A Corodini gyűrű idei díjazottja, minden idők egyik legsikeresebb bűvésze ma 90 éves. Ebből az alkalomból készítettem vele telefonos interjút, aminek leiratát alább olvashatjátok.

- Jó napot, illetve talán Manilában már inkább jó estét, Pali bácsi! Ezúton is még egyszer gratulálok a Corodini gyűrűhöz és szeretnék Boldog születésnapot kívánni.

- Kedves Botond, köszönöm szépen! Elnézést, ha esetleg néha keresném a szavakat, vagy nem olyan folyékonyan beszélnék, de körülbelül húsz éve nem beszéltem senkivel magyarul. Itt Manilában csak öt magyar él, csak ritkán találkozunk és akkor is angolul beszélünk egymással. Számos díjat kaptam már életemben, de gyűrűt még soha. És különösen jól esik, hogy ezt a díjat a magyar bűvészek adták. Köszönöm a Corodini Országos Bűvész Egyesületnek. Különösen azért kedves nekem ez a díj, mert Corodinit személyesen is ismertem, neki köszönhetem, hogy profi bűvész lettem. 

- Ön Bécsben született, hogyan telt a gyermekkora?

- Mi magyar állampolgárokként éltünk Ausztriában, otthon magyarul és németül beszéltünk. És bár apám évtizedeket töltött német nyelvterületen, de a der, die, dast sosem sikerült teljesen megtanulnia. A családunkban több generációra visszamenőleg mérnökök voltak, én lettem az első előadóművész, a "fekete bárány" a családban. Apám gépészmérnök volt, az Anschluss idején Berlinben kapott állást, így átköltöztünk oda. Ami nekem nagyszerű volt, mert ott láthattam a kor legnagyobb bűvészmestereit. 

- Ott kapta élete első komolyabb szerződését is egy mulatóba, ugye?

- Egy nyári táborban látott meg bűvészkedni a híres Kabarett der Komiker igazgatója és rögtön le is szerződtetett. Délelőtt gimnáziumba jártam, délután felléptem a mulatóban. Csak a délutáni műsorban léphettem fel, mert még nem voltam nagykorú.

- Ekkoriban találta ki a védjegyévé vált varázs sót is?

- Igen, egy neves német bűvésztől láttam hogy belenyúl a zsebébe és mintha sót szórna az eltüntetendő dologra. És innen jött az ötlet, hogy egy rendes sószórót használjak erre. Aztán később ezt rengetegen átvették Fred Kapstól kezdve mindenki csinálta.

- Hogyan került hadifogságba?

- Ez nagyon egyszerű volt. 18 évesen kaptam behívót, be kellett vonulnom katonának. Az oroszok elkaptak 1943-ban, rám fogták a fegyvert és le akartak lőni. Nekem hirtelen eszembe jutott, hogy van a zsebemben egy pakli kártya. Csak annyit mondtam nekik: "Artist!". Ez egy nemzetközi szó, ugyanaz franciául, németül, angolul, svédül, magyarul, oroszul. Elkezdtem nekik kártyatrükköket mutatni, mínusz 25 fokban. Erre elkezdtek nevetni és életben hagytak. 4,5 évet töltöttem fogságban. Szerencsére megengedték, hogy a többi hadifoglyot és a katonákat szórakoztassam, így rengeteget bűvészkedhettem, volt időm gyakorolni.

- Hogyan került Magyarországra?

- Apám visszajött Budapestre és 1947-ben beadta a visszahonosítási kérelmünket, így már nem német, hanem magyar állampolgárként kezeltek és az első magyar transzporttal jöttem Budapestre. Itthon pedig elhatároztam, hogy profi bűvész leszek.

- És ekkor találkozott Corodinivel?   

- Igen, mikor hazajöttem a hadifogság után Corodini Mester volt az Artista szakszervezet elnöke. Jelentkeztem nála, ő pedig mondta, hogy: mutassa mit tud! Elkezdtem chichago-i golyókat mutatni, három perc után leállított. Azt mondta, nagyon jó. És szólt a titkárnőjének, hogy írja meg nekem a működési engedélyt. 

- Könnyen elindult a karrierje itthon? Könnyen kapott szerződéseket?

- Igen, nagyon hamar sikerem lett. Egymás után kaptam a szerzőseket: Royal Revü, Budagyöngye, Emke Grill, Moulin Rouge... Sok újságcikk jelent meg rólam.

- Igaz, hogy Ön és Rodolfo rivalizáltak egymással?

- Igen, mivel ő volt a Nagymester, én pedig csak most jöttem haza a hadifogságból, mégis ugyanolyan vagy nagyobb sikert csináltam mint ő. És sokkal változatosabb műsort csináltam, míg ő mindig ugyanazt az egyébként nagyon jó műsort adta elő. Aztán később sokat beszélgettünk és teljesen normálissá vált közöttünk a viszony.

- 1956-ban, a forradalom idején elhagyta az országot.

- Azt vettem a fejembe, hogy külföldön csinálok karriert. Nem csak a vasfüggöny mögött, hanem azon túl is szerettem volna szórakoztatni. Először Bécsba mentem, majd Spanyolországba, Svédországba, Finnországba. De Párizs jelentette az igazi áttörést. Ott voltak abban az időben a legkomolyabb műsorok. Ott sokat dolgoztam és nagyon sok szerződést kaptam onnan.

- Később volt még kapcsolata a hazai bűvészek közül valakivel?

- Igen, külföldi bűvészkongresszusokon sokat találkoztam Figaróval a bűvészboltossal.

- Hogyan jött az ötlet, hogy nemzetközi beszélő bűvész legyen?

- Engem óriási nyelvi tehetséggel áldott meg a sors. Mikor kimentem Spanyolországba, meg kellett tanulnom a műsort spanyolul. Semmi mást nem tudtam, csak ami a műsoromhoz kellett, azt is csak fonetikusan. De egy kiló kenyeret nem tudtam kérni. Viszont mire véget ért a szerződésem, 3 hónap alatt megtanultam a nyelvet. És ugyanez történt Svédországban, Franciaországban. Az orosz ugye nem volt probléma, arra volt 4,5 évem a hadifogságban. És mivel én nagy nemzetközi hotelekben dolgoztam, ahol vegyes a közönség azt vettem észre, hogyha mondok néhány szót olaszul, az olasz néző úgy érzi: nekem szólt a műsor, de mondok néhány szót németül és akkor a német néző is úgy érzi neki szólt. És még az a néző is megérti az egészet, aki egyik nyelvet sem beszéli.

- Százharminc tv showban szerepelt szerte a világon, számos díjat nyert, negyvenhat országban lépett fel a legnagyobb szállodákban, királyok, politikusok, hírességek előtt: még a pápának is bűvészkedett. Mire a legbüszkébb?

- Hogy senkinek nem lettem a másolata, egyéni stílust alakítottam ki. Ugyanúgy, ahogy David Copperfieldet sem lehet utánozni, Paul Potassy-t sem.

- Mi a sikerének a titka?

- Hogy európai vagyok. Életemben dolgoztam egy keveset Amerikában is, de az én igazi erőm abban rejlik, hogy intelligens humort csinálok. Sosem aláztam meg nézőt, nem voltam vele durva amit ott kint sokat lehet látni. Nagyon jó iskolákba járattak a szüleim, sok nyelvet beszélek, így aki megnézi a műsoromat az érzi, hogy ez az ember nem csak egy bűvész, mögötte több van. Nevezhetjük ezt európai sármnak, karizmának, de szerintem ez az ami megkülönböztetett sok más előadótól. 

- Mit tanácsol fiatal bűvészeknek, akik profik szeretnének lenni?

- Ne próbáljanak nemzetközi karriert befutni. Az én időmben ez más volt. Talán volt 10 olyan komoly bűvész, aki nemzetközileg dolgozott. Ma minden országban van 10-20-30 kiváló bűvész. Próbáljanak meg a saját országukban érvényesülni és ott minél többet elérni. Ott van például Fred Kaps, aki nagyon keveset dolgozott Hollandián kívül, ott viszont komoly karriert futott be, de számos példát lehetne még mondani. Ma már szerintem nem lehet párhuzamosan annyi országban sikert elérni, mint ahogyan azt én az én időmben megtettem. 

- Köszönöm szépen a beszélgetést. Még egyszer Boldog Születésnapot kívánok! Jó egészséget Önnek és feleségének!

- Én örülök, hogy ilyen hosszan beszélhettünk. Már annyi levelet váltottunk, hogy már úgy érzem egész jól ismerem magát. Várom majd a hívását a 95. születésnapomon is, amikor maga még csak 35 éves lesz.