Run Morro bűvész csütörtöki Ferrari-eltüntetés "egyik lehetséges" metódusának elárulása kapcsán ismét előtérbe került a bűvésztrükkök nyilvános leleplezésének kérdése. 

A vélemények nagyjából egybevágnak: Bűvészblog Facebook csoportjában egybehangzóan elítélik ezt a magatartást.

Ennek okait és a leleplezés és leleplezés közti különbséget szeretném bemutatni.

Ma van Houdini születésének 139. évfordulója. Ebből az alkalomból két különlegességet is tartogatok nektek. Az első: íme a Houdiniről készült legkorábbi ismert fotó (ami 3,5 éves korában Budapesten készült róla 1877-ben balra a kis Erik, mellette öccse Dezső). Dezső később a Theodore Weiss nevet használta és Hardeen néven lett ismert bűvész. A kép az amerikai kongresszus könyvtárának Houdini gyűjteményében található jelenleg.

Valamint szeretnék egy nagyon érdekes kérdést boncolgatni. Ha kinyit az ember egy Houdiniról szóló életrajzi könyvet, az első sorok a következőképpen szólnak: "Budapesten született 1874. március 24.-én, Weisz Sámuel rabbi és Steiner Cecilia gyermekeként. A család a nagy szegénységből keresett kiutat, ezért költöztek ki Amerikába."

David Saltman Houdini kutató (részben az én segítségemmel) ezeknek az állításoknak szeretett volna kicsit jobban utánajárni. A most következő információkat David Saltman blogján kívül még soha sehol nem adta közre senki, így teljesen új dolgokat tudhattok meg Houdini és családja emigrálásának valódi okairól.

Houdini annyit kamuzott magáról élete során, hogy életrajzírói sokszor a nagyon hihetetlen sztorikat egyszerűen azzal dobták félre, hogy biztosan ezek is kamuk. Különösen igaz ez azokra a dolgokra, amit csak hosszas és körülményes (pl. magyarországi utánajárással lehetne megcáfolni vagy igazolni). 

A következőkben arról lesz szó, hogy Houdini apja nem rabbi volt, hanem jogtanácsos és hogy Budapesten nem szegénységben, hanem nagyon jó körülmények között éltek. Akkor miért mentek ki mégis Amerikába? 

Mert Houdini apja minden valószínűség szerint párbajban megölt egy arisztokratát. 

Micsodaaa? Nem, még mindig nem történelmi kalandregényt olvasol. Lássuk a tényeket és az ezekből levonható következtetéseket. Először is foglalkozzunk Houdini apjával: 

Ez a kép az egyetlen ami fennmaradt Houdini apjáról. Houdini és testvérei sok történetet meséltek róla, de az első konkrét tényeket a Society of American Magicians által az 1970-es évek elején Budapestre küldött Houdini Birth Research Committee-ja publikált 1972-ben. Weisz Mayer Sámuel 1829-ben született Keszthelyen. Nagykanizsáról költözött Budapestre valamikor az 1850-es években, kezdetben szappankészítéssel foglalkozott. A szappan a kor luxuscikke volt, Sámuel valószínűleg rokoni kapcsolatban állt a Nagykanizsán komoly szappangyárral rendelkező Weisz családdal. 1863-ban vette feleségül a jómódú családból származó Steiner Ceciliát, majd felhagyott a szappankészítéssel és a következő éveit azzal töltötte, hogy megszerezze jogi diplomáját. Ezt igazolja Houdini bátjának Nathannak 1870-es anyakönyvi bejegyzése is, ahol Sámuel foglalkozásaként joggyakornok van megjelölve. Tehát ekkorra már megszerezte a doktori címet és gyakornokként dolgozott. A fotón is ügyvédi talárban látható (és nem rabbi ruhában, mint ahogyan az számos bűvészet történeti könyvben tévesen szerepel). Karrierje szépen ívelt felfelé: további gyermekei születésénél (Gottfried - 1872, Erik - 1874 és Dezső - 1876) foglalkozásaként már jogtanácsos van megjelölve. Ez biztos állami állás, jó fizetéssel. Hacsak nem csinált az ember valami nagy baromságot, akkor innen be volt biztosítva az egész élete. Ezt támasztja alá lakhelyük is: a kőrút szomszédságában, a Rákosárok utcában (a mai Csengery utca) laktak, ami - akárcsak manapság - egyáltalán nem számít rossz környéknek (kicsit lejjebb láthatjátok a házukról készült fotót - ahogy napjainkban kinéz). 

Mi a következő biztos információ amit tudunk róla? Hogy 1875 végén vagy 1876 elején otthagyja jó környéken lévő lakását, biztos állását és a negyedik közös gyerekükkel terhes feleségét és 47 évesen hirtelen kiutazik Amerikába "szerencsét próbálni". Ott előkészíti a terepet és két évvel később a családja is követi. Valami nagyon nem stimmel ezzel. Miért kellett annyira sietve távoznia? Mi lehetett az a nagy hülyeség amit elkövetett?

A Houdini felesége Bess a következőképpen nyilatkozott erről Harold Kellock-nak, a Houdiniről valaha írt legelső életrajzban:

"Dr. Weisz és felesége mindketten művelt és jómódú zsidó családból származtak (...) mindenük adott volt ahhoz, hogy nyugodt és kényelmes életet éljenek Budapesten. Négy gyermekük született. Aztán nemvárt tragédia történt és száműzetésbe kényszerültek. A tényleges események tisztázatlanok, azonban az egyértelműnek tűnik, hogy Dr. Weisz és egy neves személy, egy kardforgatásban jártas nemes párbajoztak. Amit biztosan tudok, hogy Dr. Weisz sértetlenül került ki a párbajból, míg ellenfele meghalt. Az is egyértelmű, hogy Dr. Weisz a  párbajt zsidósága védelmében vívta, a másik fél rosszízű származására vonatkozó sértése miatt. (...) A Weisz család egyedül, mindenféle erőforrás nélkül hagyta el az országot."

Aki nem olvasta az itt találja az első napról szóló beszámolót. Szombaton korán kezdődtek a programok és ezzel az árusítás is. Természetesen a kereskedők között ott voltak a szokásos hazai gyártók is, de szinte minden jelentős európai cég képviseltette magát. Érdekes élmény volt megélni, hogy igazából szinte semmi különbséget nem tapasztaltam a kongresszus látogatói és a bűvészbolti vásárlók között. Ugyanúgy voltak nagyon kezdők és profik, meg sok hobbista. Az emberek első nap inkább csak nézelődtek (sokan telefonba meg jegyzetfüzetbe írták, hogyha megteszett nekik valami, mások meg véginnézték a trükköket, majd azt mondták: "I only buy on the last day."). A második nap már jóval többen vásároltak, de az igazi roham szerintem minden kereskedőnél az utolsó nap jött. Gondoltam is rá, hogy az "I fuck on the first date!" feliratú pólók mintájára lehetne "I buy on the first day!" pólókat csináltatni legközelebb. Voltak lecture-ök: Jan Logemann, Simon Lovell, David Merry, Anthony Owen, Michael Webber, David Williamson, Yuji Yasuda és Zeki Yoo előadásában. Michael Webber külnös kombinációját adta a valós helyzetekben használhatatnaln trüjkkök bemutatásának és egy dealer shownak. A Zeki Yoo lecture viszont állítólag egész jó volt, csinált egy mártixot pénzek helyett golyókkal és egy impromptu hanuted cardot is mutatott.

Az egyetlen verseny ezen a napon került megrendezésre: a brit nemzeti gyerekbűvész bajnokság. Igen, van ilyen.  Namost ha van valami ami a mentál szerepeltetésénél is értelmetlenebb egy bűvészversenyen, akkor az gyerekeknek szánt bűvészműsorokat előadni felnőtt bűvész közönségnek. Ennek megfelelően én ezt a programot kihagytam. A sorrend a következő lett: 1. Zoobee 2. Colin Dymond 3. Captain Calamity. További versenyzők: Mr Banana Head, Puzzling Paul és David Tricks.

Aztán délben jött a The Wayne Dobson and Friends Show, amit Michael J. Fitch és Wayne vezettek. A műsor egyértelműen a humorról szólt, a fellépők Colin McLeod, Mel Mellers, Joe Monti és  Simon Lovell voltak. Joe Monti megcsinálta a híres óriás kártyás hol a piros rutinját (kb 70 centis kártyákkal) és hüvelykujj kötözős számát. A legnagyobb sikere Simon Lovell-nek volt, aki megcsinálta híres humoros kényszerzubbonyból szabadulós számát (volt itt bábozástól műkézen át minden). 

Délután pedig volt egy Magic Speed Dating nevű program (ez gyakorlatilag hasonló mint a Corodinin az asztaloknál tanítós mini-szemináriumok). A nézők 10 asztalnál ülnek és az előadók 10 percenként mennek a következő asztalhoz. Egy-egy asztalnál 50 ember ült (ez magára a programra igazából sok, hiszen alig fér el és lát ennyi ember), viszont a résztvevő 3400 emberhez meg botrányosan kevés, hogy csak 500 fő juthat be. Ide esélyem sem volt bejutni. Az előadók Jay Scott Berry, Phil Cass, Simon Lovell, Colin McLeod, Mark Mason, Joe Monti, Harry Robson, Johan Stahl, Michael Webber és David Williamson voltak.

És akkor a fénypont: az esti gála. A műsorvezető Jay Scott Berrry volt, aki saját bevallása szerint meglepődött, mikor felkérték műsorvezetőnek. Egész végig azon görcsölt, hogy jól csinálja és ezt többször hangsúlyozta is. Lassú és vontatott volt amit csinált. Egyetlen kellemes meglepetés az volt tőle, mikor a második felvonás közepén egy szám után kijött és minden bevezetés nélkül elénekelte Leonard Cohen Hallelujah című számát. Egész jó hangja van és ez az egy olyan pillanat volt, amikor tényleg el tudta engedni magát.

Közhely, hogy a zsonglőr minden bűvészgálában ellopja a show-t, de legtöbbször tényleg így van. Antje Pode lábzsonglőrködése kofferekkel fantasztikus volt. Íme:

Aztán Dirk Losander következett, aki korrektül megmutatta lebegtetős trükkjeit, de mérsékelt sikert aratott. Elsősorban talán azért, mert hosszú évek óta mindig meghívják blackpoolba és legtöbbször ugyanazt mutatja (az nem igazán nagy változtatás, hogy egyik évben gyertya van a lebegő asztalon, másik évben doboz). Illetve az általa bemutatott trükkök többsége (élén az asztallebegtetéssel) a haknibűvészek arzenáljának alapelemévé vált és hiába csinálja ő sokkal szebben valahogy ide ez mégis már kevés. A műsora végén behívta a barátnőjét, aki előadott valami botrányosan gyenge táncot, majd egy Asrah illúzió keretében eltüntette a csajt, de olyan gyenge volt a lepellel való leterítés pillanata, hogy hangos felhördülés és szórványos nevetés fogadta. Kis zanza a műsorából:

Majd egy számomra ismeretlen név következett: Phil Cass. Mint kiderült egy ausztrál vérprofiról van szó, akin látszik, hogy évtizedeket töltött hajókon és világszerte haknizva. A produkciója eléggé offenzív, de nagyon humoros. Az asszisztensének Philippának nagyon jó a karaktere és fontos szerepe van a műsorban. A műsor a néző elvágott nyakkendője és egy elektromos szék bűvöletében telt el. A produkció jól felépített és nagyon kidolgozott és bár tőlem nagyon távol áll a faszi stílusa, sírva röhögtünk rajta Marcival. De sajnos a néző nyakkendőjét annyira tisztán vágta el és rakta egybe a végén, hogy akár vastag betűkkel ráírhatta volna a néző homlokára, hogy STOOGE. Phil, ha olvasod, innen üzenem, hogy jó a műsor, de érdemes lenne a Too perfect theory-ról olvasni még kicsit.  

Hagyományosan 2006 óta minden évben március végén össze szoktunk jönni, hogy felköszöntsük Figaroékat és az üzletet. (Március 5-én volt az üzlet alapításának 44. évfordulója és március 25.-én ünnepelné születésnapját Pista bácsi és 26-án fia István, ha még köztünk lennének. Illetve most 2 éves a Figaro Bűvészklub és Pisti pedig április 1-én ünnepel majd.)

Idén a Figaro Bűvészklub és a Corodini Bűvészegyesület úgy gondolta, hogy a hagyományt folytatva tagjaik valamint sok-sok más bűvész részvételével március 23-án szombaton délelőtt megemlékezést és gyertyagyújtást tart. Mindenkit szeretettel várunk!

A találkozó
- helye: Szent Gellért templom urnatemetőjénél
- címe: 1115 Budapest, Bartók Béla út 149.
- időpontja: 09:30

Majd 10-12 óra között együtt átmegyünk a Figaro bűvészboltba, ahol most nem hangos ünneplést, tortázást tartunk, hanem megemlékezünk a születésnapokról, koccintunk, gyertyán gyújtunk, beszélgetünk.

http://www.facebook.com/events/212307175578181/ 

Ma (március 20-án) este 22:30-tól a tv2-n a Frizbiben: Lui, Holcz Gábor, Hajnóczy Soma, Christian Panthera és Danny Blue lesznek a vendégek.

Az ajánló szerint: "törlik a szépségkirálynők memóriáját, dobozból meglepetés vendéget húznak elő, sőt még a műsorvezető lábára is papucsot húznak." De az ajánlót nézve lesz itt Smash and Stabtől kezdve Soma Rope Actjén ár Spitit Cabinetig minden, ami a csövön kifér.

Mit lehet ehhez hozzátenni? Sajnos mostanában ritkán jutnak szakmabliek tv-s szereplési lehetőséghez. :)

Update: a tovább után láthatjátok mind az öt kolléga produkcióját és a beszélgetéseket. Gratulálok mindenkinek szerintem színvonalas és ami fontos változatos produkciókat láthattunk. Remélhetőleg folytatódik a trend és továbbra is sok bűvész és mentalista produkciót láthatunk az országos csatornákon.

KÖZLEMÉNY

A Corodini Országos Bűvész Egyesület elhatárolódik az RTL Klub műsorán sugárzott trükk leleplezéstől.

A Corodini Országos Bűvész Egyesület nem ért egyet és határozottan elítéli az RTL Klub "Fókusz" c. műsorában 2013.03.14-én közzétett "A bűvész, aki kettévágta magát" néven bemutatott riportjában előadott trükk leleplezést. Rácz Szabolcs egy korábban Nagy Jonathan által - szintén a kereskedelmi csatorna azonos produkciójában - prezentált gépkocsi eltüntetését magyarázta el a televízió nézőinek nyilvánossága előtt, ezzel pedig sértette a szakma általános etikai kódexének alapvetéseit.

Rácz Szabolcs az RTL Klub által sugárzott műsorszámban egy autó eltüntetését modellezve elmagyarázta a mutatvány metódusát, ezzel figyelmen kívül hagyva a bűvészet etikai szabályait, illetve kollégáit. Szabolcs álláspontunk szerint nem tett szert ennek révén se tartós, se ideiglenes népszerűségre, az egyszeri médiareprezentációjával pedig súlyosan ártott magának és az egész hazai bűvész szakmának. Az egyesületnek nem tagja Rácz Szabolcs, a mindenkori trükk leleplezésektől a bűvészeket képviselő átfogó szervezet nevében elhatárolódunk, csak úgy mint attól, hogy más kollégák szakmai sikeréből kovácsoljunk sikert magunk számára.

bben a hónapban minden hétfő reggel David Copperfield kápráztatja el a nézőket Amerika kedvenc reggeli tévéműsorában a Today Showban.

Számomra most egy kicsit fáradtnak tűnik, de ezzel együtt igazság szerint Copperfield még mindig zseniális. Bámulatos látni, hogy mozdulatai mennyire motiváltak, és egy ilyen "egyszerű", jól ismert mutatvány is milyen részletekbe menően kidolgozott.

A múlt heti adás itt nézhető meg:

Két hete egyébként kényszerleszállást hajtott végre a Mester repülőgépe egy üzemzavar miatt. Szerencsére senki sem sérült meg és nem volt kár.

Update - a mai adás:

Visit NBCNews.com for breaking news, world news, and news about the economy

És akkor vegyen mindenki egy nagy levegőt. Olyan mélységekbe fogunk alámerülni, amire a blog történetében kevés példa volt eddig. Valahogy a hazai bűvész közösséget szereti az ember egy kis családias közösségként elképzelni, ahol mindenki ismer mindenkit és az emberek segítik egymást. Ehhez képest azért sokszor masszívan megvan az irigység, a gáncsoskodás, és a legalapvetőbb bűvészetikai elvek sutba dobása néhány percnyi műsoridőért. Egy hazai bűvész leleplezte egy kollégája mutatványát (amiben az illetőnek nyilvánvalóan rengeteg pénze, energiája és munkája van), csakhogy szerepeljen a tévében.

Legutóbb akkor volt erre példa, mikor Saman Zerin leplezte le David Merlini Hyberna 2001 produkcióját. Azért van némi irónia abban, hogy ezúttal pont a Zerin által életre hívott produkciót leplez le valaki más. Ettől függetlenül nem egyeztethető össze a Bűvészek Etikai Kódexével, amit Rácz Szabolcs (Run Morro) tett: "A bűvészek ellenzik bármely bűvésztrükk vagy illúzió megoldásának vagy működési elvének szándékos, nyilvános leleplezését."

Szabolcs, tényleg fel szeretnéd vállalni a hazai álarcos mágus szerepét?!

A többi kollégában pedig remélhetőleg lesz annyi önbecsülés és a szakma iránti tisztelet, hogy senki nem fogja bevállalni a trükk leleplezését. Ne menjünk bele ebbe a tévések által diktált játékba!

Folytatódik a Corodini Bűvészklub szeminárium sorozata! Március 22-én Szabó "Figaro" István, a Figaro Bűvészbolt vezetője tart szemináriumot a Corodini Bűvész Klubban a klubtagoknak és az érdeklődőknek.

István a hazai Underground Magic egyik alapítója, a Corodini Országos Bűvész Egyesület és a Figaro Bűvészklub tagja. A szeminárium során régi klasszikusokat ötvöz majd újszerű ötletekkel.

A részvételhez előzetes regisztráció szükséges! Regisztrációs űrlap: https://docs.google.com/forms/d/1JBwkE3A9W6z4tE61UDCX4cYB6pP24bLUZaqxLTj1zFw/viewform

Belépés: teljesjogú klubtagoknak a szeminárium ingyenes, mindenki másnak 1000.- Ft

Cím: 1065. Bp. Hajós utca 13-15. (kapucsengő: 70)

Időpont: 2013.03.22. (péntek) 19:30 óra

Mindenkit sok szeretettel várnak!

http://www.facebook.com/events/484774834918033/

Február utolsó hétvégéjén Sófalvi Marci meghívására vettem részt a blackpooli bűvészkongresszuson, ahol a Mystique Factory standjánál mutattuk be és árultuk a cég termékeit. Azért szerencsére az árulás mellett a programokból sok mindent sikerült megnéznem. Alább olvashattok rövid beszámolót.

Az idei rendezvény hivatalosan is minden idők leglátogatottabb bűvészkongresszusa lett, 3400 regisztrált résztvevővel. Először pár szó az árusokról: több mint 120 kereskedő próbálta eladni termékeit két teremben és a karzaton. Nekem - bár azért jópár dolgot sikerült vennem - egy kicsit csalódás volt a kínálat. Ugyanis valamiért arra számítottam, hogy itt aztán rengeteg újdonságot fogok látni, amikre gondolkodás nélkül el tudnék költeni egy kisebb vagyont. Ehhez képest 95%-ban az volt a kínálat, mint egy jelentősebb külföldi online boltban. Az Arena nevű teremben egymás mellé került csupa spanyol, portugál, görög és jópár dél-amerikai kereskedő, így itt kicsit "bazári" hangulat alakult ki. Nyilván nagy a konkurencia, mindenki mással próbálkozik: Henry Evansnak például az a technikája, hogy kiáll az asztala elé és ott mutat trükköket (ezzel teljesen blokkolva a forgalmat), viszont működött a dolog, mert nem tudtál úgy átjutni a következő standokhoz, hogy ne nézz végig legalább 2 trükköt. George Iglesias-nak meg a következő megállító szövege volt: "Where are you from?" - kérdezte. "Hungary." - válaszoltam. Erre ő: "Oh, Soma! He is a great friend! Now look at this!" és már mutatta is a trükköt. Majd mikor mentem tovább már hallottam, hogy szólítja le a következő csoportot: "Where are you from?" - kérdezte. "Netherlands." - válaszolták. Erre ő: "Oh, Hans Klok! He is a great friend! Now look at this!". Hát nem mondom, kicsit úgy éreztem magam mint az egyszeri csaj, aki rájön, hogy a pasinak egy bevált csajozós dumája van és mindenkinél ugyanazzal próbálkozik. Ennél talán már csak az volt durvább, hogy néhány kereskedő csak úgy magának is mutogatott trükköket, mikor senki nem volt a standnál. Na ez elég szürreális látványt nyújtott.

Mi a karzaton árultunk, ahol kicsit nyugisabb volt, az embereknek jobban volt terük és idejük a trükköket megnézni kérdezni róluk. Marcin és rajtam kívül szinte végig ott volt a standnál Stefan Olchewski (a tavalyi FISM-ön 3. lett mentálban - úgy hogy ugye első díjat szinte soha nem adnak ki ebben a kategóriában). Nagyon jó volt vele megismerkedni, zseniális ötletei vannak, bár nem a most divatos mentál vonalat viszi (a trükkjeiben nem használ elektronikát, titkos segítőket, pre-show-t). Talán az ő személyes jelenlétének és a folyamatos trükkbemutatásnak, annak hogy először volt ott a cég, na meg a dvd-k mellé ajándékba adott poénos kitűzőknek köszönhetően hál' Istennek elég jól alakult a Mystique Factory-nek az idei blackpool-i jelenlét. Régebben mindig furcsálltam, hogy a kereskedők sokszor nem néznek meg a műsorból szinte semmit, most hogy ezt először kipróbáltam, valahol meg tudom érteni, hogy 8 óra folyamatos trükkmutogatás és szájtépés után nem az minden vágya az embernek, hogy 3 órán át bűvészeket nézzen. Na de térjünk rá a program szakmai részére:

Első nap (február 22, péntek) szemináriumot tartott többek között Jay Scott Berry, Nicholas Einhorn, Dirk
Losander, Colin McLeod, Johan Stahl és Matthew Wright. És volt close-up gála Steve Evans műsorvezetésével és az alábbi fellépőkkel: Phil Cass, Nicholas Einhorn, Patrick Lehnen, Jan Logemann, Simon Lovell, Mark Mason, Joe Monti és Anthony Owen. Ebből én semmit nem láttam, a beszámolók szerint Jay Scott Berry szokásos sleevelős-topitolós dolgait magyarázta, Losander meg meglepő módon a lebegtetést válaszotta témának, de kicsit dealer demo érzetet keltett.

Viszont az esti gálát semmiképp nem hagytam volna ki. Az első napi színpadi gálában ugyanis a műsorvezetőt leszámítva kizárólag koreai fellépők voltak. Egész pontosan a tavalyi FISM-ön díjat nyert 9 koreai produkcióból nyolc benne volt a gálában. Én azzal a prekoncepcióval ültem be a gálára, hogy most aztán fogok látni egymás után kilenc nagyon jó, de szinte tökéletesen egyforma számot, ami így ebben a formában rohadt unalmas lesz. Ehhez képest elég változatos volt a műsor és egyértelműen a rendezvény legszínvonalasabb gálája. A műsorvezető Vittorio Marino egy igazi olasz ripacs, aki vizuális gagekkel operált (bejött kezek nélkül, óriásként, törpeként, struccháton, fakírként stb.) nagyon jó választásnak bizonyult: részben mert nagyon más volt mint a többi műsorszám, részben pedig mert a közönség kb. fele igencsak nemzetközi volt, így a vizuális gagek nekik jobban bejöttek. Így a video alapján most lehet, hogy vérgáznak tűnik a dolog, de ott élőben én széjjel röhögtem magam rajta:



Összességében elmondható, hogy a koreaiak legalább egy, de inkább két ligával feljebb játszanak, mint mindenki más. Talán Tim Ellis fogalmazta meg a legjobban: "Olyan, mintha mindenki más a 60-as években ragadt volna és időutazó koreai bűvészek idejöttek volna, hogy megmutassák milyen lesz a bűvészet 2013-ban." Ezek a számok valahogy nagyon egybe vannak rakva: ki vannak találva a karakterek, a műsoroknak íve és hangulata van és a közönségben ülő bűvészeknek fogalma sincs arról, hogy pontosan hogyan csinálják a trükköket: nemhogy nem érezhetőek a tankolások: hanem egyszerűen mintha nem is lennének. Nincs üresjárat, felkészülés a következő effektre, csak hatások egymás után. Nagyon nem is emelem ki, hogy melyik produkcióknál volt standing ovation. Egyszerűbb lenne azt a hármat kiemelni, ahol csak a közönség egy része állt fel és nem a teljes közönség mint a többieknél. 

Fellépéseken akadnak váratlan helyzetek. Orkán erejű szél támad szabadtéri előadáson és egy leszakadó díszlet elem esik melléd műsor közben, vagy egy kötéltrükköt látva egy kamaszokból álló focicsapat tagjai elkezdik skandálni: "akasszuk fel a bűvészt!", vagy csak egyszerűen csőtörés miatt lezárják előtted az egyetlen helyszínre vezető utat. Ilyenek is történtek már velem, de a az eddigi legemlékezetesebb váratlan helyzet 2007 tavaszán adódott, amikor Norvégiában éltem.

Az ifjúsági Sí Világkupa narviki állomásának eredményhirdetésén léptem fel. 20 perces zenés műsort kértek. Mikor megérkeztem a helyszínre, a szervező elég ideges volt, mondta, hogy valami gond van a hangosítással, próbálják megjavítani, de készüljek össze nyugodtan. Pár perc múlva visszajött és és teljesen pánikba esve a következőket közölte: az erősítő tönkrement. Vagyis se zene se mikrofon nincs. A szomszéd városból már hoznak egy hordozható hangrendszert, de legalább 40 perc mire ideérnek vele. Az előttem lévő fellépő pedig telefonált, hogy lerobbant a kocsija és nem ér ide. És feltette a következő kérdést: tudnék csinálni a 20 perces zenés műsor helyett 40 percet? Mindezt mindenféle hangosítás nélkül. És kezdenem kéne amilyen hamar csak tudok. Ugyanis kb. 300 türelmetlen ember ül a nézőtéren, és már lassan fél órája nem történik semmi  a színpadon.

Kértem tőle öt percet. Aki látta a Varázslat a Dunán DVD-t, az nagyjából tudja, hogy milyen kellékek voltak nálam. Akkoriban az volt a standard 20 perces színpadi zenés műsorom. Tudtam, hogy még kell találnom pár plusz trükköt. És azt is, hogy muszáj valami olyat találnom, aminek hangja van. Szerencsére volt a zsebemben jó sok aprópénz, és az egyik asztalon találtam egy borhűtőt, úgyhogy ezekkel tudtam csinálni egy impromptu miser's dream rutint. Illetve a bőröndben benne maradt pár squeeker, ezek nagyon jó szolgálatot tettek.

Kimentem a színpadra. Előttem 300 fiatal síversenyző és segítőik, teljesen vegyes, nemzetközi közönség, elvileg mindenki ért angolul (de szerintem nem véletlenül kértek zenés produkciót eredetileg). Aki ismer az tudja, hogy nincs túl nagy hangom. A teremnek viszonylag jó volt az akusztikája, de ennek ellenére az 5., 6. sornál hátrébb láthatóan már nem hallották érthetően amit mondok. Mondjuk a kártyamanipulációhoz és a blendóhoz nyilván nem is kell sokat érteni a szövegből, de most megtapasztaltam, hogy nagyon könnyű elveszíteni a közönség érdeklődését ha hallják, hogy mondasz valamit de nem érthető számukra.

Nagyon fura érzés fogott el, valami olyasmi, mintha megnémultam volna, hiszen beszéltem a közönséghez, és az első sorok jól reagáltak is, viszont a közönség nagy részét kezdtem elveszíteni már néhány perc után. Ekkor ugrott be a helyzetről, hogy ez gyakorlatilag a pantomimes alap szituáció (korábban két évet tanultam pantomimet). Úgyhogy innentől ugyan továbbra is mondtam angolul a szöveget, de a lényeget próbáltam elmutogatni is. Meg persze klasszikus pantomimes dolgokat is megcsináltam (fal, kötélhúzás, robot mozgás). Bevetettem gyakorlatilag mindent. Orrba-szájba sípoltattam mindent ha kell ha nem, minden trükkhöz kihívtam egy csapatból valakit. Próbáltam vizuális gageket bevtni: felállítottam a kihívott nézőt a dobogó első fokára, érmet akasztottam a nyakába a trükk végén. Kb. 8 percen keresztül csináltam a Miser's dreamet, tapsoltattam a nézőket. Igazából egy nagy káosz volt az egész műsor, de a nézők röhögtek, élvezték. (Mondjuk az is lehet, hogy csak örültek, hogy végre történik valami a hosszú üresjárat után.)

Mikor már vagy fél órája lehettem a színpadon, nagyban elkezdtek pakolni mögöttem. Csináltam tovább a műsort, és már nem nagyon volt kellék, amivel ne csináltam volna már valamit, amikor egyszer csak hallom hangosan a mögöttem lévő hangfalakból: "en, to, tre".  A szervező berohant egy mikrofonnal, amit a kezembe nyomott, így az épp kezemben lévő hanglemez színezést teljesen indokolatlan módon immár mindenki által hallhatóan szöveggel adtam elő. És egyben az is lett a zárótrükk. Megköszöntem a figyelmet és átadtam a mikrofont a szervezőnek, aki mielőtt belekezdett volna az eredményhirdetésbe még egyszer visszahívott a színpadra. (A fotó a műsorom utáni eredményhírdetésen készült.)

Úgyhogy nekem életem eddigi legdurvább fellépése egyben az egyik legnagyobb élményem is. Nyilván nem ez volt életem műsora, de az, hogy valahogyan sikerült túljutni ezen a nehézségen nagyon nagy önbizalmat adott a későbbi váratlan helyzetek leküzdésében. 

Veled milyen váratlan vagy durva dolog történt fellépésen?

Bűvész Monopoly. Csak itt telkek helyett bűvészboltokat vehetsz, a börtönben Hank Lee. Zseniális.

Bocsánat, EZ a zseniális: Ugyanennek a játéknak (Monopoly) a Hank Lee-nek szánt változata. (A tavalyi 4F-ről). Aki nem érti miről van szó, az itt tájékozódhat: http://buvesz.blog.hu/2012/09/09/ket_ev_letoltendot_kapott_hank_lee

Dobson, az Egyesült Királyság világhírű bűvésze, idén 56 éves. 21 éves korában kezdte teljes állású profi karrierjét, számos tévéműsor vendége és szereplője, majd saját tévés produkciót indított Wayne Dobson - A Kind of Magic címmel.

Ha valaki, hát ő tudja, hogy mitől lehet valaki sikeres.

Bár karrierét gyakorlatilag kettévágta a 31 éves korában diagnosztizált sclerosis multiplex, lényegében mindent elért, amit egy európai előadó elérhet. Hollywood, Los Angeles, Chicago számos tévéműsor, színházi fellépések. Las Vegasba nem kisebb rajongó, mint Dean Martin vitte el.

Betegsége, ha lehet ilyet mondani, a legaljasabb (bűvész) betegség. Remegő kezei rövidesen alkalmatlanná tették őt az előadásra, nemsokára tolókocsiba kényszerült, de nem adta fel. Sem humora, sem a bűvészet iránti lelkesedése, sem a közönség szeretete nem hagyta el, ezért hosszabb kihagyás után újra szakmai kongresszusok vendége, néha gálafellépője és igen gyakran szeminaristája.

Ha vannak példaképeim az életben, akkor ő az elsők között szerepel.

Lássuk tehát Facebookon közzétett tanácsait (dőlt betűvel a Mester gondolatai szabadfordításban, normál típussal a kiegészítéseim) :

1) Legyen egy jó mentorod.
Egy jó mentor nagy tudással rendelkezik, kívülről objektívebben lát téged. Segít eligazodni a lehetőségek útvesztőjében és tanácsait nem befolyásolják a te motivációid, esetleg sérelmeid. Engem valahogy mindig meghat az, amikor valaki ebben a világban a személyes kapcsolatok előnyeit hangoztatja. Dobson mentora egyébként, a nagyszerű Patrick Page volt. 

2) Inkább könyvből, mint DVD-ből tanulj.
Valóban gyors eredményt lehet elérni a felvételekből történő tanulással. Nagyon nehéz viszont függetleníteni magunkat az előadó stílusától, ráadásul az arra irányuló kísértés is hatalmas, hogy a bevált poénokat "kölcsönvegyük". Okkal gondolhatjuk azt, hogy valakinek az ezerszer kipróbált viccei nálunk is működni fognak és valóban sokkal könnyebb utat jár az, aki gyors eredményt remélve a trükkel együtt a prezentációt is megtanulja. Ezzel viszont pontosan az egyéniségünket áldozzuk fel a gyors "siker" érdekében.

3) Értelmezd másként a családodtól és másként a közönségedtől kapott tanácsokat.
El kell fogadnunk, hogy családtagjaink másként, sokkal szubjektívebben látnak bennünket egy idegen közönségnél.

4) Tanulj meg bánni a mikrofonnal.
Hogyan is lehet valaki sikeres, ha a mondanivalója nem jut el a közönséghez... Ez a tanács eredetileg Jézustól származik. Neki is bevált.

5) Ha belépsz a színpadra nézz végig a közönségeden, így mindenki megszólítva érzi magát. A mutatványok alatt állj nyugodtan, ez segít a nézőknek arra fókuszálni, amit láttatni szeretnél.
Mr. Jupiter után ehhez azt is hozzátenném, hogy mielőtt színpadra lépsz, kétszer nézd meg a cipőfűződet közelről. Így elég vér kerül az arcodban lévő hajszálerekbe ahhoz, hogy ne úgy nézz ki, mint aki most lépett a lárvastádiumba :) ...

6) Érd el, hogy a közönség szeressen. Ha szeretnek, akkor mindent, amit csinálsz szeretni fognak. Ha ezek után ráadásul jó trükköket csinálsz, akkor az a hab a tortán.

+1) Csak azt csináld, amiben valóban nagyon jó vagy. Akkor azt fogják hinni, hogy mindenben nagyon jó vagy.

Aki pedig eredetiben és részletesebben szeretné elolvasni, kattintson ide.

Márciusban újra Gondolatolvashow! Gondolatolvasás, jövőbelátás, telepátia. Vajon lehetséges? Tapasztald meg a saját bőrödön!

Március 9-én újra sor kerül egy izgalmas estre!
Megtudhatod: Kiket lehet a leginkább befolyásolni? Mitől tűnnek helyesnek a megérzéseink? Mit érzett az, akinek már olvastak a gondolataiban? Vagy mindez csak érzékcsalódás?
Bárki részese lehet a kísérleteknek és megbizonyosodhat a megmagyarázhatatlanról. Az este tanútétel az elme felfoghatatlan hatalma mellett. Ha meg szeretnéd tapasztalni, vagy csak meg szeretnéd figyelni...

Következő előadás: Március 9.

Belépő: 2.500 Ft / fő.

Asztalfoglalás: www.cottonclub.hu

Gyertyán Balázs ajánlóját/kritikáját itt olvashatjátok a legutóbbi előadásról: http://undergroundmagic.blog.hu/2013/02/14/nem_tippeles_telepatia

Van ez a mozgalom: Orvosok Határok Nélkül, ahol mindenféle Afrikai orszába mennek a wannabe Noah Wyle-ok. Namost ennek ugye nem sok értelme van. Ami viszont tényleg fontos és HASZNOS: Létrejött a Bűvészek Határok Nélkül. Akik nem gyógyszereket meg hasonló hülyeségeket visznek a harmadik világba, hanem magát a Mágiát.

http://youtu.be/pl8lGIz0zRU

Amúgy persze, jópofa dolog, hogy ez a házaspár utazik és szórakoztat olyanokat, akik nem láthatják nap mint nap Dynamót a tv-ben.

Van a bűvészek által használt gimmickeknek egy speciális típusa, amit Eugene Burger által alkotott szóval összefoglaló néven feke-nek hívunk (ez a fake szó tudatosan elírt verziója, hogy érzékeltessük a jelentés különbséget). Ezek azok a tárgyak amik trükkös dolgok (gimmickek), de a nézők által láthatóak, mivel valami létező dolgot imitálnak. Feke például egy érme vagy golyó salni, de egy műtojás is.

A bűvészek mindig is törekedett arra, hogy a közönség által ismert, ha úgy tetszik "hétköznapi" tárgyakkal dolgozzanak. Az egy másik cikk témája lehetne, hogy ezek a tárgyak hogyan fordultak ki idővel magukból és távolodtak el eredeti hétköznapi jellegükből és lett a tojástartóból golyóskehely, a tálalt ételek letakarására szolgáló fém fedőből pedig dove pan. Eredetileg ugyanis ezeket a kellékeket úgy gyártották, hogy a valós hétköznapi használati tárgyakat utánozzák. A velük bemutatott trükkök meg is maradtak, de maguk a kellékek ma már távolról sem hasonlítanak egykori önmagukra. De nyilván ha hétköznapi tárgyakkal akar az ember nagyon meglepő dolgokat csinálni, ahhoz szükség van hétköznapinak látszó, de valójában szanaszéjjel gimmickelt tárgyakra.

Namost amíg szivacs műbanánról vagy latexből készült almáról van szó, addig rendben is van a dolog, viszont ha valami konkrétabb, mondjuk egy-egy neves cég termékét vagy annak egy részét utánzó kellékről van szó, akkor egy nagyon komoly akadályba ütközik a kellék készítő cég. A védjegybe és szabadalmi mintaoltalomba. Ugyanis ha én pl. egy kamu kólásüveget akarok elkészíteni és legyártani 3000 példányban, ahhoz egyvalakinek biztosan lehet egy-két szava: a Coca-cola cégnek. Ugyanis nemcsak a címke és a logó, de az üveg alakja is le van védve. És bizony a közelmúltban több példa is volt arra, hogy a saját termékük (vagy annak design elemeinek, csomagolásának, formájának) koppintása ellen küzdő multicégek jogászai a bűvészkellék készítőket is célba vették. 

A Nielsen cég gyárt például kiváló eltűnő üvegeket, legnépszerűbb termékük évtizedekig az eltűnő Heintz ketchuposüveg volt. Az üveg címkéjétől kezdve az alakján át a kupakjáig tökéletesen megegyezett egy normál üveggel. Ez pár éve feltűnt a Heintz cég jogászainak is, és írtak is Norm Nielsennek, hogy azonnal legyen szíves a gyártást leállítani, a gyártó szerszámokat bezúzni és úgy mindenestül eltüntetni a piacról termékét. Persze csak ha nem akarja, hogy sokmillió dolláros pert akasztanak a nyakába. Azóta egy ketchupos üvegre már kevéssé emlékeztető dolgot kénytelen gyártani.

Folytatva a mi történt itthon amíg én Blackpoolban voltam sorozatot: 21-én Nagy Jonathan tűntetett el egy Ferrarit a Fókuszban.

A Duna Tv Kívánságkosár című műsorában pedig Kovács Bence és Joó László kápráztatták el a nézőket és a műsorvezetőket.

Általában nem könnyű a "klasszikusok" dolga, hiszen a korszakos újítások nagyon gyakran a hétköznapi rutin részévé válnak. A zseniális trükkök az egyre kevésbé zseniális előadókon keresztül egyre átlagosabbakká válnak, mígnem olykor joggal nevezhetjük "elcsépeltnek" a mutatványt.

Ebben a sorozatban azt szeretném megmutatni, hogy lehetséges egyetlen csomag kártyával, vagy akár néhány lappal valódi színházat csinálni.

Állítson az első "Klasszikusok" bejegyzés emléket a hatalmas Fred Kapsnak. Őszinte, eszköztelen előadás, természetes színpadi jelenlét és ízléses humor. Meg öt kártyalap. Tomboló közönség.

Az a fantasztikus, hogy akárhányszor megnéztem ezt a mutatványt soha egyetlen percig sem unatkoztam. Nem tekertem bele, nem vettem le a hangot, kapcsoltam be a tévét, stb. Mindig újra és újra meglep az, hogy mennyire tökéletesen "van kitalálva" minden egyes mondat, mozdulat, a mimika, a játék.

Nézzük meg azt is, hogy a trükk majdnem 3 és fél perc körülbelül olyan hosszú, mint egy átlagos illúziószám. Csak éppen lángok, füst, konfetti és begyes menyecskék nélkül.

Mivel szerdán már Balckpoolban voltam, így közel egy hetes késéssel teszem ki most a videókat. Múlt héten ugyanis néhány óra különbséggel Holcz Gábor a Frizbiben, Gyertyán Balázs és Breiner Tamás pedig a Fókuszban ismételte meg a látó hölgy blindfold-os mutatványát. Először a Fókusz:

Majd pedig a Frizbi:

Így indul egy bűvésznél a reggel: