és néha a beszéd is nehézségeket okoz, de ennek ellenére egy mindig vidám, igazán szórakoztató előadó.

Doobson az asztal mögött ül ölbe tett kézzel, mellette két néző és nagyszerű trükkök. Háttérben pedigegy plakát, rajta a felirat: „LOOK! NO HANDS!” alatta letolt nadrággal áll és nőt lebegtet. Fantasztikus látni, hogy mindig dolgozik és számtalan új ötletet talál ki, melyekkek még a bűvészeket is átejti. Megérdemelten kapott viharos tapsot.

 Az ezt követő Joe Mogar lecture ehhez képest vérszegényebb volt. Mogar a bicskaszínezés kitalálója, többek között ezt is láthattuk tőle.

A szombat reggel Salvano jr szemináriumával kezdődött. A szombati napról írtam már: na ő volt az a francia figura, aki távozásra késztetett. Ismét.

Question and answer session kurzust tartott James Dimmare, a Las Vegasban galambokkal dolgozó bűvész. Az előadás Ferenc beszámolója alapján a következő volt. Elmondta, hogy ő most nem magyaráz el semmit, mert a DVD-jén minden rajta van, majd elmondta, hogy ő nagyon óvatosan bánik a galambokkal, Lance Burton viszont nem. Ő, mármint Burton amúgy is rossz bűvész, vele ellentétben, mármint Dimmare, viszont jó bűvész. Egyébként meg minden a kosztümön múlik. Csináltassatok jó kosztümöt.

Ezután Jay Sankey a világ legkreatívabb bűvésze (a használhatatlan ötletek királya) következett. Legjobb trükkje a négy ász megjelentetése, böfögésre.

A következő szeminatista Richard Sanders volt, egyértelműen ő tette a koronát erre a napra. Választott kártya megjelentetése a nyakláncon, a cipőfűzőn megjelenő gyűrű egy új variációja (emlékszel Botond?) és még néhány nagyon jól bemutatható trükk.

 A szombatot a már említett győztesek gálája zárta két sztár (Osterlind és Salvano jr.) produkciójával. Erről írtam korábban. 

A vasárnapi International close up magic show inkább szomorú volt, mint szórakoztató. Mindenki félválról vette az előadást és szó szoros értelemben vett műsort senkitől sem lehetett látni. Többnyire mindenki azt mutatta, ami a kezük ügyébe került reggel. Tanulság: a sztárok is lehetnének alázatosak.

 Fellépők:

• Michel – Argentina
• Jay Sankey – Canada
• Michael Rubinstein – USA
• Bernard Billis – Franciaország
• Craig Dickson – USA
• Richard Osterlind – USA
• Jupiter – Magyarország
• Richard Sanders – Canada

Bernard Billis szemináriuma volt az utolsó előtti szakmai program. Ha néhány szóban szeretnék hangulatot festeni, akkor a következők lennének ezek: zöld asztalterítő, kék mikroterítő, piros pulóver, sárga ing és fekete bőrzakó. Minden jól alakult addig, ameddig valaki rákérdezett a mikrogálában bemutatott cards across rutinra. Nem kell különösebben vájtszemű bűvésznek lenni ahhoz, hogy az ember minden lépését végigkövesse már első látásra. Viszont az újra bemutatásával és a magyarázattal egy húsz percet dobott ki az előadó.

 Végül Michael Rubinstein szemináriuma következett. A mikrogálán tapasztalt csalódás után nem mentem el megnézni. A gálán ugyanis kb. a 15-20 évvel ezelőtti anyagaiból mutogatott trükköket. Kb. úgy, hogy elővett egy pénztálcából néhány pénzt, mutatott velük egy rutint, majd eltette. Aztán újabb pénztálca, új rutin és így tovább. A fokozhatatlan pedig az volt, amikor egy ezüst féldollárost arannyá változtatott. Akinek egy apró előadói tapasztalata is van, tudja, hogy az ezüstszínű fényest már két méterről is lehetetlen az aranyszínű fényestől megkülönböztetni. A kamerán keresztül nézve a kérdés pedig azzá redukálódik, hogy van-e pénz a kezében, vagy nem-e van. Volt. Minden palmázs látszott.

Az International Gala Show színvonalas volt, bár kicsit szerencsétlenül válogatták a fellépőket. Sikerült az első részbe három ugyan olyan karaktert találni. Mind a hárman klasszikus (frakkos) műsort mutattak be, ketten galambokat is használtak.

• Scott Penrose: az egyik közülük. A műsor érdekessége, hogy a karika trükkben a karikákat úgy akasztotta össze, hogy végig egy galamb volt az egy karikán.
• Jimmy Tamley zseniális hasbeszélő számot mutatott be.
• Xavier Tapias egy kissé experimentális műsort adott, amely elsőre nem tűnt bűvészetnek.
• Dimmaron kifejezetten csalódtam. A műsora nem volt akkora, mint az arca.. Nem a galambszámát hozta, ráadásul műsora gyakorlatilag Fred Caps koppintás.
• Victor Michael piros galambokkal bűvészkedett.

Ami ezután következett szenzációs volt. Életem legjobb humoristáját láttam Ken Dodd személyében. Nagyon sajnálom, hogy csak most láttam őt először.

• Roy Gardner and James egy komikus produkciót adtak elő. Bűvészurat inasa mindig kisegítette. Nagyon szórakoztató.
• Michael Finney zseniális és végtelenül profi előadó.
• Őt a nagyszerű Salvano jr. követte, aki pofátlanul az előző este bemutatott műsorát prezentálta. A sor közepén ültem, ezúttal nem tudtam kimenni.
• A gála végül egy hosszabb B kategóriás illúzióműsorral zárult Jonathan Hawley előadásában
• Konferálta: Clive Webb & Danny Adams

Az after gala showban megnéztük Jupitert majd lenéztünk a Ruskinba és ismét hajnalig bűvészkedtünk.

 Összességében nagyon jól éreztük magunkat és sikeresen vettük az együttléttel járó kanyarokat. Fácsés barátaink száma bővült néhány új arccal. Nagyon jó érzés volt látni a jövő sztárjait megszületni és egyeseknek a bűvészkedésen kívül végül más is csurrant-cseppent...