Úgy gondolom, hogy a magyar mágiának teszek szolgálatot akkor, amikor kiemelek a feledés homályából egy, a korának legügyesebb, legtehetségesebb, bár amatőr volta miatt csak szűk körben ismert mágus nagyságot. Ez a nagyság alszászi Vitál Alajos érseki bíró, a hétszemélyes tábla elnöke volt, aki nagy kézügyességével, mutatványok százait szülő éles agyával és vagyont érő felszerelésével a mai kornak is legjavai közé számítódnék.
1817-ben született Pozsony megyében, Alsó-Csallóközben, Nyárodon. Tudományos életéről megbízható adatokat nem tudtam összegyűjteni. Annyi azonban bizonyos, hogy hivatalában nagy tekintélyre tehetett szert, és benső barátság fűzte össze kora nevezetes férfiaival. Legjobb barátja Széll Kálmán volt.
Mint jó fizetésű és amúgy is vagyonos agglegény Jókán, a saját maga által tervezett és épített kastélyban sok szabadidejét elsősorban a bűvészetnek szentelte. Járatos volt a tudomány minden ágában. Nagy könyvtár, műgyűjtemény és híres pénz és éremgyűjtemény maradt fenn utána. Mindenféle hangszeren játszott. Szerette a természetet. Saját maga által kezelt kertjében a legritkább növények pompáztak, és a különféle állatok egész serege vette körül.
Mondhatni egész vagyonát nagy szenvedélyének a bűvészetnek szentelte. Már gyermekkora óta érdekelte ez a kedves komoly játék, és alig várta anyagi függetlenségét, hogy tervei százait megvalósíthassa. Mikor ez végre elérkezett, megépítette furfangos kastélyát, melynek nem volt párja.
Hogy teljes képet nyerhessünk a kastélyról és annak tudós uráról, pergessük visszafelé az idő kerekét, és vegyünk részt egy estélyen, melyet egy alkalommal jó barátai számára ad.
Szép kert s benne csinos, de kívülről közönségesnek látszó kastély. Kíváncsian állok meg a rácsos kapu előtt, és a húzós csengő megrántásával kérem bebocsájtásomat. Pár másodperc eltelte után a kapu magától feltáródik. Keresztülsétálok a parkszerű virágos kerten, és csodálattal szívom be a mámorító illatot, s szemlélem a furcsa ismeretlen növényeket, a kisebb-nagyobb szökőkutakat és művészi szobrokat.
Vastag tölgyfa ajtó elé érek, mely szintén magától felpattan. Átsétálok egy kisebb előszobán ott ismét egy másik ajtót látok. Mivel ez magától fel nem nyílik magam teszem kilincsre a kezem. Pillanatig még sötét a helyiség, ahová belépek. Majd a csendet csattanás zavarja, és hirtelen, mintegy a föld alól, elém terem egy vas-vitéz, ki a jobbjában levő bárddal tiszteleg s a baljában lévő lámpával nyújt világot. Miután meglepetésemből magamhoz térek, látom csak, hogy egy képcsarnokba léptem be, hol tisztes ősz szakállú magyar ruhás ősök mosolyognak le reám vastag aranykeretek közül. A következő terem egy szép szalon, hol bátran üdvözölhetem a tudós, művész, az orvos és egyéb előkelő ismerőseimet.
A házigazdáról van szó, ki mindez ideig nem mutatkozott. Csodálatos egy ember ez az Alajos, mondja egy orvos. A jókai nép félve tiszteli. Hatalmát az ördögtől tulajdonítja, bár jóba lehet az éggel is. Sokan látták úgy éjfél felé, hogy tizenkét lepedős alak repül be a padlás ablakán. Azt mondják, a tizenkét apostol oszt tanácsot a ház urának.
Tudjátok-e, hogy sokan tartoztak neki a parasztok közül? És hogy azt hogyan hajtotta be? Kivitte őket búzaföldjére, és megkérdezte a kalászokat, lészen-e bő és jó termés, ha nem fizetnek az adósok? A búzakalászok erre mind nemet intettek. A parasztok pedig megrémülve siettek fizetni.
Gongütés szakítja félbe a beszédet. A szemben levő nehéz selyembársony függöny hirtelen szétnyílik, és látjuk nemes házigazdánkat díszes magyarjában.
Legyetek üdvözölve kedves vendég-barátaim, és nézzétek el hosszas várakoztatásotokat. És hogy ne hiába töltöttétek légyen drága időtöket, bemutatom néktek mágikus tudásomat.
Látjátok e kis virágmagot, ha a cserép földbe elültetem és hengerrel befödöm, alig, hogy háromig számlálok, ím mily csodás rózsabokor nő belőle ki.
Nézzétek, mint fakadnak ki a rózsabimbók, feslenek belőle illatos rózsák. De amily gyorsan születtek, oly gyorsan távozik is belőlük az élet. A virágok már hervadnak és már sárgul a levél. És kissé letakarva csak az üres cserép föld marad meg csupán.
Az egyik díszes asztalkáról egy kard emelkedik a levegőbe, ide-oda lebeg, majd függőlegesen megáll, mint Damocles kardja, a bűvész felett.