A cikkel alapvetően nem ötleteket szeretnék adni, mindössze a bűvésztrükkök során használt technikák egy kis részét szeretném két analógia segítségével bemutatni (és talán ezeket könnyebb elemezni, ha nem vonja el a figylemet az, hogy egy kártyatrükk közben használjuk őket).

Az első példánk legyen egy egyetemi írásbeli vizsga. A puskázó diákot nagyon könnyű még egy több száz fős előadóteremben is kiszúrni, ugyanis nagyon máshogy viselkedik mint a feladatok megoldásába/adatok visszabiflázásába belemerült társai: beül a leghátsó sorba, a pad alá és nem az előtte lévő papírra néz, illetve a papírja majd a jellemzően nagyon kis betűkkel írt kezében tartott puskára/telefonra oda-vissza néz, néha hirtelen felnéz vagy körülnéz, a tanár közeledésére hirtelen mozdulatokkal próbálja elrejteni a tiltott segédezközt.

Hogyan puskázna viszont valaki aki érti és alkalmazza a bűvészet alapelveit. Gyakorlatilag mindennek az ellenkezőjét csinálná. Na azért persze nem teljesen: nem ülne be az első sorba kitéve maga elé a tankönyvet, de majdnem. Először is: nem mimiatűr papírra írja a puskát, hanem szépen kényelmesen A4-es papírokra. Így nyilvánvalóan nem fér el 1-2 papírra az anyag, hanem lehet, hogy 15 is kell, aztán az egészet megfelelő index szerint sorba rendezve beteszi topitjába. Ezután beül egy semlegesnek mondható helyre: középtájnál kicsit hátrébb valamelyik szélre (ahonnan jól belátható a terem, de mégsem a hátsó sorok egyike). A vizsga első 15 percében nem érdemes elkezdeni a puskázást. Ilyenkor még túl erős a figyelem, érdemes a feladatokat végignézve fejben megkeresni, hogy melyik lapokra lesz szükség és azok pontosan hányadik helyeken vannak. Egy két feladatot érdemes is elkezdeni kidolgozni. Majd és most jön a legfontosabb rész: elkezdeni a felügyelőtanár minden figyelmét magunkra irányítani. Oda kell hívni valami értelmes kérdéssel az egyik feladattal kapcsolatban, ő valószínüleg nagyon szűkszavú választ fog csak adni és közben nem is igazán ránk, hanem inkább körbe fog nézelődni. Kb. 5 perc elteltével érdemes megint odahívni. Ez általában elegendő: innentől fogva kerülni fog téged. Elkönyvel egy problémás elemnek, aki viszonylag értelemes, de túl kukacoskodó vagy egy idiótának aki még a kérdést sem érti (attól függően, hogy mennyire sikerült értelmesre a feltett kérdésed). Lényeg, hogy nem fogja rólad azt feltételtzni, hogy puskázol, viszont nem nagyon fog a közeledbe jönni, mert zavarod, feltartod a többi ember figyelésében. (És ezt a benymását később is ha szükséges meg tudod erősíteni.)

Akár közvetlenül a második kérdésed után előveheted az első puskalapot. De nagyon fontos, hogy ne nézz le és ne is nézz föl amikor ez teszed. Nézd továbbra is az előtted lévő papírt vagy feladatlapod és csak a periférikus látásoddal érzékeld a tanár/ok mozgását. Valamint csináld az elővételt lassan és nyugodtan, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne. A puskát tedd le az asztalra. Ha most valaki ránéz az előtted lévő paírokra azt hiheti, hogy csak egy már kidolgozott feladat/megírt válasz van az egyik előtted lévő papíron (részben ezért fonts, hogy a szélén ülj, mert így nem kérnek majd meg feltétlenül rá, hogy tedd el a papírt a többi alá, hogy a szomszédod ne tudjon rólad másolni). Az igazán profik még utólag hozzá is írhatnak a puskalaphoz (pl. feladat sorszámot, kérdés részletet stb. - a dátumot, nevedet már előre otthon ráírhatod), amivel méginkább csak egy sima kidolgozott feladatnak tűnhet a puska. A teljesen pofátlanok meg át sem kell, hogy másolják: csak ki kell húzni a nem kellő részeket föléírni a kérdést, itt-ott kiegészíteni és magát a puskát is be lehet adni.

Mit tegyél, ha a felügyelőtanár vészesen közeledik és előtted meg ott a puska az asztalon? Egyszerű: az ég világon semmit. Viselkedj természetesen és dolgozd ki tovább a kérdéseket. Ma mégis nagyon úgy érzed, hogy problémás a helyzet, akkor ahogy feléd közeledik: hívd oda magadhoz megint. Ezzel tudod a leginkább meggátolni, hogy a papírjaidat nézegesse: egyrészt a kérdéseddel lefoglalod szegényt, aki  amúgy is egyszerre sokfelé kénytelen figyelni, másrészt amíg téged hallgat és körbe néz téged lát a legkevésbé, mivel ott ülsz az orra előtt. Ha eddig nem is most már meg fog kérni hogy ne kérdezz többet. Persze nagyon fontos, hogy a kérdéseket ne pofátlanul tedd fel, kérj sürűn elnézést és vagy a hülyét játszd, vagy a kukacoskodót. A továbbiak gondolom maguktól érthetődnek: cserélgesd a topitban a puskákat. Az utolsó pár percben pedig már megint nem érdemes csalni (részben mivel itt megint nagyobb a figyelem, részben meg már nem is érdemes ilyenkor kockáztatni).

Itt egyszerre többféle technikát is alkalmazni kell párhuzamosan: Vannak gimmickkek, amik úgy néznek ki, mintha valós tárgyak lennének (puska). Egész pontosan ez ugye nem is gimmick, hanem feke (mivel a gimmick a néző által nem látott titkos tárgy) de ebbe most ne menjünk bele. Ténylegesen gimmick viszont a topit és kell némi memóriamunka is. Irányítani kell a nézők (tanárok) figyelmét (kérdések, odahívás). Vannak kézügyességi elemek (puka logisztika). És ami a legfontosabb: mindeközben a dolgozatírás természetes látszatának fenntartása.

A másik példa legyen egy középiskolai röpdolgozat: "mindenki vegyen elő egy papírt". Ez ugye egy nemvárt helyzet, amire nem lehet vagy legalábbis nem érdemes puskával készülni (mert egy-egy óra anyagát egy puska megírásának ideje alatt már akár meg is lehet tanulni). Tehát egy amatőr puskázó számára egyedül a tankönyv vagy a füzet meg nem engedett használata jöhetne szóba. Mit tesz viszont a profi? Valamit írogat a papírra, de eszébe sem jut puskázni. Viszont kb. 10-15 perc elteltével mikor a papírok összeszedésére kerül sor, akkor nem adja be irományát. A tanár ekkor elkezdi megtartani az órát és figyelme már lanyhul, hiszen a dolgozatnak már vége, a diákok meg a nyitott tankönyv mellett jegyzetelnek. Ekkor a bűvészet alapelveiben jártas diák elővesz egy másik papírt és van kb. fél órája, hogy a tankönyv és füzete segítségével tökéletesen kidolgozza a válaszokat. Itt viszont nagyon fontos a mértékletesség: nem szabad tökéletes dolgozatot írni, egy-két hibát mindenképp ejteni kell és nyilván érdemes a tankönyvből vett szó szerinti idézeteket is kerülni. A kész dolgozatot be kell tenni egy a papírnál valamivel nagyobb mappa vagy füzet alá. Aztán ahogy vége az órának, azonnal oda kell menni a tanári asztalhoz és még mielőtt a tanár elkezdené elpakolni a dolgait és az asztalon egy kupacban heverő dolgozatokat meg kell szólítani. És most a már jól ismert technika: fel kell tenni neki egy kérdést. Ezzel két dolgot érsz el: mivel a nevén szólítod és kérdezel tőle rád fog nézni és el lesz fglalva a kérdés befogadásával és az arra adott válasszal. Ezalatt te a következőt teszed: a mappádat (ami alatt egyik kezeddel a dolgozatot tartod) a dolgozatkupac felé viszed és 4-5 centivel fölötte elengeded a papírt. Persze erre nincs sok időd: a kérdés feltevése után kb. 0,5-5 másodperced van, mégsem szabad gyorsan, hirtelen csinálni. Fonos, hogy a kiinduló pozícióban a mappa már nagyon közel legyen a paksamétához és neked mindvégig a tanár szemébe kell nézned: egy kósza pillantás a dolgozatokra és a tanár tekintete követi a tiédet: lebuktál.

Kis összefoglaló itt is: Annak kihasználása, hogy a néző (tanár) azt hiszi, hogy az előadás akkor kezdődik, amikor az előadó bejön a színpara és akkor van vége amikor a függöny összemegy (a dolgozatírás annak összeszedésével befejeződött). Ezt kihasználva postshow elemek alkalmazása (preshow ellentéte). Offbeat létrehozása kérdéssel. Illetve technikailag a klasszikus borítékos forszírozással a be nem adott papír helyett a kidolgozott hozzáadása a "paklihoz".

Tisztában vagyok vele, hogy ma már szinte elenyésző azoknak a száma, akik papír alapon puskáznak (hiszen ma már hozzáférheőek miniatűr adó-vevő szettek pl. szemüvegbe, tollba épített mini kamerával, fülhallgatóval), de itt most tényleg nem praktikus tanácsokat szeretnék adni. A bűvészet előadásában kevéssé jártas esetleges olvasónak semmiképp nem ajánlom a fentiek kipróbálását. Megfelelő tapasztalat híjján szinte biztosan lebuknának egy komolyabb felügyelet mellett rendezett vizsgán. A kollégáknak pedig a lelkiismeretére bízom, hogy mire használják a képességeiket.