A FISM-ön a klubelnökök közötti belső tanácskozás egyik fő témája tagságuk fogyása és elöregedése volt. Úgy tűnik, hogy valamiért a mai tizenévesek már nem járnak bűvészklubokba. Ha egy átlagos bűvészkongresszus közönségén nézünk végig ott is jellemzően 50 felett van az átlagéletkor.
Vajon 15-20 év múlva teljesen megszűnnek ezek az intézmények?
Az látható, hogy akik az elmúlt 5-10 évben kezdtek el bűvészkedni, már nem a szokásos bűvészdoboz -> bűvészbolt -> bűvészklub -> bűvészverseny utat járták be, hanem jellemzően youtube -> ellusionist, theory11 oldal -> torrentsiteok utat járták be. Sokaknak közülük fel sem kellett állniuk a gép elöl közben (maximum csak amíg átvették a postástól a neten rendelt legújabb csomag kártyát). A bűvészet hagyományos intézményei láthatóan nem tudtak/nem tudnak ezzel mit kezdeni. A bűvészkongresszusokon továbbra is Johnny Thompson és Juan Tamariz az előadó sztárvendégek, akikről ez a generáció azt sem tudja kicsoda. Van persze néhány kivétel: a Dan & Dave-ék által szervezett MagicCon vagy a netes konferenciák mint pl. az EMC, de úgy nagy általánosságban nem igazán látszik biztosítva a jövő. A bűvészkluboknál megintcsak hasonló a helyzet: 40-50-60 éves férfiak járnak össze Fred Kapsról és Ali Bongóról beszélgetni, miközben a tízen-huszonévesek a neten Andrei Jikh-ről és Ekaterináról csetelnek.
És ugyan azt a személyes visszajelzést, amit a tapasztalt kollégák adhatnának a néhány éve kezdetteknek korábban szinte kizárólag bűvészklubokban vagy egy bűvészverseny alkalmával lehetett megkapni, ma erre úgy tűnik, hogy egyre kevesebb igény van. A netre feltöltött, jellemzően közönség nélkül felvett videók korában az előadás gyenge részeit elég kivágni, az esetleg vontatott szöveg helyére zenét tenni. Aztán lehet a fórumokon és facebookon egymás hátát veregetni és likeolni. Eközben persze a klubok mélyén végeláthatatlan ace assembly-k, tollvirágcsokor megjelentetések és unalmas cups and balls rutinok megtekintése után történik ugyanez.
Ezt a generációs szakadékot kétféleképpen lehetne betömni. Vagy a középkorúaknak kéne leülni a gép elé flörisheket nézni, vagy a tinédzsereknek kéne elkezdeni bűvészkönyveket olvasni és elkezdeni kongresszusokra járni. Talán az utóbbira van nagyobb esély, feltéve persze ha a kongresszus szervezők lecserélik a szokásos fellépőik legalább egyharmadát olyanokra, akik érdeklik a fiatalokat. Tessék az EMC ről példát venni és Dynamo, David Blaine és Daniel Madison mellé beültetni David Berglast, Max Mavent és Paul Danielst. És létrejöhet az, amit a neten sokfelé lehetett a konferencia után olvasni, hogy mindkét generáció tagjai kölcsönösen rácsodálkozhatnak arra, hogy egy komplett világ van azon túl amit ők bűvészetként ismernek.