Néhány nappal ezelőtt Botond költői kérdéssel nyitotta egyik írását: „Ki a kedvenc bűvészed?”. Ugyanezt a kérdést tette fel nagy nyilvánosság előtt egy svájci bűvész valami Derren Brown nevű angol haknistának nem is olyan régen. A helyzet azonban rendkívül kínos volt…

Helyszín London, idő kb. két héttel korábban, az alkalom a 40. International Magic Annual Convention. Boldogan vittem a mágiát dr. Szabó G. Gábor és Váradi Tibor kollégák társaságában Londonba az itthoni fagyos hétköznapokból az ottani tweed zakósba.

A korábban Ron McMillan nevével fémjelzett kongresszusnak rendhagyóan nagy ívet szántak a szervezők: a hivatalosan november 18 (péntek)-20 (vasárnap) között tartott összejövetelhez egy hétfőtől péntekig tartó bűvészfesztivált szerveztek:

Nekem a Making magic meaningful, a Creativity és Max Maven Thinking in Person című önálló estjén volt szerencsém részt venni dr. Szabó Gáborral.

Elsősorban az utóbbit tartom nagyon inspirálónak és építő jellegűnek. Max Maven zseniális előadó, nagyon bölcs gondolkodó és hatalmas showman. Azt hiszem, ezekben a dimenziókban már nem érdemes trükkökről beszélni, egész előadásának nagyon világos iránya volt, a közönséget az első perctől kezdve az utolsóig lekötötte, pontosan kontrol alatt tartotta és a legfontosabb, hogy nagyszerűen szórakoztatta. Többet nem tudok mondani, azt leszámítva, hogy mindenki nézze meg egyszer, ha van rá lehetősége.

A korábbi Making magic meaningful egy érdekes témákat érintő, ügyetlenül elővezetett próbálkozás volt. Az esemény Eugene Burger és Larry Hass nevéhez fűződik.

 Azt hiszem Burgert még a bűvész pályának nagyon korai lépcsőfokait koptató kollégáknak sem kell bemutatni, ezért most csak Larry Hass-ről írnék pár szót: a fickó filozófia professzor egy amerikai egyetemen, ha jól emlékszem, két bűvészet elmélettel foglalkozó könyv szerzője és még néhány társszerzője. Jeff McBride, Eugene Burger és Larry Hass az előadók a vegas-i Magic and Mystery School-ban. A szemináriumon sajnos pont ezt a gyakorlatot nem lehetett érzékelni. Burger és Hass egy kör alakú asztal mellett ültek és olykor egymás szavába vágva (egymás savába mártva) meséltek sztorikat, vagy gondolatokat, olykor látszólag véletlenszerűen felböffentet témákat beszéltek meg. Egy összefogott, valamilyen álláspontot kifejtő, vagy legalább kérdéseket feltevő előadásra számítottam és hát…

Egy kicsit még rontott az összképen, hogy Hass többször úgy érezte, szükséges hangsúlyoznia civil foglalkozását „… tudják muszáj a táblára írnom… végül is professzor vagyok…”, de ezzel együtt finoman szólva sem volt olyan átütő és megérintő előadó (amikor bemutatott), mint amiről beszélt. Mindenesetre érdekes program volt és nem utolsó sorban igen inspiráló.

A pénteken tartott Creativity workshop szerintem kifejezetten gyengén sikerült. Az első előadó Mark Setteducati civil szakmáját tekintve dizájner, a bemutatója pedig lényegében arról szólt, hogy régi metódusokhoz hogyan teremtett új arculatot, végül röviden kitért arra is, hogyan sikerült az új termékeket bevezetni a piacra.

Utána Tom Stone következett. Talán a kongresszus legrosszabb eseménye volt. Kreativitásról szóló előadása bő egy órában arról szólt, hogy ő nem sikeres és nem tehetséges és mivel ezt többször elmondta, kénytelen voltam neki elhinni. Pontosan ezért ért meglepetésként, amikor először a szemináriumán, majd a gálán szembesültem azzal, hogy mennyire nagyszerű és kreatív bűvész. Videót most nem linkelek, érjen majd benneteket is meglepetésként pár bekezdéssel lejjebb. A beszélgetést sajnos egy kedves ír kollégának sem sikerült megmenteni, aki azt kérte Stone-tól, hogy mesélje el, hogyan tett sikeressé, hogyan alakított a saját stílusához egy trükköt. Erre sem kaptunk érdemi választ, majd amikor a moderátor szembesítette őt azzal a kb. 120 emberrel, aki azért ment el, hogy meghallgassa, hogy mi tette őt sikeressé, Stone egyszerűen úgy replikázott, hogy ebből nem tudja kifizetni a számláit… Az udvarias angolokból álló közönség csak ezért nem hagyta el a termet, mert az előadásnak hamarabb lett vége, mint azok türelmének.

Végül Lubor Fiedler mutatott néhány trükköt és beszélgetett a korábban előadó Mark Setteducati-val. Fiedler Csehországból származó bűvész-feltaláló. A beszélgetés nagy része a ’40-’80-as évekbeli cseh bűvészéletről szólt, számomra pedig lassan kiderült, hogy ki is az a Lubor Fiedler. Talán túlzás nélkül állíthatom, hogy Fiedler az évszázad legnagyobb kreátora, újítója, feltalálója. Lényegében az összes valamire való Tenyo trükk az ő nevéhez fűződik és még számtalan találmányt említhetnék, amit talán mindenki látott már. 4D, Lubor Lens, 3. szem és ugyan ennek egy kevésbé japán változata, repülőszőnyeg, Show stopper card, Impossible pen. És még valami, ha további infóra lenne szükségetek…

Szóval egy nagyszerű elme, aki eredeti szakmáját tekintve vegyész. A beszélgetés alatt többször is kiemelte, hogy foglalkozása menyire inspiráló volt számára és milyen sokat segített neki az újszerű hatások megkonstruálásában. Ezért szoktam a fiatal kollégáknak unásig ismételni, hogy tanuljanak és legyen egy szakmájuk, amely akkor is feltölti őket és új gondolatokkal segít, ha a bűvészetbe éppen belefáradtak.

Tartunk most egy kis szünetet, rövidesen folytatom és kiderül hogyan vágta ki magát Derren.