.jpg)
A bűvészetoktatással sokat foglalkoztunk már a korábbiakban is, eljött hát az ideje, hogy egy kicsit más szemszögből is megközelítsük a témát. Sokszor szóba kerül, hogy a fiatalok csak rövid ideig járnak bűvésztanárhoz, nem szereznek alapos tudást, s inkább az alternatív lehetőségeket választják, azaz szívesebben tanulnak dvd-ről, esetleg könyvekből. Könnyű lenne azt mondani, hogy a fiatalok felületesek, nincs türelmük tanulni a tanártól, sajnálják a pénzt vagy bármi egyéb kifogást, de az igazság az, hogy nagyon szeretnének tanártól tanulni csak, mintha hiányozna a közös hang, s nem igazán tudnak a tanárok és az ifjú bűvészjelöltek egymásra hangolódni. A cikk a tanulnivágyók szemszögéből szemléli a problémát.
Régebben természetes volt, ha valaki bűvész akart lenni, akkor felkeres egy bűvészmestert (tanárt) és tőle próbálja ilyen vagy olyan szinten elsajátítani a szakmai alapokat. Mára megváltozott a helyzet köszönhetően annak, hogy elérhetőek a könyvek, dvd-k, ismeretanyagok, egyszóval minden, s a tanár nem tud évekig magához láncolni egy fiatalt azzal, hogy minden órán elmagyaráz egy újabb kártyatrükköt, amit előtte kinézett egy neki meglévő könyvből. A problémát fokozza, hogy felgyorsult világunkban a bűvészet is gyorsan fejlődik, változik és a legmodernebb dolgok is egy-két hónap alatt a "basic" kategóriába kerülnek át, tehát a tanárnak is folyamatosan kellene fejlődni.
Meg is érkeztünk az egyik legkényesebb kérdéshez, azaz tud e manapság egy tanár lépést tartani a fejlődéssel, s a megfelelő tananyagot adja e át a fiataloknak. Szerintem joggal elvárható egy mestertől, hogy tisztában legyen a legmodernebb irányzatokkal, s otthon legyen a classicban is természetesen. Aki tanításra adja a fejét, annak ezt szem előtt kell tartania.
Egy másik problémakör, hogy a tanárok nem foglalkoznak egyénileg a tanítványukkal, hanem mindenkinek egy megadott sémára szinte ugyanazokat a dolgokat akarják megtanítani. A bűvészkedés egyéni műfaj, mindenkinek más áll jól, másban tehetséges. A tanár feladata, hogy meglássa, ki az akiből jó manipulátor lehet, ki az, aki inkább a mentálban tudna nagyot alkotni, s ehhez igazítaná a személyre szabott tananyagot. Mindezekre joggal mondhatja egy bűvészmester, hogy "jó-jó, de nem akarja azt tanulni, amit én mondok!", s el is jutunk ahhoz a ponthoz, mely a tanár "hitelességét" kérdőjelezi meg.
A "HITELESSÉG" kulcsmotívum! A tanítványnak azt kell éreznie, hogy egy igazi mesterhez jár, akinek minden szavából, mozdulatából csak tanulni tud. Fel kell, hogy nézzen rá, mint előadóra, olyan produkciókat kell lásson tőle, ami kedvet csinál neki a gyakorláshoz. Ideális szituáció az lenne, ha a jelöltek megkeresnék az a mestert, akitől tanulni szeretnének, s a fő szempont az lenne, hogy tőle akarjanak tanulni.
Összegzésképpen aki tanít, annak valami extrát kell nyújtani, nem elég a mutatvány titkát lépésről lépésre felfedni. A bűvésszakma apró mesterfogásait, finomságait kell átadnia, olyan ismeretanyagokat, melyek nem nagyon találhatók meg a trükkleírásokban. Nemcsak tanítani kell, hanem bűvésszé nevelni, ami nagyon nehéz feladat, s kell hozzá az is, hogy a másik oldal befogadó legyen erre is. Joggal érhet a vád, miszerint mindez idealista gondolkodás, de ha közelítünk ebbe az irányba a fiatalok vissza fognak találni a mesterekhez.
