Egy bűvész karrierjének csúcspontja kétségtelenül egy több éves las vegas-i szerződés volt, saját színházteremben évtizedeken át. Nagyon sok bűvész vágya ma is, hogy ő legyen a következő Lance Burton vagy Siegfried & Roy. De a legnagyobb neveket leszámítva nem nagyon hallani az utóbbi években arról, hogy bármilyen bűvész akárcsak néhány éves szerződést is kapna. Ami jellemző: kibérelheted a kaszinók színháztermeit, gondoskodj magad a reklámról és amíg fizeted a bérleti díjat maradhatsz. Két-három havonta váltják egymást az új műsorok bizonyos helyeken. Sok bűvész próbálkozik, de nem nagyon jár sikerrel. A kaszinóknak persze ez rövid távon jó, hiszen megvan a fix bevételük, akár van közönség, akár nincs és még műsort is kapnak.

A neves előadóknál persze más a helyzet: Copperfield és Penn & Tellerék is nemrég írtak alá többéves szerződéseket (ami nem véletlen, mivel szinte minden héten előkelő helyen szerepelnek a vegasi jegyeladási listákon). Ugyanúgy ahogy más műfajban pl. Santana vagy Celine Dion sem küszködik jegyeladási gondokkal. Bár úgy tűnik a nagy műsorok közül a Cirque du Soleil például kicsit túltervezte magát, párhuzamosan futó egyébként kitűnő 6-7 műsorukra egyre olcsóbbak a jegyek, és így is gyakran félházzal mennek. Viszont sorra dőlnek be azok a bűvész show-k, amik ugyan viszonylag nagy költségvetésűek (sok szereplő és kellék), de a főszereplő bűvész nem "A" listás sztár. Hol van már Amazing Jonathan, Lance Burton, Brett Daniels, Steve Wyrick, Rick Thomas, Dirk Arthur?

A haknisták viszont még valahogy mindig megélnek: a closeup-osok, a színpadi egy vagy kétszemélyes műsorok 1-2 pakolóemberrel még megfizethetőek a kisebb helyeknek. De kezd eltűnni a műsorok "középkategóriája".

Mindez azért lenne, mert annyival kevesebben mennek vegasba? Mindössze a válsággal lenne magyarázható minden? Szerintem nem kizárólag. Ha végignézünk a vegasi showk nézőterein, akkor a következőt látjuk: nagyrészt családok és nyugdíjasok ülnek a sokszor foghíjas széksorokon. Mennek persze vegasba húszon-harminc éves fiatalok is, de ők inkább a nightklubbokba mennek, ahol menő és kevésbé menő dj-k adják a talpalávalót. A kaszinók felismerték ebben a lehetőséget és sorra nyíltak az újabb klubok, ahová a magas belépő árak mellett is özönlenek az emberek. Ismerős a helyzet?

Talán furcsának tűnhet a párhozam, de én úgy látom, hogy hasonló folyamatok zajlanak most vegasban, mint a kilencvenes években Budapesten. Akkor sorra szűntek meg a műsorok a szórakozóhelyeken és ezzel párhozamosan egyre több disco és klub nyílt. 

Az üresedő színháztermek most már a kaszinókat is aggasztják. Nemrég kezdeményezték a kaszinók egy közös szervezet létrehozását, ahol együtt megpróbálnak megoldást találni a problémára. Lehet, hogy hamarosan vegasra nem mint a világ szórakoztatási fővárosa, hanem mint a nightculbok fővárosa fognak hivatkozni?