Február utolsó hétvégéjén Sófalvi Marci meghívására vettem részt a blackpooli bűvészkongresszuson, ahol a Mystique Factory standjánál mutattuk be és árultuk a cég termékeit. Azért szerencsére az árulás mellett a programokból sok mindent sikerült megnéznem. Alább olvashattok rövid beszámolót.
Az idei rendezvény hivatalosan is minden idők leglátogatottabb bűvészkongresszusa lett, 3400 regisztrált résztvevővel. Először pár szó az árusokról: több mint 120 kereskedő próbálta eladni termékeit két teremben és a karzaton. Nekem - bár azért jópár dolgot sikerült vennem - egy kicsit csalódás volt a kínálat. Ugyanis valamiért arra számítottam, hogy itt aztán rengeteg újdonságot fogok látni, amikre gondolkodás nélkül el tudnék költeni egy kisebb vagyont. Ehhez képest 95%-ban az volt a kínálat, mint egy jelentősebb külföldi online boltban. Az Arena nevű teremben egymás mellé került csupa spanyol, portugál, görög és jópár dél-amerikai kereskedő, így itt kicsit "bazári" hangulat alakult ki. Nyilván nagy a konkurencia, mindenki mással próbálkozik: Henry Evansnak például az a technikája, hogy kiáll az asztala elé és ott mutat trükköket (ezzel teljesen blokkolva a forgalmat), viszont működött a dolog, mert nem tudtál úgy átjutni a következő standokhoz, hogy ne nézz végig legalább 2 trükköt. George Iglesias-nak meg a következő megállító szövege volt: "Where are you from?" - kérdezte. "Hungary." - válaszoltam. Erre ő: "Oh, Soma! He is a great friend! Now look at this!" és már mutatta is a trükköt. Majd mikor mentem tovább már hallottam, hogy szólítja le a következő csoportot: "Where are you from?" - kérdezte. "Netherlands." - válaszolták. Erre ő: "Oh, Hans Klok! He is a great friend! Now look at this!". Hát nem mondom, kicsit úgy éreztem magam mint az egyszeri csaj, aki rájön, hogy a pasinak egy bevált csajozós dumája van és mindenkinél ugyanazzal próbálkozik. Ennél talán már csak az volt durvább, hogy néhány kereskedő csak úgy magának is mutogatott trükköket, mikor senki nem volt a standnál. Na ez elég szürreális látványt nyújtott.
Mi a karzaton árultunk, ahol kicsit nyugisabb volt, az embereknek jobban volt terük és idejük a trükköket megnézni kérdezni róluk. Marcin és rajtam kívül szinte végig ott volt a standnál Stefan Olchewski (a tavalyi FISM-ön 3. lett mentálban - úgy hogy ugye első díjat szinte soha nem adnak ki ebben a kategóriában). Nagyon jó volt vele megismerkedni, zseniális ötletei vannak, bár nem a most divatos mentál vonalat viszi (a trükkjeiben nem használ elektronikát, titkos segítőket, pre-show-t). Talán az ő személyes jelenlétének és a folyamatos trükkbemutatásnak, annak hogy először volt ott a cég, na meg a dvd-k mellé ajándékba adott poénos kitűzőknek köszönhetően hál' Istennek elég jól alakult a Mystique Factory-nek az idei blackpool-i jelenlét. Régebben mindig furcsálltam, hogy a kereskedők sokszor nem néznek meg a műsorból szinte semmit, most hogy ezt először kipróbáltam, valahol meg tudom érteni, hogy 8 óra folyamatos trükkmutogatás és szájtépés után nem az minden vágya az embernek, hogy 3 órán át bűvészeket nézzen. Na de térjünk rá a program szakmai részére:
Első nap (február 22, péntek) szemináriumot tartott többek között Jay Scott Berry, Nicholas Einhorn, Dirk
Losander, Colin McLeod, Johan Stahl és Matthew Wright. És volt close-up gála Steve Evans műsorvezetésével és az alábbi fellépőkkel: Phil Cass, Nicholas Einhorn, Patrick Lehnen, Jan Logemann, Simon Lovell, Mark Mason, Joe Monti és Anthony Owen. Ebből én semmit nem láttam, a beszámolók szerint Jay Scott Berry szokásos sleevelős-topitolós dolgait magyarázta, Losander meg meglepő módon a lebegtetést válaszotta témának, de kicsit dealer demo érzetet keltett.
Viszont az esti gálát semmiképp nem hagytam volna ki. Az első napi színpadi gálában ugyanis a műsorvezetőt leszámítva kizárólag koreai fellépők voltak. Egész pontosan a tavalyi FISM-ön díjat nyert 9 koreai produkcióból nyolc benne volt a gálában. Én azzal a prekoncepcióval ültem be a gálára, hogy most aztán fogok látni egymás után kilenc nagyon jó, de szinte tökéletesen egyforma számot, ami így ebben a formában rohadt unalmas lesz. Ehhez képest elég változatos volt a műsor és egyértelműen a rendezvény legszínvonalasabb gálája. A műsorvezető Vittorio Marino egy igazi olasz ripacs, aki vizuális gagekkel operált (bejött kezek nélkül, óriásként, törpeként, struccháton, fakírként stb.) nagyon jó választásnak bizonyult: részben mert nagyon más volt mint a többi műsorszám, részben pedig mert a közönség kb. fele igencsak nemzetközi volt, így a vizuális gagek nekik jobban bejöttek. Így a video alapján most lehet, hogy vérgáznak tűnik a dolog, de ott élőben én széjjel röhögtem magam rajta:
Összességében elmondható, hogy a koreaiak legalább egy, de inkább két ligával feljebb játszanak, mint mindenki más. Talán Tim Ellis fogalmazta meg a legjobban: "Olyan, mintha mindenki más a 60-as években ragadt volna és időutazó koreai bűvészek idejöttek volna, hogy megmutassák milyen lesz a bűvészet 2013-ban." Ezek a számok valahogy nagyon egybe vannak rakva: ki vannak találva a karakterek, a műsoroknak íve és hangulata van és a közönségben ülő bűvészeknek fogalma sincs arról, hogy pontosan hogyan csinálják a trükköket: nemhogy nem érezhetőek a tankolások: hanem egyszerűen mintha nem is lennének. Nincs üresjárat, felkészülés a következő effektre, csak hatások egymás után. Nagyon nem is emelem ki, hogy melyik produkcióknál volt standing ovation. Egyszerűbb lenne azt a hármat kiemelni, ahol csak a közönség egy része állt fel és nem a teljes közönség mint a többieknél.
Elsőként Yuji Yasuda (nemzetiségét tekintve japán, de a koreai bűvész egyetemi kar egyik tanára, kulcsszerepe van a csak koreai csodaként emlegetett elmúlt évekbeli sikerben) lépett a színpadra és sokat elmond a gála színvonaláról, hogy ez az egyébként teljesen rendben lévő produkció volt a leggyengébb szám a gálában. Nagy ázsiai kosztümben megjelentetett vagy 50 esernyőt, legyezőket, virágokat.
Aztán Lukas következett, aki 2. lett manipulációban. Okosan megoldották, hogy a három golyós-kártyás manipuláció helyezettet egymástól távol tették a műsorban. Ezek a koreaiak valahogy úgy tudják forgatni a kártyákat, mintha pillangók röpködnének a kezeik körül. Nála visszatérő elem volt, hogy minden kellék virággá vagy konfettivé változott. Minden kelléke hófehér. Nagyon elegánsan dolgozik, én csak egyedül ezt a nagy szenvedő fejet nem tudom hová tenni, amit a műsoruk közben többen vágnak közülük. (A 7. perctől láthattok részleteket a műsorából):
Aztán Nicky Yang következett: végre egy biliárdgolyós műsor, aminek biliárd témája van. Dákókkal, kértákkal, kesztyűvel és golyótartóval bűvészkedett. Nagyon dinamikus volt és nagyon más mint a többiek. Running gag-ként mindig eltűnt a kesztyűje és megjelent az egyik dákó végén.
Őt Kim Hyun Joon követte, aki 3. lett tavaly a FISM-ön manipulációban. Talán technikailag ő a legfelkészültebb a három helyezett közül, mégis valami hiányzik a színpadi személyiségéből ahhoz, hogy felérjen az első kettőhöz. De hihetetlenül pontosan dolgozik és nagyon egybe van rakva a műsora.
A következő fellépő Lee Hun volt, akinél előszőr nem is nagyon értettem, hogy ugyan már mit keres itt ez a srác, mert azért a többi manipulátornál gyengébb volt a műsora: kártyákkal és távirányítókkal bűvészkedett. Aztán egyszer csak megnyomta a távirányítón a gyorsvisszatekerés gombot és megcsinálta az egész addigi műsorát visszafelé: repültek vissza a kártyák a földről a kezébe, majd vissza a dobozba, a nyolc távirányító visszaszíneződött, majd ismét egy lett stb. Az ötlet nagyon jó, a kivitelezés egy fokkal talán lehetne kidolgozottabb és ötletesebb és akkor tökéletes lenne, így csak elég jó.
Aki pedig ezután jött, az szerintem az este legjobb műsora volt: Haon Gun T-Shirt Act-je. A srác vállfákon lógó pólókkal, kólásdobozokkal bűvészkedik egészen elképesztő módon. Meg sem számoltam hány ruhacserét és utána visszaöltözést (!) és pólóátszínezést csinált, de mindezt úgy, hogy volt értelme: a madaras-tojásos rész például egy egész kis történet a műsoron belül. Nem véletlenül kapott díjat a legeredetibb előadásért. Az alábbi felvétel elég régi és nem is a teljes műsor van rajta:
Majd Ted Kim lépett színpadra, aki egy egészen elképesztő black-art és vetítés kombinációt adott elő: fehér ruhában és asztallal dolgozott és a legkülönfélébb dolgokat vetítették rá, amik később valóságossá váltak. Hihetetlenül kreatív és szórakoztató műsor volt: super mario lett belőle, pacman ment végig rajta, tetris elemeket, gyümölcsöket, virágokat, óriás lego elemeket jelentetett meg. És a végén egy quick change-el ő és az asztala is átalakult olyanná, mint a legutolsó rávetített kép. Wow.
Aki ezek után lép színpadra annak nem lesz könnyű dolga - gondoltam és Yang Jae Yeongnak nem is volt. Egy komikus manipuláció számot adott elő, és itt is nagyon el volt találva a karakter. Egy szerencsétlen figurát hozott, aki nagyon izgul és nem akar sikerülni neki semmi. Szakmailag egy német vagy francia top manipulátor színvonalát hozta (ami ebben a koreai mezőnyben elég gyengének számít), de nagyon szórakoztató és üdítően más volt.
Végül pedig a nagyágyú a 2012-es FISM nagydíjas Yu Ho Jin. Azért van ebben a srácban valami, ami csodálatra készteti az embert. Minden mozdulat a helyén, fel sem merül, hogy esetleg bármi hiba lehet, hogy csak egyetlen kártya akár 10 centivel odébb érjen földet, mint ahova kell neki. Csak ezt a nagyon szenvedő fejet nem tudom hová tenni, amit közben vág.
A műsor után Great Kővári-val beszélgettem egy jót. Ez volt az első nap, ha lesz rá érdeklődés (hahó, eljutott egyáltalán idáig valaki?!), és időm is lesz rá, akkor majd megírom a 2. és 3. napot is.