Rég óta készülök egy hosszabb cikket írni egy számomra nagyon kedves témáról. A múlt héten viszont moziba mentem és megnéztem A leleményes Hugo című filmet és mivel a film története pontosan arról szól, amiről mesélni szeretnék és nem szeretném lelőni a poént, tartok még egy kis szünetet. Egyúttal mindenkit arra bátorítok, hogy nézze meg az említett filmet.

Valahogy azt gondolom, hogy sok emberből a világra őszintén és csodálkozással tekintő ártatlanság hiányzik a legjobban. Szerintem ezt a filmet látni kell, ha bűvész az illető, akkor különösen. Nem csak azért, mert a szó legjobb értelmében szép film, meg fordulatos, ráadásul a főszereplő bűvész; hanem azért, mert segít egy kicsit úgy kalandozni, mint azt gyerekként tettük.  

És a jövőhéten ki fog derülni, hogy a cselekmény egyik szála nagyon is valóságos történeten alapul.