Tragikus hirtelenséggel lett szombat és ezzel lassan a kongresszus végére érünk. Sok minden fordult meg bennünk az előző két napban, ezért most megpróbálok az időrend és a hitelesség két jelentős kihívásával megküzdeni.

A blackpooli kongresszus számomra kb 3héttel ezelőtt kezdődött,amikor jelentős késéssel regisztráltam. Szabó Gábor és Kőhalmi kolléga segítettek szálláshoz és repülőjegyhez jutni, én cserébe Ferencnek a szervezőkkel folytatott levelezések bonyolításában segítettem. Minden versenyző egy kérdőívet kapott emilben, amelyhez csatolták a a színpad sematikus térképét is rajta minden lámpával függönnyel és egyéb színpadi tereptárggyal. A kérdőív zavarbaejtően hosszú és kínosan körültekintő (éppen csak vizeletmintát nem kérnek). A szokásos kérdéseken túl pl lehetőség van az összes színpadi lámpa fényének pontos beállítására százalékban.(Persze nem adták meg a lámpa kisugárzott teljesítményét, hát a szervezők sem lehetnek elég precízek...)

Ez a profizmus gondoltam magamban, mikor megláttam és halkan engedtem útjára két könnycseppet a kúltúrházas versenyeink emlékére. ("Kicsi mélyet még Sanyikám, meg a fényt is húzd fel!" Aztán a műsor közben se kép se hang... Kúltúros Sanyi a technika ördöge meg a keverőn alszik a verseny alatt. [ez hexameter???])

Enyit az előzményekről.

Két órás késéssel szállt fel a gépünk és a háromórás út alatt nem hozta be... Ez sem akadályozta meg a kemény magot, hogy Blackpoolba érve elmennyünk a főhadiszállásra és hajnali négyig bűvészkedjünk. Ez esetemben két következménnyel járt: óriási fazonokat láttam és már az első nap kegyetlenül leszedáltam magam. Az első miatt sikerült igen hamar belerázódni a tempóba, utóbbinak köszönhetően lemaradtam a mai Jay Senki szemináriumról és a komplett színpadi versenyről. Felmerülhet a kérdés, hogy vajon valóban én lennék-e ezek után a leghitelesebb tolmácsolója a mai történéseknek. Megbízható forrásból tudom, hogy a lecture egyenesen rossz volt, a versenyt pedig a tegnapi élmények után nem sajnálom különösebben..

Tegnap ugyanis lezajlott a close up verseny és a színpadi első fele. Közös véleményünkre hivatkozva bátran állíthatom, hogy a felhozatal a kongresszusnak szánt ranghoz képest kritikán aluli volt. A kongresszusnak szánt rang fogalma egyébként új értelmet nyert a mai gála után. Ez volt ugyanis a győztesek gálája, amelybe meghívást kapot néhány sztár is. Adíjátadóval kezdődött: Ferenc 3. lett. Tessék gratulálni.

Ismerjük még a nálunk bajnokká vált Paul Sommersguttert, ő kártya kategóriában a második lett.

A probléma nem is a verseny díjazottaival volt, sokkal inkább a gála meghívottaival. Az angol humorista műsorvezetőt a második felvonásban a közönség szó szerin "letapsolta" a színpadról. A további fellépőket a helyi technikus Sanyi konferálta a keverő mögött ülve. Az egyik vendég Richard Osterlind volt, aki neves sztár létére egy rövid műsor erejéig zárójelbe tette a profizmusát. Mondjuk az egyik trükkje azért sikerült... Végül egy francia mester következett, akinek a műsorán Hutkai Zoli elaludt én pedig kimentem.

Most egy távolkeleti úriember böfög két lépcsővel felettem Ferencék szállásának lépcsőjén ü. Elküldöm a levelet Botondnak, aztán irány a Ruskin, hogy holnap megdöntsem a kávéfogyasztási világrekordot. Ennyit az időrendiségről és a hiteles tájékoztatásról.

Viszlát holnapig.