Van a bűvészek által használt gimmickeknek egy speciális típusa, amit Eugene Burger által alkotott szóval összefoglaló néven feke-nek hívunk (ez a fake szó tudatosan elírt verziója, hogy érzékeltessük a jelentés különbséget). Ezek azok a tárgyak amik trükkös dolgok (gimmickek), de a nézők által láthatóak, mivel valami létező dolgot imitálnak. Feke például egy érme vagy golyó salni, de egy műtojás is.
A bűvészek mindig is törekedett arra, hogy a közönség által ismert, ha úgy tetszik "hétköznapi" tárgyakkal dolgozzanak. Az egy másik cikk témája lehetne, hogy ezek a tárgyak hogyan fordultak ki idővel magukból és távolodtak el eredeti hétköznapi jellegükből és lett a tojástartóból golyóskehely, a tálalt ételek letakarására szolgáló fém fedőből pedig dove pan. Eredetileg ugyanis ezeket a kellékeket úgy gyártották, hogy a valós hétköznapi használati tárgyakat utánozzák. A velük bemutatott trükkök meg is maradtak, de maguk a kellékek ma már távolról sem hasonlítanak egykori önmagukra. De nyilván ha hétköznapi tárgyakkal akar az ember nagyon meglepő dolgokat csinálni, ahhoz szükség van hétköznapinak látszó, de valójában szanaszéjjel gimmickelt tárgyakra.
Namost amíg szivacs műbanánról vagy latexből készült almáról van szó, addig rendben is van a dolog, viszont ha valami konkrétabb, mondjuk egy-egy neves cég termékét vagy annak egy részét utánzó kellékről van szó, akkor egy nagyon komoly akadályba ütközik a kellék készítő cég. A védjegybe és szabadalmi mintaoltalomba. Ugyanis ha én pl. egy kamu kólásüveget akarok elkészíteni és legyártani 3000 példányban, ahhoz egyvalakinek biztosan lehet egy-két szava: a Coca-cola cégnek. Ugyanis nemcsak a címke és a logó, de az üveg alakja is le van védve. És bizony a közelmúltban több példa is volt arra, hogy a saját termékük (vagy annak design elemeinek, csomagolásának, formájának) koppintása ellen küzdő multicégek jogászai a bűvészkellék készítőket is célba vették.
A Nielsen cég gyárt például kiváló eltűnő üvegeket, legnépszerűbb termékük évtizedekig az eltűnő Heintz ketchuposüveg volt. Az üveg címkéjétől kezdve az alakján át a kupakjáig tökéletesen megegyezett egy normál üveggel. Ez pár éve feltűnt a Heintz cég jogászainak is, és írtak is Norm Nielsennek, hogy azonnal legyen szíves a gyártást leállítani, a gyártó szerszámokat bezúzni és úgy mindenestül eltüntetni a piacról termékét. Persze csak ha nem akarja, hogy sokmillió dolláros pert akasztanak a nyakába. Azóta egy ketchupos üvegre már kevéssé emlékeztető dolgot kénytelen gyártani.
Egy másik érdekes példa a Bicycle kártyagyár esete (USPCC). Van ugye a klasszikus Rider Back pakli, ami a cég zászlóshajója. Namost több kártyagyár elkezdte ezt koppintani és pont ilyen vagy ehhez kísértetiesen hasonló hátlapokkal kezdtek kártyákat nyomni. A Bicycle gyár erre beperelte őket (lévén a hátlap design le van védve). A beperelt gyártók ügyvédei viszont rátaláltak bűvész oldalakra, ahol számos gaff kártya kapható (amiknél ugye a hátlap ilyen-olyan módosításával is hoznak létre lehetetlen lapokat). Ráadásul ezek nagy részét maga a Bicycle gyár nyomtatja. Azzal támadták a céget, hogy ezekre a módosított lapokra nem kértek külön mintaoltalmat, mégis érvényesnek tekintik rá a jogi védelmet. És a bíróság ebben a kérdésben a beperelt koppintóknak adott igazat, és felszólította a USPCC-t, hogy ne készítsen módosított hátlapú kártyákat klasszikus csomagjából. Vagy ha készít, azokat mind egyesével védesse le. Ezért nincs jó ideje gyári Gaff deck, Marked deck és ezért akarják a bűvészekre ráerőltetni, hogy a Rider Back helyett Mandolin csomagot használjanak.
Hogy mi lenne a helyes megoldása ezeknek a kérdéseknek azt nehéz eldönteni. Talán valamiféle jogdíjat kellene fizetniük a kellékgyártóknak a márka elemeinek használatáért (de az ugye nyilván a kellékek árának emelkedésével járna). De valószínű, hogy a cégek inkább azt a politikát fogják folytatni, mint a USPCC vagy a Heintz, hogy nincs kivétel senki nem csinálhat hasonlóan kinéző dolgot mint ők. Nekik nem tétel az a néhány tízezer dollár ami ebből évente bejöhet. Talán egyedül abban reménykedhetünk, hogy pont a bűvész piac kicsisége miatt a legtöbb multicég csak legyint ha ezzel találkozik, még az ügyvédi felszólítóleveleket is megspórolják. Mert ha nem, és egyszer az Apple vagy a Coca-cola jogászai rászállnak a bűvészekre, akkor jöhetnek újra a dove pan-ek és a teljesen kamunak kinéző kellékek. Akkor majd valahogy meg kéne velük értetni, hogy attól nem fognak kevesebb kólát, kártyát, telefont vagy ketchupot eladni, hogy a bűvészek műsoraikban olyan kellékeket használnak, amik az ő termékeiket utánozzák. Inkább úgy kéne felfogni ezt a dolgot, mint ingyen reklám: hiszen nem biztos, hogy olyan rossz az, ha világszerte több ezer bűvész előadásaiban, videóiban, tv-s szereplésében az ő terméküket használja.
Mondjuk a bűvészeket nem kell félteni, mert ők képesek maguktól is telesen kifordítani a tárgyakat eredeti mivoltukból. Nyisd ki a szekrényedet, és nézd végig a kellékeidet. Próbáld egy átlagos néző szemével nézni őket, aki még sosem látott bűvészkellékeket. Azokat a kellékeket, amiről egy átlagember nem tudná azonnal megmondani hogy mi (pl. karika, kötél, csipszesdoboz, pezsgősüveg stb.) tedd félre és ne nagyon használd műsorban. Felejtsd el a tollvirágokat és a glimmeres-flitteres dobozokat.
Vagy hogy a neves ókori filozófust, Ali G-t idézzem: Keep it Real!