Úgy gondolom, hogy a magyar mágiának teszek szolgálatot akkor, amikor kiemelek a feledés homályából egy, a korának legügyesebb, legtehetségesebb, bár amatőr volta miatt csak szűk körben ismert mágus nagyságot. Ez a nagyság alszászi Vitál Alajos érseki bíró, a hétszemélyes tábla elnöke volt, aki nagy kézügyességével, mutatványok százait szülő éles agyával és vagyont érő felszerelésével a mai kornak is legjavai közé számítódnék.

1817-ben született Pozsony megyében, Alsó-Csallóközben, Nyárodon. Tudományos életéről megbízható adatokat nem tudtam összegyűjteni. Annyi azonban bizonyos, hogy hivatalában nagy tekintélyre tehetett szert, és benső barátság fűzte össze kora nevezetes férfiaival. Legjobb barátja Széll Kálmán volt.

Mint jó fizetésű és amúgy is vagyonos agglegény Jókán, a saját maga által tervezett és épített kastélyban sok szabadidejét elsősorban a bűvészetnek szentelte. Járatos volt a tudomány minden ágában. Nagy könyvtár, műgyűjtemény és híres pénz és éremgyűjtemény maradt fenn utána. Mindenféle hangszeren játszott. Szerette a természetet. Saját maga által kezelt kertjében a legritkább növények pompáztak, és a különféle állatok egész serege vette körül.

Mondhatni egész vagyonát nagy szenvedélyének a bűvészetnek szentelte. Már gyermekkora óta érdekelte ez a kedves komoly játék, és alig várta anyagi függetlenségét, hogy tervei százait megvalósíthassa. Mikor ez végre elérkezett, megépítette furfangos kastélyát, melynek nem volt párja.

Hogy teljes képet nyerhessünk a kastélyról és annak tudós uráról, pergessük visszafelé az idő kerekét, és vegyünk részt egy estélyen, melyet egy alkalommal jó barátai számára ad.

Szép kert s benne csinos, de kívülről közönségesnek látszó kastély. Kíváncsian állok meg a rácsos kapu előtt, és a húzós csengő megrántásával kérem bebocsájtásomat. Pár másodperc eltelte után a kapu magától feltáródik. Keresztülsétálok a parkszerű virágos kerten, és csodálattal szívom be a mámorító illatot, s szemlélem a furcsa ismeretlen növényeket, a kisebb-nagyobb szökőkutakat és művészi szobrokat.

Vastag tölgyfa ajtó elé érek, mely szintén magától felpattan. Átsétálok egy kisebb előszobán ott ismét egy másik ajtót látok. Mivel ez magától fel nem nyílik magam teszem kilincsre a kezem. Pillanatig még sötét a helyiség, ahová belépek. Majd a csendet csattanás zavarja, és hirtelen, mintegy a föld alól, elém terem egy vas-vitéz, ki a jobbjában levő bárddal tiszteleg s a baljában lévő lámpával nyújt világot. Miután meglepetésemből magamhoz térek, látom csak, hogy egy képcsarnokba léptem be, hol tisztes ősz szakállú magyar ruhás ősök mosolyognak le reám vastag aranykeretek közül. A következő terem egy szép szalon, hol bátran üdvözölhetem a tudós, művész, az orvos és egyéb előkelő ismerőseimet.

A házigazdáról van szó, ki mindez ideig nem mutatkozott. Csodálatos egy ember ez az Alajos, mondja egy orvos. A jókai nép félve tiszteli. Hatalmát az ördögtől tulajdonítja, bár jóba lehet az éggel is. Sokan látták úgy éjfél felé, hogy tizenkét lepedős alak repül be a padlás ablakán. Azt mondják, a tizenkét apostol oszt tanácsot a ház urának.

Tudjátok-e, hogy sokan tartoztak neki a parasztok közül? És hogy azt hogyan hajtotta be? Kivitte őket búzaföldjére, és megkérdezte a kalászokat, lészen-e bő és jó termés, ha nem fizetnek az adósok? A búzakalászok erre mind nemet intettek. A parasztok pedig megrémülve siettek fizetni.

Gongütés szakítja félbe a beszédet. A szemben levő nehéz selyembársony függöny hirtelen szétnyílik, és látjuk nemes házigazdánkat díszes magyarjában.

Legyetek üdvözölve kedves vendég-barátaim, és nézzétek el hosszas várakoztatásotokat. És hogy ne hiába töltöttétek légyen drága időtöket, bemutatom néktek mágikus tudásomat.

Látjátok e kis virágmagot, ha a cserép földbe elültetem és hengerrel befödöm, alig, hogy háromig számlálok, ím mily csodás rózsabokor nő belőle ki.

Nézzétek, mint fakadnak ki a rózsabimbók, feslenek belőle illatos rózsák. De amily gyorsan születtek, oly gyorsan távozik is belőlük az élet. A virágok már hervadnak és már sárgul a levél. És kissé letakarva csak az üres cserép föld marad meg csupán.

Az egyik díszes asztalkáról egy kard emelkedik a levegőbe, ide-oda lebeg, majd függőlegesen megáll, mint Damocles kardja, a bűvész felett.

A levegőből kapkod friss tyúktojásokat, amelyekből kis csirkék kelnek ki sorjában. Ezeket nagy dobozba téve nagy tyúkokká változtatja át.

Kezéből eltűnik egy madaras kalitka. Majd számtalan virág varázsolódik elő. Papírból alakokat vág ki, amik vidám táncokat lejtenek előtte. Egy bájos kislányt álló helyzetből eltüntet. Egy széphangú aranycsengőből búzát és sokféle cukrot ráz a nézők ölébe. Végül megtölti egy klakk kalapból az egész házi színpadot.

Az előadást jól megérdemelt tapsok követik, amiket szerényen köszön meg a koronázatlan bűvészkirály.

Bizonyára megéheztetek kedves barátaim. Íme ez ajtón beljebb kerüljetek.

A sok szép csodálatos dologtól magunkhoz térni sem tudunk, mikor újabb csodát lát tágra nyílt szemünk.

Egy nagy teremben körben sok szék, de asztal sehol sem. Foglaljatok tán helyet, urak.

Egy pillanatra éji sötétség. Majd ámuló szemünk előtt egy dúsan terített asztal áll. A földből díszes ruhás vaspincérek pattannak elő, és szépen körbe-körbe hordják a finom étkeket.

Ihatnánk is uraim! – mond a házigazda – botjával érinti az asztal közepét, honnan egy csodás borszökőkút száll fel, kielégítendő a szomjas torkokat.

Vacsora alatt sok apró bűvészfogással ejti bámulatba vendégeit. Majd mint ügyes hipnotizőr, elaltat három fiatalembert, kiknek álmos tréfálkozásai víg hangulatot teremtettek.

Jó volna friss levegőt szívni. A teraszra hívja barátait. Mindenki sejti, hogy valami készül. Csillagos az éj, kint a kert végében hirtelen borulni kezd. Dörgés, villámlás, majd sűrű cseppekben hull az eső. A felhő hirtelen eltűnik az égről, és ismét csak a csendes csillagos éj látható. Mindezt megismétli, valahányszor csak vendégei kívánják.

Bemegyünk ezután oly szobákba, ahol eddig nem fordultunk meg. Mindegyik rejteget némi meglepetést az ámuló vendégek számára.

Az egyik szobában oly fényt vetít be, amelytől a tükörben a közeledő távozni látszik.

X. úr leül egy székre, mellyel együtt elnyeli a padló, és pár perc múlva egy képből lép elő. Elmondja, mily csodákat látott, míg közénk visszakerülhetett. Tündérek, manók stb. mint élő,k úgy mozogtak lent.

Egy másik szék felborul, ha ráülsz, vagy körös körül forog veled. Egy bronz oroszlán finom borral kínál, majd szivarral egy ezüstkutya.

Szédülő fejjel a sok látottaktól pihenésre térünk hát haza.

Elmesélve a látogatást, bemutattam egy amatőr mágust, aki kizárólag jó barátainak volt hajlandó játszani. Hívták sokszor királyi udvarba is, de mindig visszautasította azzal, hogy nem vásári komédiás.

Kastélya saját tervei alapján készült, mint már említettem, tele süllyesztőkkel, rugós szerkezetekkel, amikhez villamoserőt használt fel páratlan leleményességgel. Vidéken akkoriban még nem volt villany. Neki saját fejlesztője volt.

Állítólag valami Záborszky nevű úr volt a segítőtársa, aki hivatásos bűvész is volt. Azonkívül több szolgáját tanította ki a bűvészetre. A ház keresztül-kasul volt folyosókkal alápincézve és az egyes szobákkal összekötve. Minden gombnyomásra járt.

A bűvészeten kívül foglalkozott hipnotizálással, telepatikus mutatványokkal, gondolatolvasással tenyérjóslással és árnykép-vetítéssel.

Műsorából a nagyobb szabású technikai mutatványokon kívül nem hiányoztak a kisebb kézügyességi mutatványok sem.

Rengeteget írt, különösen bűvészeti vonatkozású dolgokat, melyek halála után két szekérrakományra valót tettek ki.

1878. szeptember 24-én halt meg 61 éves korában. Utolsó percéig a leglelkesebb mágus volt. Örökösei, kik a bűvészetet nem sokra becsülték, még 1879-ben a kastélyt átalakították. Betömték a süllyesztőket. Vasembereit ócskavasnak adták oda. Kéziratai és megmaradt bűvészszerszámai a padlás tölteléke lett, hol az egerek és a por nagy kárt tett bennük.

1929-ben adták el a kastélyt. A kéziratokat egy ószeres vitte el, aki valószínűleg tűzgyújtásra használta fel. A bűvészdolgok jórészt szemétre kerültek, mint haszontalan lim-lomok.

Egy pár apróság maradt meg csupán belőlük, hogy a család gyermekeinek szolgáljon játékszerül.

Így pusztítottak el hozzá nem értők, talán még a mai kor számára is újdonságokat tartalmazó nagy bűvész értékeket.

Mentsük meg legalább nevét és emlékét az örök enyészettől!.

A fenti szöveget dr. vattai Battha László írta, és a Magyar Amateur Mágusok Egyesülete 1931. nov. 23-án tartott zárt ülésén olvasta fel.

Ha szívesen olvasnál hasonló csemegéket a hazai bűvészet történetéből, akkor ajánlom a Magyar Mágia - Töredékek a magyar bűvészet történetéből című könyvet.

Kapható a Figaro Bűvészboltban és a Játékszerek Anno webáruházban.