Befejeződött a Csillag születik második szériája, s felvetődött bennem egy kérdés: "Miért nem volt számottevő sikere a bűvészetnek?" A két évvel ezelőtti CSSZ-ben és a mostaniban három kíváló bűvész tudott elindulni, s midannyiuknak csak egy elődöntő jutott (Fecó szerencséjére a válogató is képernyőre került, így kétszer lehetett tévében). Kijelenthetjük, hogy bűvészettel nem volt esély még csak a középdöntő első adásáig sem eljutni. Az előző szériában Hajnóczy Soma és Bodnár Pál versenyzett, Soma azóta világbajnok lett, ennél többet nem is érdemes róla mondani, hogy megítélhessük kvalitásait, Bodnár Pali pedig egy kimondottan tehetséges előadó, aki stílusával nagyon illett egy ilyen műsorba. A 2009-es Csillag születikben Galambos Fecó képviselte a szakmát, aki szintén magasan jegyzett bűvésznek számít (Vb bronzérem, állami kitüntetés, stb.), tehát tényként fogadhatjuk el hogy ennél erősebb bűvészmezőnyt nehéz összehozni, de az eredmények tudatában megint csak a kérdés marad: "Miért nem?"
Miért nem tudnak a bűvészek legalább egy fordulót túlélni? Ha kihagyjuk a különböző összeesküvés elméleteket (szándékosan kiejtik a bűvészetellenes erők a bűvészeket, meg ehhez hasonló marhaságok), s tudjuk objektíven szemlélni a saját szakmánkat, hivatásunkat, hobbynkat, szenvedélyünket (ki, minek nevezi), tán rátalálunk az autentikus válaszra.
A CSSZ lebonyolításának rendjéből következik, hogy bár vannak nézői szavazatok, de a zsűri véleménye nagyon sokat számít. Szirtes Tamás a musicalekre szakosodott Madách színház rendező, igazgatója, Oroszlány Szonja sokat játszik ilyen darabokban, Hernádi Juditnak van sanzonestje, értelemszerűen nekik a zene, az ének és a tánc lesz, amit érdeklődve néznek a többi műsorszám maximum egyszer válthatja ki tetszésüket. Fáy Miklósról nem tudom megítélni mi az a műfaj, amit szeret, legalábbis a hozzászólásaiból nekem nem sok információ jött le.
A versenyzők 3-4 percet kapnak egy produkcióra, amiről tudjuk hogy a bűvészetben kevés. Természetesen van ilyen időtartamú mutatvány, de általában abban egy csattanó van és ez kevés ahhoz, hogy továbbjutáshoz segítse az előadót. Hol vannak már azok az idők, mikor a Kiválasztottban húsz percet is kapott főműsoridőben egy bűvész? A megadott időn belül egy gyors manipulációs műsorszámra lenne lehetőség, de azt meg nehéz jól felvenni operatőrileg, így nem is lesz hatásos.
Az idei döntősöket és az első győztest (Utasi Árpi-t) megnézve jól megfigyelhető, hogy jó értelemben vett "szerethető figurák", nehéz sorsú, olykor fogyatékkal élő fiatalemberek, akiknek olykor önmaguk korlátait is át kell lépniük. Az ilyen szereplőket hamar szívükbe zárja a televízió néző, s szívesen küldi el az sms-t. Kimondhatjuk, hogy a tehetségkutatós tévéshowba, ők a tökéletes alanyok. Egy bűvész elméletileg a csodát "szállítja", azt a szerepet játsza, hogy képes csodát tenni, s ebbe a képbe nem illene bele a szerencsétlen sors, viszont így megvan az a hátrány, hogy a nézőközönség nem rajong, s ezzel az sms szavazatoknak is lőttek (kivéve, rokonok, barátok).
Meg is érkeztünk a legnagyobb problémához. Bűvészettel négy perc alatt, zenei aláfestéssel rettenetesen nehéz érzelmeket közvetíteni. Egy énekesnek egy jól kiválasztott dallal sikerülhet az emberek lelkét megszólítani, ami gyakorlatilag belépőjegy a következő fordulóra. A bűvészet inkább szórakoztató műfaj, de a reakció általában annyi lehetne, hogy "milyen ügyes vagy!" Táncolni, énekelni a társadalom nagy része szeret, így az ilyen produkciók az ő érdeklődési körükről szólnak, azt hiszem nem mondok túl nagy bölcsességet azzal, hogy a bűvészet viszonylag kevesek hobbyja.
Összegzésül el kell fogadnunk azt a tényt, hogy ilyen versenyeken, televíziós tehetségkutatókban nem lehet felvenni a versenyt bűvészettel az énekesekkel, táncosokkal szemben, ami azonban nem jelenti azt, hogy nem érdemes propagálni a műfajt. Javaslom a fiataloknak, hogy legközelebbi lehetőséget minél többen ragadják meg, s induljanak el, hogy jelezzék a tévénézőknek, léteznek tehetséges, ifjú bűvészek.








.jpg)





Fókuszban a magyar bűvészvilág - a Unit magazin legújabb számában (ami már megtalálható a mozikban és kávézókban) egyszerre négy bűvésszel olvashattok interjút Új Rodolfók és Cipollák címmel (köszi a tippet Batka Annamáriának):
December 27-én vasárnap 10.55-kor (ismétlés 17.05-kor) A nagy mágusok kulisszatitkai című sorozat első részét adja a Cool tv. Ez az első 1997-1998-as álarcos mágus sorozat (4 részes), amit annak idején az RTL Klub is adott (eredeti címe Breaking the Magician’s Code: Magic’s Biggest Secrets Finally Revealed). A műsor gyakorlatilag az összes jelentős illúziószámot leleplezi. .jpg)

Az adatok továbbra is gyűlnek, de a tendenciák így is nagyon jól látszanak már. Néhány érdekesség:

Hétvégén zajlott Londonban az egyre rangosabb International Magic Convention, amit a szakmabeliek csak Ron McMillan kongresszusként szoktak emlegetni. A kongresszus talán legfőbb eseménye a David Berglas International Award Ceremony. Ezt a díjat minden évben olyan bűvésznek ítélik, aki életművével sokat tett a bűvészetért, előremozdította művészetünket. A díjazott személye egészen az átadás pillanatáig titok (a tavalyi díjazott Uri Geller volt). A díjat David Berglas adta át, méghozzá nemis akárhogyan: mivel David Copperfield nem tudott eljönni vegasi showja miatt, ezért élő video feeden keresztül vette át a díjat. David Berglas eltűntette a díjat Londonban, majd az a következő pillanatban megjelent Copperfield kezében Vegasban! Mindezek után Copperfield közel egy órán át válaszolt a közönség kérdéseire: többek között arra, hogy mikor várható európai turné (ha minden igaz 2010/2011), lesz-e új tv special (egy darabig biztos nem), mesélt a legújabb passziójáról (vett 11 db egzotikus szigetet -
A kongresszus ezen kívül is sok sztárt vonultatott fel: Armando Lucero, Arturo Brachetti, Tina Lenert, Han Seol Hui, Noel Britten, Rene Lavand - csak néhány név a szeminaristák, gálázók közül. A rendezvényen a magyar díler trio (Astor, Joker, Jupiter) is képviseltette magát az árusok között. A versenyen Dr. Szabó G. Gábor (új művésznevén Dr. Gabor) is indult és a gála előtt a laikus nézőknek a színház lobby-jában close-up bűvészkedett. Andrew Webb véleménye Gábor műsoráról: Szabo did some extremely strong card work, with a number of nice ideas, colour changing backs, transposing cards, and a nice card from box. Although from comments around me, there was a little too much in there and a few people seemed to loose the flow of the set, but entertaining and technically good. Craig Michell ezt írta róla: Dr Gabor from Hungary entertained with a sandwich ace routine along with signed card in deck. No great shakes. A verseny eredménye: 1. Johan Stahl (Svédország), 2. Woody Aragon (Spanyolország), 3. Rob James (UK), különdíjak: Alexander Popov (Oroszország), John van der Put (UK) és Charming Choi (Dél-Korea).
A legtöbb fiatal bűvész igen hamar szembesül azzal, hogy az általa megtanult mutatványok 90%-a gyakorlatilag bemutathatatlan, ha elmegy egy rendezvényre fellépni. A kreatívabb előadók természetesen gyorsan tanulnak, s repertoárjukat fejleszteni kezdik az úgynevezett "haknimutatványokkal", melyek nem képviselnek kevesebb értéket, pusztán legfőbb ismérveik, hogy egyszerűek, a közönség számára könnyen érthetőek, minden irányból nézhetőek, s nem igényelnek hosszas előkészületeket, illetve nem olyan nehéz cipelni a kellékeket hozzájuk.
Ha más előadóművészeti ágazatokat nézünk, szinte mindegyiknél a "haknizás" a szükséges rossz. Énekesek, színészek, de még az artisták is azért járnak el rendezvényekre fellépni, mert plusz jövedelemre akarnak szert tenni, de nem tekintik művészeti szempontból jelentősnek. Sokszor el is hallgatják ezeket a fellépéseket, míg a bűvészetben ez hatalmas büszkeség. Aki azonban sokat haknizik, annak előbb-utóbb csak azokra a mutatványokra lesz érdeklődése, amik mindenhol bemutathatóak, s szép lassan a bűvészet leegyszerűsödik. A pillanat, amikor pedig hakniműfajjá avanzsálódik a bűvészet, egyben "ítélet napja" is, mert ekkor megszűnik igazi művészet lenni.
Gyermek bűvésszínház, játszóház alapítása elősegítené, hogy a gyerekműsorok ne csak fordítózsákból és lufihajtogatásból álljanak. Nagyon jók a kezdeményezések, amikor a fiatalok (uemesek) kimennek az utcára bűvészkedni, hisz ezek is jól szolgálják a népszerűsítés célját, de fontos lenne, hogy mindezek mellett a színházi, színpadi, parlour körülmények között is több bemutatót szerveznének, mert számukra is érdekesebbé válna sok mutatvány, aminek az utcai bűvészetben eddig nem látták értelmét.