A bűvészek folyton panaszkodnak. És nem csak itthon. Nemrég olvastam egy 1962-es bűvészkönyv előszavában a szerzőt a színházak és lokálok bezárásáról és a fellépési lehetőségek szűküléséről keseregni. És most pedig rábukkantam az alábbi cikkre. Ali Bongo azóta ugye meghalt, Anthony Owen pedig a Barry & Stuart, Derren Brown és Ben Earl tv műsorait gyártó Objective Productions alapító-vezetőjeként tengeti napjait. Beidézem a teljes cikket:

Manapság a brit bűvészeknek egyre kevesebb alkalmuk nyílik arra, hogy közönség előtt mutassák be tudományukat, arra kényszerülnek hát, hogy olyan vállalatvezetőknek adják el szakértelmüket, akik varázserővel akarják elkápráztatni klienseiket.
"Ez inkább üzlet már, mint mutatvány - idézi a Reuters Ali Bongo londoni bűvész-sztárt, aki 65 éve ámítja el a közönséget, és most televíziós show-k számára kreál trükköket. Azoknak a bűvészeknek, akik bankjegyeket akarnak kalapból előhúzni, Ali Bongo azt tanácsolja, hogy ne csak a varázslás mesterségét tanulják ki, hanem a marketinget is. "Az első mutatványom volt, hogy kezembe vettem egy gyufaskatulyát, és ez "magától" felállt. Még ma is csinálom a trükköt" - mondja a sztár.
Vele egykorú kollegái egyre rejtélyesebbnek találják, hogy hogyan lehet megélni ebből a rejtélyekkel teli szakmából. Középkorú bűvészek százával gyűlnek össze a Magic Circle-ben, a Bűvös Körben, a legismertebb brit bűvészegyesületben, amelynek székhelye egy londoni mellékutcában található. A zodiákus jegyeit ábrázoló kerek asztaloknál beszélgetnek és kártyatrükköket mutatnak be egymásnak hivatásosak és amatőrök. Itt-ott látni színes csokornyakkendőt és kecskeszakállt, de fehér kesztyűt és köpenyt sehol.
"Parlamenti képviselőtől ablakpucolóig mindenki megtalálható itt" - mondja Jack Delvin, a Bűvös Kör titoktartási tanácsának tagja, aki gyermekek szórakoztatására szakosodott. Nosztalgiával emlékezik vissza az 1940-es és 1950-es évekre, amikor az illuzionisták aranykorukat élték. Minden áldott este ezrek mentek Nagy-Britannia-szerte varieté színházba, amelyben gyakran a bűvész volt a főattrakció. De aztán jött a televízió...

A manapság boldogulni kívánó bűvésznek el kell felejtenie azt az időt, amikor cilinderes illuzionisták fűrésszel "darabolták fel" a nekik segédkező, csillogó ruhát viselő hölgyeket. Az ilyesmi már kiment a divatból. "Változtatnunk kell, hogy ne haljunk éhen", mondja a 26 éves Anthony Owen, aki három ifjú társával öt évvel ezelőtt bűvészcéget alapított. Arra tanítanak meg menedzsereket, hogyan tehetik egy kicsit élénkebbé az árubemutatókat. Igazgatóknak segítenek abban, hogy hallgatóságukat el tudják kápráztatni. A kis cég olyan nagy társaságoknak dolgozott már, mint a British Airways és a British Telecom.

A Bűvös Kör múzeumában megtekinthetők egy letűnt korszak megfejthetetlenül rejtélyes tárgyi leletei, "pisztolyokat eltüntető zsebkendő", óriáslakatok szabadulók számára, hasbeszélők bábui, mobil nyaktilók. A titkos könyvtárba menet Jack Devin bizalmasan közli, hogy a bűvészeknek az életbenmaradáshoz mindig is a tájékoztatás boszorkánymestereinek kellett lenniük. A máguskézikönyvek ezreit csak a tagok kölcsönözhetik ki, akiket eskü kötelez a titoktartásra. De van egy kivétel, amelyet a könyvtáros hajlandó megmutatni: A boszorkányság leleplezése című könyv 1665-ből. Akkoriban íródott, amikor ördögimádás vádjával ezreket égettek el máglyán. Szerzője annak bebizonyításával remélte megmenteni a bűvészeket, hogy mutatványaik egyszerű trükkök, nem pedig a Sátán művei. +++

London, 1999. június 28.

(MTI-Panoráma) -