Köszi Botond! Ilyenkor érzem, hogy nem volt hiábavaló a munkám! Elég jól kijön, hogy mekkora kavar van a fejekben a művészettel kapcsolatban általában, meg az Art-Craft megkülönböztetéssel. De a pornós csávónak tényleg igaza van.

Én leszűrtem a lényeget: Eric Meadet baromi nagy pofon várja otthon...

De mennyire különös is az, hogy a két legnagyobb iparos (Dan and Dave) a vezető producerek, nem?

Balázs, szerintem "A bűvészet és a pornó analógiája" címet kellett volna adnod a szakdogádnak... :-))

Rodolfónak volt anno egy jó mondása:
"A bűvész nem varázsló, csak színész, aki a varázsló szerepét játssza."
Ha ezt jól, és meggyőzően csinálja, akkor már művész. (szerintem)
Ugyebár a színészet is művészet, nem? De! Naugye...

Itt szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a "bűvész nem varázsló..." kezdetű idézet nem Rodolfótól származik. Bár itthon szinte mindig tőle származtatják, jó lenne, ha végre tiszta víz kerülne a pohárba e kérdéssel kapcsolatban.

1868-at írunk, mikor a modern bűvészet atyjának tartott Jean Eugène Robert-Houdin (Harry Houdini tőle kölcsönözte a nevét) kiadja a "Les Secrets de la prestidigitation et de la magie" című könyvét. Az "Escamotage, Prestidigitation" című fejezetben a következőt találja írni:

"Un prestidigitateur n'est point un jongleur; c'est un acteur jouant un role de magicien; c'est un artiste dont les doigts doivent etre plus habiles que prestes. J'ajouterai meme que, dans les exercises de prestidigitation, plus les mouvements sont calmes, plus doit etre facile l'illusion des spectateurs."

"A conjuror is not a juggler; he is an actor playing the part of a magician; an artist whose fingers have more need to move with deftness than with speed. I may even add that where sleight-of-hand is involved, the quiter the movement of the performer, the more readily will the spectators be deceived."

Ez a szép angol fordítás a Routledge-féle(1878) kiadás 43 oldalán található. Érdemes egyébként az idézet második felére is nagy hangsúlyt fektetni, főleg ha asztaltársaságunkban "A flourish vajon varázslat/bűvészet-e" című közkedvelt vitatéma kerül megtárgyalásra.

Kirohanás vége :)

@Csirmaz_András: Úgylegyen! (amen)
Köszönöm értékes eszmefuttatásod, most már nem fogok hülyén meghalni... :-)

Akár Rodolfó mondta, akár Robert-Houdin, ezzel nem vagyunk beljebb! :P Amúgy a Rodolfó féle verzió támadhatóbb, ő ugye arra hozta fel érvként, hogy a bűvészeket nem illik leleplezni, mint ahogy a színészről sem tépjük le az álszakállt. Csakhogy a színész nem akarja velünk elhitetni, hogy a szakáll valódi, ellentétben a bűvész kellékeivel.

@Gyertyán Balázs: Szerintem a bűvész sem akarja elhitetni hogy amit tesz az varázslat. Ezért is maradt fenn a másik híres mondása: -Csak a kezemet figyeljék, mert csalok.

Kivéve Uri Gellert.

Ez a téma rengeteget tárgyalt a hazai bűvész körökben is, lehet hogy már túlságosan is kitárgyaltuk, azért nem volt itt hatalmas mennyiségű hozzászólás, pedig egy igen fontos téma, mégha igazságot nem is lehet tenni. A művészetnek rengeteg definícióját lehet adni, és szűkebb és tágabb értelemben is lehet róla beszélni. Van azonban egy viszonylag jól ismert állapot, ami alapján egy szűkebb értelmezését lehet adni, mégpedig a katarzis élmény. Vannak művészetek, amiknél pillanatszerűen lehet katarzis élmény, vagy rövidebb-hosszabb ideig. Nem gondolom, hogy a hosszúság alapján kéne sorrendet felállítani, de hogy lehet-e vagy sem az egy kategória. Érdemes belegondolni, hogy hány bűvész előadáson volt már katarzis élményetek, természetesen nem szakmai jellegű. Továbbá fel kell tenni a kérdést, hogy adott esetben a bűvészet szerves része-e a katarzis élménynek, vagy azt a vizuális vagy zenei élmény váltotta-e ki?